248 év után történelmet írhatna Kamala Harris
Kamala Harrisnek, a Demokrata Párt elnökjelöltjének kampánya szempontjából legfontosabb döntése: kit jelöl alelnökének és ennek bejelentése keddre várható. Ezzel a választási előirások miatt nagyon sietni kellett. Addig egyfajta „speed dating” (gyors randevúk) keretében repkedte körül az országot, hogy beszéljen a potenciális jelöltekkel, majd a három legesélyesebbet még egy megbeszélésre hívta washingtoni rezidenciájába. Ezek Tim Walz, Minnesota állam szenátora, Josh Shapiro Pennsylvania, és Mark Kelly Arizona kormányzója. A választás nem meglepően fehér bőrű férfiakra esett, tőlük remélik, hogy megnyerik a még el nem kötelezett szavazókat, különösen azokban az államokban, amelyekben a színes szavazati arányok eldönthetik a választást.
A helyzet beható ismerői szerint nem elsősorban a jelöltek politikai állásfoglalásától függ a választás, sokkal inkább az a kérdés, hogy egy négy, esetleg nyolc éves közös munkában hogyan tudnának együttműködni.
Több mint valószínű, hogy Kamala Harris, a félig indiai, félig Karib-tengeri fekete alelnök a november 5-i választásokig folytatja a harcot, amelyet akár meg is nyerhet. A jelenlegi felmérések szerint míg Trump hosszú ideje néhány százalékponttal vezetett Bidennel szemben, Harris megjelenése óta ez a helyzet fordított. Így nem meglepő, hogy Trump mindent megpróbál vetélytársa lejáratására. Nincs könnyű dolga, sokkal könnyebb volt Joe Bident reszketős öregnek nevezni (amit sajnos minden néző láthatott, legutóbb kettejük tévévitájában is), vagy felidézni, hogy az elnök fiát fegyverekkel kapcsolatos bűncselekményért az esküdtszék már elítélte. Trump és óriási propagandahálózata természetesen mindent megtesz, hogy találjon valamit Harris ellen, de eddig nem jártak sikerrel. Jellemző frusztrációikra és Trump ostobaságára, hogy a minap azt állította: Kamala Harris nem is „igazi fekete”. Az alelnök korábban nem is vállalta fekete apját, hanem mindig indiaiként mutatkozott. Mindebből természetesen egy szó sem igaz, de Trump már ennél nagyobb ostobaságokat is elhitetett lelkes híveivel. A hét elején aztán abban reménykedett, hogy egy londoni bulvárlap nyilvánosságra hozta: Douglas Emhoffnak, Harris ügyvéd férjének korábban viszonya volt egy tanítónővel, abban az iskolában, ahol kiskorú gyermekei tanultak. Tizenöt évvel ezelőtt, amikor Harrist még nem is ismerte. Emhoff vállalta a történteket, amelyek után el is vált filmproducer feleségétől, de azóta is jó barátságban vannak. Ella Emhoff is nyilatkozott, miszerint sok éve egy sor ok miatt döntöttek úgy, hogy befejezik házasságukat, de Emhoff azóta is nagyszerű apja gyermekeiknek, akiket most Harisszel nevel, kitűnő barátja neki is, és büszke arra a családra, amelyet volt férjével együtt építettek fel.
Tekintettel a sokaknál Amerikában is meglévő előítéletekre, történelminek lenne tekinthető, ha egy nő, ráadásul színes bőrű lenne az Egyesült Államok elnöke. Különösen olyan körülmények között, amikor vetélytársa szexuális bűncselekményért elítélt személy és Trump igen sok híve, akinek felfogásában a nő szerepe azt jelenti, hogy háziasszony és anya, és mindig konzervatív erények úgynevezett előnyeire hivatkoznak. Trump alelnökjelöltje, J. D.Vance sem éppen haladó felfogásáról ismert a nőkérdésben. Korábban „gyermektelen macskának” jellemezte Harrist (amiért mostanában megpróbálta tisztázni magát). Vetélytársa mindig is fellépett a női jogokért, az abortusz jogáért is, amelyet Trump és társai javarészt kiüresítettek. A republikánusok kedvenc magyarázata szerint az amerikai társadalomban a nők bármilyen posztot elérhetnek, és amikor jobb képességű férfiak megelőzik őket, akkor szexizmusról beszélnek. Példaként Hilary Clintont hozzák fel, aki a 2016-os kampányban kétségkívül követett el hibákat. Hasonlókat, sőt, bűnöket Trump is követett el, ennek ellenére megnyerte a választást. A kérdés nem az, hogy Harris meg tudja-e szerezni az elnökséget, hanem sokkal inkább az: meg tudja-e nyerni honfitársainak támogatását, hogy legyőzhessen egy, a hivatalára ismeretesen többszörösen alkalmatlan, nőgyűlölő embert. Harris pontosan tudja, hogy mi vezetett kudarchoz Clinton kampányában, és várhatóan nem fogja elkövetni ugyanazokat a hibákat. A sok millió fekete, illetve színes bőrű országokból származó amerikainak minden oka megvan rá, hogy becsülje Harrist. Apja és anyja tudósok voltak, szakmájukban elismertek, de gyermekeiknek így is meg kellett tapasztalniuk, mit jelentett színesnek lenni, amikor a polgárjogi mozgalom éveiben felnőttek.
Míg Hilary Clintont szidták a nőjogi mozgalmak és ezzel Trumpot segítették a hatalomra, Harrist támogatják. Az Országos Nőszövetség nyilatkozatot adott ki, miszerint „ideje az utolsó tetőt is áttörni a Fehér Ház fölött”. Az Egyesült Államok élén – történetének 248 éve alatt – nem állt női elnök, történelmi változást jelentene, ha Harrisnak ez sikerülne – de sajnálatos módon, ennek gátja, hogy az Államokban ez eddig nem volt gyakorlat.
Trumpék először azt hirdették, hogy Harris alelnöksége idején népszerűtlen volt, még saját munkatársainál is, most pedig azt vetik szemére, hogy túlságosan is rokonszenvet ébreszt a közösségi médiában. Nem csoda: a diplomával rendelkező, elismert jogásznak megvan a tehetsége és a lehetősége, sikeresen támadja Trumpot. Szűkebb hazájában, Kaliforniában először államügyészként, majd az állam igazságügyi minisztereként dolgozott, így nincs szüksége válogatott hazugságokra, hogy népszerűsítse magát, mint Trump. Elég, ha annyit mond: vetélytársa szexuális bűnöző, gazember, akit elítéltek csalásért, törvényt sértett, hogy gazdagítsa magát. Tudjátok, mit mondok azzal, hogy „jól ismerem Donald Trumpot” – hirdeti az elnökjelölt a nagy ünneplésben kitörő hívei előtt. A lelkesedés, ami Kamala Harrist minden gyűlésén fogadja, arra mutat, hogy végre sikerült felráznia a Demokrata Pártot és a lagymatag kampányt, amely Bidennel a középpontban eleve nem lehetett sem lelkes, sem hatásos. Órákkal azután, hogy Biden visszalépett, Harrishez néhány óra alatt példátlanul magas összeg, 81 millió dollárnyi adomány érkezett. A notóriusan belharcoktól szenvedő párt két napon belül megegyezett, hogy az alelnök vezesse tovább a kampányt, és röviddel később a jelölt megszerezte az augusztusi jelölőgyűlés tagjainak támogatását. Ez annál érdekesebb, mivel az 59 éves asszony korábbi nyilvános fellépései alelnökként éppenséggel nem voltak lelkesítőek, teljesítményét legfeljebb átlagosnak lehetett tekinteni. Vezető demokraták már másfél évvel ezelőtt kezdtek arról beszélni, hogy Bidennek jobb lenne Harris helyett másik alelnököt választania.
Harris és alelnökjelöltje a következő öt napban hét választási gyűlésen mutatkoznak be együtt. Igen valószínűnek látszik, hogy a Harrist támogató adományok nem halnak majd el, a szponzorok mindhárom jelöltet támogatják. A két hét múlva esedékes konvenció csaknem 4 ezer küldötte közül Harris máris megszerezte a biztos többséget, hisz az egyetlen jelölt volt, és a legtöbb delegátus már támogatta korábban. Kampányának legújabb kezdeményezése, hogy megindította a „Republikánusok Harrisért” mozgalmat: meg akarja nyerni a pártnak azokat a szavazóit, akik csalódtak Trumpban és nem kívánják tovább támogatni. A cél az, hogy személyes agitációval bírják rá az ilyen republikánusokat: tanácsolják párttársaiknak, hogy ők is álljanak Harris mellé.
A demokraták váratlan derűlátására jellemző, hogy Chuck Schumer, a szenátusi többségük vezetője kijelentette, Harris indulásával a novemberi törvényhozási választásokon meg tudják őrizni többségüket a törvényhozás felsőházában. Igaz, a republikánusoknak a képviselőházban kis arányú többségük van.
Eközben a két elnökjelölt kölcsönösen a másikat vádolja azzal, hogy fél a nyilvános tv-vitától. Trump azt javasolta, hogy szeptember 4-én, az őt hűen támogató Fox News tv-hálózatban tartsanak vitát, közönség előtt. Harris – nem meglepően – a politikailag messze elkötelezett Foxot elutasította. Trumpék ugyanis még Joe Biden csapatával egyeztek meg abban, hogy szeptember 10-én lesz a vita, az ABC kereskedelmi tv-hálózat műsorában és Harris most ragaszkodik ahhoz, hogy ott tartsák meg a vitát. Ez hasonló lenne ahhoz, amit korábban rendeztek Biden és Trump között (és amelyen Biden csüggesztően rossz képet mutatott magáról). Annál a vitánál nem engedtek be közönséget, hogy hangosan biztassák jelöltjüket, hogy fütyüljenek az ellenfélre, és mód volt arra, hogy elvegyék a szót attól a jelölttől, aki, mint Trump szokta, túllépte az időkeretet. Ezek után most ott tartunk, hogy Trump kijelentette: nem fog részt venni az ABC-ben rendezett vitán Harisszel.