2020: legyen az egészségügyi minimum éve!
Karácsony előtt egy nappal jelent meg az a kormányhatározat, amely előrevetíti, hogy a Fidesz jelentős átalakításokat tervez az egészségügyben: növelnék a hatékonyságot, javítanák a finanszírozási rendszert, megakadályoznák az adósságok újratermelődését. Örömhír, hogy a kabinet – tíz évi kormányzás után – végre valódi figyelmet fordít majd az egészségügyi ágazatra; kár, hogy az év végi közpénzosztás során ezúttal is leginkább csak a határon túli focicsapatok jutottak eszébe a kormánypártnak.
A jól hangzó ígéretek sem elegendőek; az adósságkezelés és az észszerűbb finanszírozás valóban fontos, de emellett az ellátás színvonala, a betegbiztonság garanciái és az ágazatban dolgozó szakemberek megbecsültsége is elsődleges kell, hogy legyen. Ez utóbbi pedig egyelőre – ismerve a jelenlegi kormány eddigi hozzáállását – erősen kérdéses.
Vitathatatlan, hogy az egészségügy helyzete Magyarországon az egyik legrosszabb az Európai Unióban – ezt számos adat és elemzés visszaigazolta. Ugyancsak vitathatatlan, hogy a magyar emberek egyik elsődleges elvárása a döntéshozók felé, hogy az egészségügyi rendszer minőségén és elérhetőségén érdemben javítsanak – ezt is számos kutatás és felmérés bizonyítja.
Az Európai Parlament illetékes szakbizottságának tagjaként, ezért is vállaltam annak az Európai Egészségügyi Minimum Szolgáltatásnak a kidolgozását és megteremtését, amely – terveink szerint – minden uniós tagállamban garantálni képes majd a betegbiztonságot és a tisztességes, európai szintű ellátást.
Jelenleg ugyanis súlyos különbségek vannak a különböző tagországok egészségügyi rendszerei között, az unió pedig ezzel az egyensúlytalansággal érdemben eddig nem foglalkozott; meghagyta az egészségügy szervezését és finanszírozását a tagállamoknál.
Az természetesen túlzott elvárás lenne, hogy rövid időn belül, ugyanolyan színvonalú ellátás legyen egy kelet-európai régióban, mint például a skandináv uniós országokban, de határozott álláspontom, hogy egy szolidaritásra épülő európai közösségben lennie kell olyan minimum-standardoknak, amelyek mindenhol és minden állampolgár számára elérhetőek kell legyenek.
Lesznek olyan követelmények ebben a programban, amelyeket Magyarország nevetve teljesít a többiekkel szemben. Az oltási gyakorlatunk például a többi tagországhoz mérten kimagaslóan pozitív eredményeket mutat. Itt nemhogy lemaradásunk nincs, de a többieknek kell hozzánk felzárkózni. Vannak azonban olyan minimális elvárások, amelyek esetében a magyar egészségügynek inkább szégyenkezni valója van, a betegek, illetve az ellátottak biztonsága és méltósága érdekében pedig igenis szükséges egyfajta minimális elvárást rögzíteni.
A munkát ezzel kapcsolatban már megkezdtük. Reményteli, hogy számos szakmai szervezet nyitottságát mutatta a keretrendszer kidolgozásával kapcsolatban. Ez ugyanis nem pártpolitikai ügy, ez nem kormányoldal vagy ellenzékiség, de még csak nem is nemzeti önállóság kérdése. Az általam szorgalmazott Európai Egészségügyi Minimum Szolgáltatás az egész európai közösség, benne Magyarország érdeke is. Éppen ezért fontos, hogy minél szélesebb körben és minél több javaslat befogadása mellett formálódjon a program.
Számomra ennek kérlelhetetlen és aktív képviselete, a megvalósítás előtt álló akadályok leküzdése az egyik legfontosabb vállalás a 2020-as esztendőre. Ha érvénybe léptetni jövőre még nem is feltétlenül lehet majd uniós szinten ezt a programot, de asztalra tenni és érdemi vitát folytatni róla, több mint kötelesség. Ha úgy tetszik, ez az én újévi fogadalmam.
