A diákok után a tanárok mobilhasználatát is korlátozza a belügyminiszter

Az mindig jó, ha az emberek beszélnek egymással, szép és felemelő, az ilyenből csak jó dolog sülhet ki. Ezért is érthetetlen, hogy Orbán Viktor kormánya miért nem áll szóba az ellenzékkel, miért söpri le minden javaslatukat az asztalról, vagy, mint legutóbb épp Vitályos szóvivő, miért válaszolja minden kérdésre azt, hogy Gyurcsány. Legutóbb például, amikor a lehetetlen kórházi állapotokkal szembesítették a kormányt, Vitályos szóvivő elővette a már sokszor bevált csodafegyvert és válaszként gyurcsányozott. „A baloldal Gyurcsány Ferenc idején kórházakat zárt be és vitt csődbe.” Így reagált a Facebookon a kormányszóvívő arra, hogy hosszúak a várólisták, műtétek maradnak el és a kórházak mosdóiban nincs papír, szappan és fertőtlenítő. Ennyire futotta a magyar kormány szóvivőjének 14 év kormányzásnak nevezett ámokfutás után.

Ugyanő most arra bíztatja a diákokat, hogy ne a kütyüket nyomogassák az órák közötti szünetekben, hanem beszélgessenek egymással. A fiatalok bizonyára megfogadják a tanácsot, és mostantól beszélgetni fognak a másikkal. Hogy miről, az még nyitott kérdés, a szóvivő asszony ezzel kapcsolatban nem adott ki útmutatást. Ám az biztos, hogy amit a diákok a felsőbbségtől iránymutatásként kaptak, korántsem egyértelmű. Novák Katalin – ugye emlékszünk még rá, ő a kegyelmi botrányba belebukott volt államfő – a két évvel ezelőtti tanévnyitón arra buzdította a fiatalokat, hogy gondolkodjanak kritikusan. Ő például személy szerint azt szeretné, ha „az oktatás fő célja a versenyképes tudás átadása mellett a gondolkodásra tanítás, a kritikus szemléletű gondolkodásra való ösztönzés lenne. Nekünk nagy tudással rendelkező, kritikus gondolkodású fiatalokra van szükségünk” - mondta a volt államfő. Ehhez képest Maruzsa államtitkár – aki nemrégiben a budapesti Madách Imre Gimnázium igazgatójának felmentésével került a hírek fókuszába – néhány nappal később egy levélben azt közölte a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezetével, hogy ne bátorítsák a tiltakozó diákokat, inkább arra neveljék őket, hogy zökkenőmentesen beilleszkedjenek a társadalomba. Maruzsa államtitkár szerint ugyanis „az írott normák figyelmen kívül hagyása jó eséllyel arra ösztönzi a kialakult értékrenddel még nem rendelkező diákokat, hogy a jövőben mérlegelés tárgyává tegyék, milyen iskolai előírásokat kell betartaniuk és milyeneket nem... A társadalmi cselekvési szabadság biztosítékai a jogszabályok”.

Ez a kettős megközelítés nem igazán igazítja el a diákokat, hogy kütyüzés helyett miről beszéljenek a diákok az órák közti szünetekben. Tapsoljanak Maruzsa államtitkár és társai ténykedésének, vagy épp ellenkezőleg, Novák Katalin útmutatásait követve, lázadjanak és feltétel nélkül ne fogadják el azt, amit a náluk fontosabb emberek – akik tisztüknél fogva mindenkinél okosabbaknak gondolják magukat – mondanak nekik. Ha jót akarnak maguknak, nem a bukott egykori államfőt, hanem a még mindig hivatalban lévő Maruzsát követik, és nem teszik szóvá, ha nincs kréta az iskolában és lassanként már táblát és kitömött gólyát is nekik kell bevinniük az oktatási intézményekbe. Elfogadják, ha nincs képzett fizikatanár, ha kevés a kémiát felkészülten oktató pedagógus, ezért beérik Béla bácsival, aki ugyan nem pedagógus, viszont gyermekkorában kémia szakkörre járt, és egy alkalommal több különböző anyagot is vegyített egymással. Zokszó nélkül tűrik, ha a fizikát nem szaktanár, hanem Vicuska néni tanítja, aki eredetileg kozmetikus volt, de ez nem is baj, jó a felfogása, gyorsan tanul, nem mellesleg a férje látta a Gravitáció című filmet.

Kütyüzés helyett arról is beszélgethetnének a Vitályos kormányszóvivő által ily módon megszólított diákok, hogy a nagybetűs Életben az előre jutáshoz nem a három T – tehetség, tudás, teljesítmény – szükséges, hanem az alkalmazkodás, ami bizonyos körülmények között lojalitássá fajulhat. Nem lázadni kell a körülmények ellen, hanem hozzájuk idomulni. Novák egykori államfő gondolkodásra biztatta a fiatalokat, miközben ő maga is különösebb hezitálás nélkül idomult az őt kedvező helyzetbe hozó rendszerbe, míg Maruzsa államtitkár szavai azt üzenik a diákoknak, hogy mi is voltunk fiatalok, mi is lázadtunk, de csak otthon, a négy fal között, mert nem akartuk megharagítani a felnőtteket, és arra is gondosan ügyeltünk, hogy semmi ne változzon. 

Időközben az is kiderült, hogy bár a tanároktól nem veszik el az iskolába lépéskor a mobiltelefont, Pintér Sándor egy szeptember 4-én hatályba lépő rendelettel az ő mobilhasználatukat is korlátozza. Eszerint „a pedagógus a tanórai és egyéb foglalkozások ideje alatt, valamint tanulói felügyelet ellátása során a birtokában lévő mobiltelefont és egyéb digitális, infokommunikációs eszközt a neveléssel-oktatással összefüggő célokra használhatja.” Ettől mindössze három esetben lehet eltérni, jelesül akkor, ha „a köznevelési intézmény pedagógiai programjában szereplő, intézményen kívül szervezett programok alkalmával, valamint a használat a pedagógus vagy más életét, testi épségét vagy vagyonát közvetlenül fenyegető és más módon el nem hárítható veszély elhárítása érdekében, végül pedig akkor, ha szabálysértés vagy bűncselekmény elkövetésének elhárítása vagy elkövetése miatt kell segítséget kérni vagy ha a pedagógus vagy a gyermek, tanuló egészségügyi állapotára tekintettel ez szükséges.”

Lesz hát miről beszélgetniük a „kütyüiktől” ideiglenesen megfosztott fiataloknak és az azok használatában korlátozott pedagógusoknak. Még az sem kizárt, hogy a mobiltelefonok elvétele miatt feldühített érintettek nem válogatják meg a szavaikat, amikor a tanórák közötti szünetekben az oktatás felelőseit, valamint azok nőnemű felmenőinek – szerintük kétes – erkölcseit emlegetik.