A diákok véleménye egyre rosszabb az „izomból” vezérelt magyar oktatásról

„Önök szakítottak a diákság érdekeivel”

Az első olyan intézkedés, amely felborzolta a kedélyeket, egy új kormányrendelet-tervezet volt, amely szerint „a köznevelési intézményekben az egyes erőszakos cselekmények megelőzése, a tanulók testi, lelki egészségének megóvása” érdekében több eszközt is tiltani fognak. Vagyis – ahogy arról a Hírklikk is beszámolt, drákói szigor jön, szeptember elsejétől tilos lesz bevinni az iskolákba vagy kollégiumokba kést, fegyvert, alkoholt, energiaitalt, de mobiltelefont és okosórát is. A szabály szerint az eszközöket minden reggel le kell majd adni a tanítási nap időtartamára.

A Fővárosi Diákönkormányzat, az Egységes Diákfront-Budapest és az ADOM Diákmozgalom csapata, valamint az Országos Diáktanács tagjai és póttagjai ez ügyben nyílt levelet írtak Maruzsa Zoltán köznevelési államtitkárnak, amiből csak a legfontosabb mondandójukat idézzük:  

 „A magyar diákság ellenzi az új jogszabálytervezetet, mely szerint minden magyar diáktól elvennék a „telekommunikációs eszközöket” a tanítási napok elején. Ebben a tervezeteben Önök megfeledkeztek figyelembe venni a diákság érdekeit, melyeket az Önök által kijelölt és legitimált Országos Diákparlament (ODP) és Országos Diáktanács (ODT) továbbított Önöknek. Mivel a tervezet a legkisebb mértékig sem veszi figyelembe a magyar diákság érdekeit és szembemegy az előbb említett szervezeteknek tett ígéretekkel, így a társadalmi egyeztetés részeként a tervezet módosítását kérjük.

Az elmúlt években azt vettük észre, hogy a digitális eszközöket egyre többet használjuk az iskolában. Szünetekben sokszor elég megírni a tanároknak, amit szeretnénk, hogy amikor pihenhetnek, akkor ne kelljen mással foglalkozniuk. Órán sokszor a telefonon írunk dolgozatot, a kutatómunkához és az órai munkához olyan programokat használunk, mint a Quizlet vagy a Kahoot, hogy játékosan tanulhassunk a telefonjaink segítségével. Önök ennek megfelelően kommunikáltak felénk: az oktatás modernizálódik, digitalizálódik, és haladunk a korral. Ennek érdekében jött létre a KRÉTA rendszer, fejlesztettek digitális tankönyveket és osztottak ki laptopokat a diákoknak. Tele voltunk reménnyel, és úgy gondoltuk, hogy Önök nyitottak a diákságot partnerként kezelni. Nem véletlenül ajánlottuk az elmúlt évek Diákparlamentjein az oktatás modernizálását és digitalizációját. Úgy láttuk, hogy ebben partnereink voltak, hiszen teljesítették a 2023-as ODP 40-es és 57-es sorszámú ajánlásait. Ezeknek a pontoknak hála, engedélyezték a digitális eszközökön való jegyzetelést és folytatták a modernizációs folyamatokat. Amennyiben ez a javaslat érvénybe lép, kijelenthetjük: Önök szakítottak a diákság érdekeivel.”

Elképesztően ostoba ötlet a katonák tanári posztra vezénylése

A másik kormányzati „ötlet”, amitől sokan kiakadtak, hogy júniusban gyorsított eljárással döbbenetes törvényt fogadtak el: bármely 55 év feletti katona kivezényelhető a tankerületekbe, ahol még akkor is alkalmazni kell őket, ha nincs megfelelő végzettségük. Ebben az esetben a tankerületeknek kötelező kiképeznie őket, de már a képzés ideje alatt is foglalkoztatni kell a katonákat, akiket akár oktató-nevelő munkakörbe is alkalmazhatnak.

Ahogy arról a Hírklikk szintén beszámolt, ez ügyben a Szülői Hang Közösség és az aHang együtt több mint 20 ezer aláírást és 1600 szöveges véleményt adott át a kormánynak tiltakozásul a katonák iskolába vezénylése ellen. Szerintük ugyanis azok, akik egész életükben parancsokat kaptak és adtak, az iskolában is az alárendeltséget és a feltétlen engedelmességet fogják elvárni a diákoktól. Nem hihetjük – írták -, hogy az 55 év feletti katonák alkalmasak lennének a gyermekekkel való empatikus foglalkozásra, a XXI. századi oktatás megteremtésére és a tantárgyak megszerettetésére, főleg nem úgy, hogy mindez nem a saját választásuk, hiszen a feletteseik döntenek a kivezénylésükről. Az ügyben szülők is felemelték a hangjukat e lehetőség ellen, mert úgy vélik: „nem katonákat kell nevelni, hanem öntudatos állampolgárokat! Nem az engedelmesség a legfőbb erény, hanem a tudás, az empátia, az együttműködési készség.” És álljon itt még egy szülői vélemény: „a jövő nemzedékét a pedagógusok nevelik. A katonák legfeljebb rabszolgákat, jobbágyokat, „parancsra tettem” bábukat idomítanak. Adjuk vissza a pedagógusok tiszteletét, tisztességes fizetést kell adni nekik, csökkenteni kell a felesleges adminisztrációt. Hogy milyen hatékony volt a munkájuk, azt csak 20-30 év múlva tudjuk meg, amikor kiderül, az általuk tanítottak hogyan állják meg az életben a helyüket, mennyire emberségesek, empatikusak, erkölcsösek, alázatosak (az alázat = tisztában vagyok önmagammal, jó és rossz tulajdonságaimmal; nem értékelem túl önmagam, de nem is kisebbítem az értékeimet). A jó pedagógus második szülője a gyermeknek. A gyermek a jövő élet záloga. Hogy lelkileg, testileg egészséges generációk nőjenek fel, ahhoz nem vasfegyelem, hanem érző, okos, jó pedagógusok kellenek, akik második szülői a gyermekeknek. A katonák jelenléte az oktatásban rabszolgákat, jobbágyokat nevel. Lehet, hogy rövid távon kifizetődőnek tűnik, de hosszú távon ez a nemzetünk öngyilkossága, melybe belepusztulnak azok is, akik ezt az embertelen „törvényt" ránk akarják erőszakolni.”

Barátok híján magányos tinédzserek

A magyar 16-19 évesek 47 százaléka érzi magát magányosnak – derült ki az Opinio Institute kutatásából, melyről az eduline.hu számolt be. 

Az is kiderült, hogy a magyarok úgy gondolják, a legtöbb szoros barátság az iskolában alakul ki, a diplomásoknak pedig jobban számít a barátaik politikai nézete. A számok azt bizonyítják, hogy míg a 16-19 éves korosztálynak csupán 36 százaléka rendelkezik háromnál kevesebb közeli baráttal, az 50-59 éves korosztályban 66 százalékos ez arány. A diplomások körében pedig átlag alatti, csak 54 százalékos a háromnál kevesebb közeli baráttal rendelkezők aránya.

A kutatásban résztvevők arra a kérdésre is választ adtak, hogy honnan származnak a legközelebbi barátaik. Az eredmények alapján első helyen az oktatás szerepel 29 százalékos részaránnyal (ezen belül 22 százalék a középfokú oktatás, 7 százalék pedig a felsőoktatás), míg a második legfontosabb barátságépítő közeg a munka világa (23 százalék). Ezekhez képest jelentősen alacsony a család (10 százalék), sport vagy egyéb hobbitevékenységek (7 százalék), vagy a spontán alkalmak (például bulik, szintén 7 százalék) szerepe a barátságok kialakulásának közegeiben.

Érdekes az a megfigyelés is, miszerint a diplomások körében nehezítő tényezők lehetnek a szoros barátságok kialakulásánál a társadalmi kérdések, azon belül is a politikai nézetkülönbségek: a diplomások 41 százaléka szerint a politikai nézetek is jelentősen gátolják a szoros barátságok kialakulását.

Pozitív eredményre jutott viszont a megkérdezettek többsége (52 százalék) abban, hogy a közeli barátaikkal nincsenek tabutémák, azaz a közeli barátságokra a magyarok többsége egy rendkívül szoros személyes kapcsolatként tekint.

Egyre rosszabb a diákok véleménye a magyar oktatásról

Meglehetősen vegyesen látják a magyarországi oktatás színvonalát a 19-29 éves fiatalok a K&H ifjúsági index szerint – derül ki a pénzintézet közleményéből. A diákok mindössze 10 százaléka tartja európai színvonalúnak a képzést. A dolgozó fiataloknál valamivel magasabb az arány, 27 százalékuk formált kifejezetten vagy inkább jó véleményt a magyar oktatásról, ami viszont magas érték az elmúlt évek adataival összehasonlítva.

A K&H ifjúsági index szerint jónak vagy elég jónak csak a diákok 10 százaléka tartja a magyar oktatást, miközben 60 százalék azok aránya, akik rossznak vagy kifejezetten rossznak látják – derült ki a pénzintézet közleményéből. (A K&H ifjúsági index a 19-29 éves fiatalok elégedettségét és jövőbeli várakozásait vizsgálja. A minta összetétele reprezentálja a magyarországi 19-29 éves városi lakosság összetételét nem, korcsoport, régió, településtípus, befejezett iskolai végzettség, gazdasági aktivitás alapján.)

Ilyen elkeserítő adatokat utoljára a koronavírus-járvány alatt, 2020-ban mértek a kutatók – írta meg az eduline.hu . A diákok véleménye iskoláikról érezhetően lesújtóbb, mint tíz évvel ezelőtt. Ezzel együtt az iskolába, felsőoktatási intézménybe járóknak csak 20 százaléka veszi fontolóra, hogy külföldön fogja folytatni tanulmányait.

A diákok 40 százaléka válaszolt határozott vagy kevésbé határozott igennel arra a kérdésre, hogy a diploma megszerzése után tervezi-e legalább egy időre külföldön dolgozni. Ez az arány tíz-tizenkét évvel ezelőtt még sokkal magasabb volt, 50 százalék körül ingadozott, de az elmúlt hét-nyolc évben ritkán lépte át a 45 százalékot. Míg a 19–25 évesek 47 százaléka menne külföldre dolgozni legalább egy évre, addig a 26–29 évesek körében 16 százalékra esett ez az arány.

Az oktatásról alkotott véleménnyel ellentétben, azonban a 19-29 éves fiatalok összességében optimisták a jövőt illetően, 66 százalékuk szerint az életük a közeljövőben kedvezően változik. Ugyanakkor a felmérésben megkérdezett diákoknak csak a 31 százaléka vélte úgy, hogy könnyen vagy viszonylag könnyen tud majd állást találni.