A Disney neve senkit nem sért?

A fehér férfiak korának bealkonyul, Winston Churchill és Robert Lee tábornok szobrait elbontják, a Netflix történelmi filmjei roskadoznak a fekete arisztokratáktól, az új irodalmi, képzőművészeti, filozófiai és zenei kánon alapja pedig az, hogy a progresszív alkotóknak legalább a fele nő.

Érteni vélem a sérelmeket, mégsem hiszek abban, hogy akár rombolással, akár a múlt meghamisításával erkölcsi igazság szolgáltatható, vagy hogy egy ellenkező előjelű méltánytalansággal a múlt bűneit kompenzálni lehet. Nincs olyan illúzióm, hogy ez az erőszakos társadalmi kísérlet ne teremtené meg a maga szélsőséges ellenpontjait, hisz ennek csúcsterméke, Donlad Trump már eltöltött egy elnöki ciklust a Fehér Házban. Mindössze az a kérdés, hogy ennek a forradalomnak is eljön-e a véres thermidora, vagy az egyre virtualizálódó és absztrahálódó világszellem érvénytelensége, a pillanatba zárt politika tétnélkülisége ezt a divatot is ugyanúgy elérvényteleníti majd, mint bármelyik kéthetes közösségi médiahisztériát.

A szent érzékenység fétise már ott tart, hogy a Nike simán megzsarolja a Washington Redskins amerikaifutball-csapatát, hogy az változtassa meg a nevét, hiába vette fel azt nyolcvannyolc éve rézbőrű edzője, William Henry Dietz iránti tiszteletből, a Mandalorian című Star Wars-sorozat egyik főszereplőjét pedig azért rúgja ki a Disney, mert az úgy véli, hogy az amerikai társadalomban a republikánusok ellen felhabzó indulat azt a Németországot idézi, amelyet a közgyűlölet nemzetiszocializmusba vezetett.

E nyomvonalon jutunk el a zavarba ejtő kérdéshez, mely szerint: a politikai korrektség végsőkig korbácsolt közegében, ahol évszázadokra visszamenően zajlik a kulturális inkvizíció, a társadalmi igazságharc bajnoka hogy viselheti a megszállott antiszemita Walt Disney nevét? Az eltörlés kultúrája mindenkire vonatkozik, csak épp a lépten-nyomon zsidók ellen uszító cégalapítóra nem? Arról van szó, hogy az ő neve túl erős brand ahhoz, hogy a zsidók érzékenységére való tekintettel eltöröljék? Az ő antiszemitizmusának töredékéért más brandek tömegének kell eltűnniük a Föld színéről, a Walt Disney azonban továbbra is makulátlan márka a globális szórakoztatóiparban. Vagy lehet, hogy a cég igazgatói nem látták A három kismalac című rajzfilmet és benne az alattomos, zsidó farkast, aki ártatlan, keresztény malackák húsára feni a fogát? Íme az eltörlés képlete a XXI. században: a Disney igazgatótanácsát senki emberfia nem revolverezheti az alapító őrjöngő rasszizmusával – épp ellenkezőleg: mindig csakis ők zsarolhatják és fenyegethetik a kulturális élet szereplőit. A Walt Disney gyanú és eltörlés felett áll.