Gazdálkodj okosan, Márton!
„(2) A központi költségvetésről és az annak végrehajtásáról szóló törvényjavaslatoknak azonos szerkezetben, átlátható módon és ésszerű részletezettséggel kell tartalmazniuk az állami kiadásokat és bevételeket.
(4) Az Országgyűlés nem fogadhat el olyan központi költségvetésről szóló törvényt, amelynek eredményeképpen az államadósság meghaladná a teljes hazai össztermék felét.
(5) Mindaddig, amíg az államadósság a teljes hazai össztermék felét meghaladja, az Országgyűlés csak olyan központi költségvetésről szóló törvényt fogadhat el, amely az államadósság a teljes hazai össztermékhez viszonyított arányának csökkentését tartalmazza. *
(6) A (4) és (5) bekezdésben foglaltaktól csak különleges jogrend idején, az azt kiváltó körülmények okozta következmények enyhítéséhez szükséges mértékben, vagy a nemzetgazdaság tartós és jelentős visszaesése esetén, a nemzetgazdasági egyensúly helyreállításához szükséges mértékben lehet eltérni.” (Alaptörvény 36. cikk)
És, hogy miért jutott eszembe augusztus utolsó harmadában – éppen Szent István napján – Magyarország Alaptörvénye? A válaszom egyszerű: mert azt olvastam, hogy a 2025. második negyedévének végére a GDP 76%-ára emelkedett Magyarország bruttó államadóssága. Így aztán Ezzel egyre távolabb kerül a 2024. év végén rögzített 73,5%-os adósságráta, aminél alacsonyabbat kellene elérni.
1. A 2021-es központi büdzsét 85-ször írták át év közben, a 2022-est 61-szer, a 2023-ast 55-ször, a 2024-eset pedig már „csak” 37-szer, az idei évre vonatkozót – fél év alatt – 22 alkalommal módosították. A fenti idézet (2) bekezdésében az Alaptörvény átláthatóságot és ésszerű részletezettséget követel, aminek a heti gyakorisággal módosított költségvetési törvény nem felel meg. A Fidesz-KDNP frakció tetszőleges indokkal és alkalommal „cibálja meg” (írja át) a saját maga által elfogadott törvényt, és senkit nem zavar a kormánypárti képviselők közül, hogy már rá sem lehet ismerni az eredetileg (tavaly decemberben) elfogadott normaszövegre!
2. Nézzük az elmúlt évtized GDP (bruttó hazai termék) arányos államadósság szintjét:
2014. év 76,5 %
2016. év 74,6 %
2018. év 68,8 %
2020. év 78,7 %
2022. év 73,9 %
2024. év 73,5 %
Régi igazság, hogy a számok soha nem hazudnak. Az Alaptörvény fent citált (4) bekezdésében megfogalmazott 50 százalékos követelmény elérhetetlen távolságban van, a 60 százalékos szint is csak az álmok birodalmában létezik, és jól látható, hogy idei évre megkövetelt 73,5 százalékos nívó eléréséért is keményen meg kell küzdeni. Szigorú követelményt állít fel az Alaptörvény, de aztán a különleges jogrend „becsempészésével” rögtön fel is puhítja a rigorózus szabályt. (6. bekezdés)
3. Együtt lehet élni a magas adósságszolgálattal abban az esetben, ha a gazdaság prosperál, csúnyán mondva: ki lehet nőni azt. Kizárólag a dinamikus fejlődés segíthet, hogy a pénzügyi terhek érzékelhetően csökkenjenek. De mit tapasztalatunk idehaza? 2023-ban a GDP volumene 0,7 százalékkal csökkent, tavaly mindössze 0,6 százalékkal bővült, az idei évre a Magyar Nemzeti Bank 0,8 százalékos GDP-gyarapodást prognosztizál. A magyar gazdaság szinte egyhelyben topog, miközben 2025-ben fél év alatt 4000 milliárd forinttal (!) nőtt a magyar államadósság, és június 30-ra meghaladta a 63 ezer milliárd forintot. (2014-ben 24 ezer milliárd forint volt)
Ezt a szomorú leltárt és drámai leírást csak valami vaskos és eszelős zárszóval lehet befejezni. Kapaszkodjanak! 2025. augusztus 19-én megalakult a Gazdálkodj okosan Digitális Polgári Kör, amelyet Palóc André, a Nemzetgazdasági Minisztérium szóvivője vezet. Tagja – többek között - Nagy Márton miniszter és két államtitkára, Lóga Máté és Fónagy János is.
Mi jöhet még?!
