1984 túl közel van

Újságíróként eleve rosszul fogalmazott a kérdés: a többes szám első személy egyfajta azonosulást sugall, mit sugall, állít, miközben zsurnalisztaként – és nem bértollnokként – azt kell bizonyítanom, hogy független elemző vagyok. Nem vagyok az, legalábbis a szónak abban az értelmében, hogy vállalom: ami ma Magyarországon politikailag történik az rossz, annak művelőit, képviselőit el kell zavarni.

Sőt, továbbmegyek: bűncselekményre hajazó lépéseiket ki kell vizsgálni, hogy fejezzék be pályafutásukat, ahol megérdemlik. Ilyen tekintetben tehát elfogult vagyok, ha úgy tetszik nem is eléggé objektív, mert meggyőződéssel vallom: Orbán olyan szisztémát valósított meg Magyarországon, ami közelebb áll a diktatúrához, mint a demokráciához.

Szép fokozatosan, de nagyon radikálisan építette le a jogállami intézményeket, és alakította ki ezzel párhuzamosan a hatalmi rezervátumát, miközben a szemünk láttára le is rabolta az országot. Nap, mint nap olvashatunk újabb zsákmányairól; ma már megengedheti magának, hogy csak a milliárdokért hajoljon le, a milliókat otthagyja famulusainak. Teszi ezt olyan hazug retorikával, amely folyamatosan fertőzi a közbeszédet, tesz álságossá minden kijelentést.

Vannak, akik úgy gondolják, hogy mindez az ellenzék butasága, tunyasága, tehetetlensége a kollaborációja miatt alakulhatott így. És igen: a felsoroltak mindegyik igaz, vagy igaz lehet az ellenzék egyes tagjaira, működésének hatásfokára. A politikai ellenfelek egyike sem találta meg a megfelelő harcmodort – hogy az orbáni terepre tereljem a témát -, vagy azért mert buta volt, vagy, mert gyáva, vagy, mert kollaborált a Fidesszel.

A kormánypárt igen, igyekezett mindig megtalálni azokat a figurákat – akár a politikusok, akár a civilszervezetek között -, akik hajlandóak voltak eladni bármit egy tál lencséért, egy jól fizető állásért a rokonnak, egy eléggé zsíros üzleti tranzakcióért; ki miért vált megvehetővé.

De mi következik ebből? Következik-e az, hogy maradjon a Fidesz – mint sugallják egyesek a tárgyilagosság látszatát keltve -, hogy előbb az ellenzéket kell leváltani, mert ezek már belesimultak a rendszerbe, ráadásul ostobák is, hiszen butaságokat mondanak, tesznek. Aktuálisan például nem szavazták meg a fideszesek uniós előmenetelét, amivel csak a magyar kormánypártnak tettek jót, mert az nyugodtan hivatkozhat arra, hogy viszont itthon mily demokratikusan biztosítja a bizottsági helyeket az ellenzéknek. Nem szívesen vágnék vissza erre úgy, hogy ez mekkora butaság, hiszen a Fidesz már régen teljesen formálissá tette a magyar parlament működését, remek példáját adva a színlelt demokráciának, de inkább arra hívnám fel a figyelmet, hogy teljesen érdektelen, hogy mire tud hivatkozni Orbán és csapata, mivel egészen biztosan hazudik.

Hiszen az Unióban is pontosan ugyanazt tette, mint most az ellenzék, sem Andor Lászlót, sem Kovács László megválasztását nem támogatta, de az akkor még nem kormányfő Orbán a Magyarországnak járó európai pénztől is megfosztotta volna hazánkat. Ezzel pedig csak azt akarnám mondani, hogy a Fidesz gátlás nélkül hazudik, egyfelől, másfelől pedig teszi, vagy tette meg éppen az ellenkezőjét annak, amit real time hirdet.

Én tehát teljesen elégedett lennék egy olyan ellenzékkel, amely nem a „ki utálja jobban a Fideszt” versenyben érdekelt, hanem abban, hogy miként lehet minél több embernek felnyitni a szemét, ráébreszteni arra, hogy a demokrácia fontos dolog. Hogy persze, óvni kell az állásunkat, nem szabad a rokonaimat sem kitennünk az állásvesztésnek, de talán ennél is fontosabb, ha felmutatjuk, hova vezet ez az út. Hogy nem lehet hosszú távon élni egy olyan országban, ahol félni kell, ahol figyelnek bennünket, ahol csak a túlzott lojalitás, az elhallgatott vélemény mellett boldogulhatsz.

A Fidesz folyamatosan a választó akaratra hivatkozik, és akadnak – magukat ellenzékinek felmutató publicisták is -, akik szerint a kormánypárt lépései mögött a szavazók támogatása áll. Márpedig nem áll. Nem áll egy agyonmanipulált választási törvény mellett, és azért sem, mert a Fidesz lényegében – a  migránsozáson kívül – semmit nem mondott a választóknak. Hogy ennek ellenére a többség voksát megkapta? Igen meg. Először a rossz, ugyanakkor világválsággal nehezített szocialista-liberális kormányzás miatt, aztán a lebontott jogállami rendszer okán. És persze igen, a gyenge, egymással küzdő és küszködő buta, gyenge, stb… ellenzék miatt. De vajon következik-e ebből tényleg, hogy maradjon a Fidesz, előbb zavarjuk el az ellenzéket. Nem arra kellene inkább koncentrálni, hogy helyes sorrendet állítsunk fel: a Fidesz elzavarása mellett legyen a cél a belső megtisztulás. Az ellenzék mostani gyengesége elegendő indok-e arra, hogy maradjon minden továbbra is így, sőt. Sőt rombolhasson tovább ez a rezsim, éljünk változatlanul látszatdemokráciában, asszisztáljunk ahhoz, hogy a minden hatalmat a Fidesznek rendszere mellett, minden pénzt Orbán Viktornak világa uraljon?

Nem hinném, hogy ez lenne az üdvözítendő út. Aki ezt akarja, az vagy maga is részese a rendszernek, vagy szimplán ostoba. Én azonban nem butáznék le senkit, inkább csak gondolkodásra ösztönözném.

Már csak azért is, mert azt még most megteheti. 1984 nincs is olyan messze 2019-től. Hát így állunk most.