A kormány hajmeresztő lépésekkel zülleszti tovább a magyar oktatási rendszert

Ahogy arról előzetesen a Hírklikk is beszámolt, az aHang munkatársai a petíció átadása előtt az ELTE Bölcsésztudományi Karától a minisztériumig elhúztak egy kézikocsit, rajta olyan könyvekkel, amelyeket az aHang képviselői szerint minden pedagógusnak, oktatási dolgozónak ismernie kell. A séta alatt Tóth Enikő, az aHang kampányigazgatója és munkatársa, Soltész Luca Flóra különböző beszélgetőpartnerekkel – Törley Katalin (Tanítanék Mozgalom); Merucza Tibor Alex (ADOM Diákmozgalom); Miklós György (Szülői Hang) – tárták fel az oktatás problémáit. Az erről szóló videókat itt nézhetik meg. 

A két tiltakozó szervezet petícióját több, mint 20 ezren írták alá. Átadásakor az aHang aktivistái különböző transzparensekkel hívták fel a figyelmet arra, hogy a katonák iskolába vezénylése helyett mivel lehetne javítani az oktatás helyzetén. Szalóki Viktor, az aHang szóvivője arról beszélt, hogy bár az utóbbi időszakban az oktatás témája kevésbé van jelen a közbeszédben, a problémák és az évtizedes mulasztások nem oldódtak meg egyik napról a másikra. Mint mondta: „a kormány egyre hajmeresztőbb lépésekkel zülleszti tovább a magyar oktatási rendszert. Erre tökéletes példa az a nemrégiben elfogadott jogszabály is, amely ellen a mostani akciónkkal is tiltakozunk. Minden szakmai szempontot figyelmen kívül hagy az a törvény, amely lehetővé teszi, hogy 55 évnél idősebb tiszteket és altiszteket vezényelhetnek tankerületekhez, akár oktatói munkára is. Hiába jelezték már a legelején a szakmai szervezetek, hogy ez elfogadhatatlan, a kormány még csak nem is reagált rájuk” – összegezte mondandóját.

A tiltakozó petíciókat a Honvédelmi Minisztérium munkatársa vette át, innentől számítva 30 munkanapon belül kötelesek válaszolni is rá. 

Miklós György, a Szülői Hang képviselője a petíció átadásakor elmondta, hogy 40 kérdést tettek fel a Belügy- és a Honvédelmi Minisztériumnak, de közülük csak néhányra kaptak választ. Emlékeztetett, az iskolák nem azért vannak, hogy oda a Honvédelmi Minisztérium az idősebb katonákat elküldhesse dolgozni. Mint mondta, az iskolákban nem katonákra, hanem empátiára, rugalmasságra, gyermekszeretetre és elkötelezettségre van szükség. 

A Szülői Hang Közösség vezetője leszögezte: a Belügyminisztériumtól Maruzsa Zoltán államtitkár nyugtatja a szülőket. Szerinte a vezényléshez a katona beleegyezése is szükséges; létezik ilyen jogszabály, de a valóságban ez aligha lesz több puszta formalitásnál, amit a katonáknak alá kell írniuk, ha nem akarnak még rosszabb helyzetbe kerülni. Bár Maruzsa szerint a jogszabály garantálja, hogy csak a megfelelő végzettségű katonát küldhetik az iskolákba, a vonatkozó jogszabályban [2023. évi LII. törvény 4. § (6), (7)] ennek épp az ellenkezője van: a tankerületnek végzettségtől függetlenül bárkit fogadnia kell, szükség esetén a tankerületnek kell biztosítani a képzést, de már a képzés ideje alatt is foglalkoztatják az illetőt. 

A Szülői Hang szerint Maruzsa azt ígéri, hogy a katonák többségét nem pedagógusként, hanem segítő vagy technikai munkakörben fogják alkalmazni az iskolákban. Csakhogy a jogszabály nem ezt mondja, a kivezényelt katona végezhet nevelő-oktató munkát is. A szomorú valóság az – amit a Szülői Hang kiáltványára érkezett számos vélemény is alátámaszt –, hogy a segítő munkakörben dolgozókat is sokszor beküldik a gyerekekhez. Hiába lesz a katona hivatalosan másfajta munkakörben, ha nincs más, akkor a gyakorlatban a katonák is tanári munkát fognak végezni előbb vagy utóbb.

A Honvédelmi Minisztériumnak a Szülői Hanghoz érkezett válaszából az derül ki, őket nem is érdekli, hogy mi lesz az iskolákkal; nekik az a fontos, hogy az idősebb katonákat elküldhessék a honvédségtől valahova máshova dolgozni. A honvédség nem kapott felhatalmazást a szülőktől és a társadalomtól arra, hogy katonáinkat az iskolákba vezényeljék. A honvédség vezetése nem tudott választ adni a döntésük következményeire vonatkozó releváns kérdésekre.

A Honvédelmi Minisztérium válasza ugyanakkor utal rá, és a jogszabály [137/2024. (VI. 28.) Korm. rendelet 11. § (2)] is garantálja: az iskolába vezényelt katona továbbra is megtarthatja katonai illetményét, ami magasabb lehet, mint a hasonló munkát végző iskolai dolgozó bére. Milyen megalázó helyzetet teremthet ez a pedagógusok és más iskolai dolgozók számára! A kormány épphogy nem a szakmai tudást és tapasztalatot díjazza, hanem pont a tapasztalattal nem rendelkezők kaphatnak nagyobb bért, hogy ne kelljen a minőségi munkát megfizetni. A rendszer kárvallottjai, akiken végső soron spórolnak, természetesen a gyermekek.

A Szülői Hang a legtöbb kérdésére azonban nem is kapott választ. Azt továbbra is várják, legfőképpen pedig arra kíváncsiak, hogy a kormány szerint miként szolgálja a gyerekek érdekeit az, hogy az iskolákba katonákat vezényelnek.

Végül álljon itt néhány szülői, nagyszülői vélemény a katonák iskolába küldéséről. 

„A pedagógus pedagógus, a katona, katona. Nem véletlenül választunk szakmát és tanuljuk meg. Ezzel az erővel a gyerekek is lehetnének miniszterek.”

„A katona jelenleg legyen a laktanyában vagy katonai misszión. Ennek a rendelkezésnek más mögöttes célját látom (állam bácsi szeme, füle, ezt azt betartató)”

„Nem katonákat kell nevelni, hanem öntudatos állampolgárokat! Nem az engedelmesség a legfőbb erény, hanem a tudás, az empátia, az együttműködési készség.”

„Hogyan fog majd kommunikálni egy 55 év feletti, egész addigi életét parancsuralmi rendszerben töltött katona a gyerekekkel?”

„Határtalanul bosszantó és felháborító, amit művelnek a pedagógusokkal, diákokkal és úgy egészében az oktatással. Inkább vennék át az európai oktatási rendszerek előnyeit, fizessék meg és ismerjék el a pedagógusokat és hagyják őket normális, XXI. századi körülmények között tanítani. Soha be ne tehesse katona a lábát egy iskolába se!”

„A jövő nemzedékét a pedagógusok nevelik. A katonák legfeljebb rabszolgákat, jobbágyokat, „parancsra tettem” bábukat idomítanak. Adjuk vissza a pedagógusok tiszteletét, tisztességes fizetést kell adni nekik, csökkenteni kell a felesleges adminisztrációt. Hogy milyen hatékony volt a munkájuk, azt csak 20-30 év múlva tudjuk meg, amikor kiderül, az általuk tanítottak hogyan állják meg az életben a helyüket, mennyire emberségesek, empatikusak, erkölcsösek, alázatosak (az alázat = tisztában vagyok önmagammal, jó és rossz tulajdonságaimmal; nem értékelem túl önmagam, de nem is kisebbítem az értékeimet). A jó pedagógus második szülője a gyermeknek. A gyermek a jövő élet záloga. Hogy lelkileg, testileg egészséges generációk nőjenek fel, ahhoz nem vasfegyelem, hanem érző, okos, jó pedagógusok kellenek, akik második szülői a gyermekeknek. A katonák jelenléte az oktatásban rabszolgákat, jobbágyokat nevel. Lehet, hogy rövid távon kifizetődőnek tűnik, de hosszú távon ez a nemzetünk öngyilkossága, melybe belepusztulnak azok is, akik ezt az embertelen „törvényt" ránk akarják erőszakolni.”