A DK felfedezte az MSZP-t és 24 óra alatt magáévá tette szövetségese javaslatát – kár, hogy a sajátjaként
No meg a melegvizet, amit ráadásul a szomszédban forralnak – tegnapi televíziós interjújában skype-karanténból bejelentkezve, ismertette a Demokratikus Koalíció alelnöke a szocialisták programjából a munkahelyvédelmet célzó intézkedéseket.
A szinkronicitás és a politikai összefogás új szintet lépett, amit csak üdvözölni lehet a jelen göröngyös kommunikációs országútján.
A Rónai Egonnak adott kedd esti távinterjújában a DK alelnöke örömét fejezte ki, hogy a Fidesz-KDNP parlamenti kétharmada már meghallgatja a javaslataikat sőt, akad négy-öt olyan felvetés, amivel foglalkozik is a kormány. Mint igen bölcsen megállapította, az ellenzék dolga a kormány tevékenységét segíteni olyan javaslatokkal, amelyek a járványveszély alatt felmerülnek és az emberek érdekeit szolgálják.
Tény: Molnár Csaba elismerte, hogy nincs új a nap alatt, semmi olyat nem találtak fel, amit máshol már nem vetettek volna fel. Példaként említette a munkavállalók érdekeinek megsegítésére azt a javaslatot, hogy a járvány idején ne lehessen elbocsátani a dolgozókat.
És tényleg nincs új a nap alatt, mivel alig 24 órával előtte jelentette be ugyanezt az országgyűlésben az MSZP elnöke a vészhelyzettel kapcsolatban meghirdetett ötpontos védelmi csomagjuk részeként.
Tóth Bertalan egészen pontosan úgy fogalmazott, hogy nem ért egyet a kormányfővel, aki szerint a munkaadók és munkavállalók személyes egyeztetésen oldják meg a járvánnyal kapcsolatban felmerülő problémákat. Mivel jelenleg is százak vesztik el a munkájukat, nem hagyhatja egyedül a miniszterelnök a magyar munkavállalókat és munkaadókat, ezért felszólította a kormányt: kezdjen széles körű egyeztetést a szakszervezetek és munkaadók bevonásával, és azon tegyen ajánlatot, „mivel gazdálkodhatnak a munkavállalók”. Egyúttal függessze fel a szociális hozzájárulási adó és az egészségi hozzájárulás fizetési kötelezettségét, hozzon létre bérgarancia-alapot, a multinacionális cégeknél tiltsa meg az elbocsátásokat, a munkanélküli-ellátást pedig terjessze ki.
Mindezt követendő követelésként értékeli a DK – legalábbis Molnár Csaba interjúja alapján, bár ebben nem ejt egyetlen szót sem a szövetséges párt vezetőjének kísértetiesen az övéhez hasonló tartalmú indítványáról. Az alelnök mindössze úgy privatizálta kreatívan a konstruktív szekundálást, akár egy iskolai dolgozat lekukkolását a padszomszéd dolgozatáról, hogy – átfogalmazásuk szerint – az államnak létre kell hoznia egy olyan munkavédelmi alapot, amivel a kis- és középvállalkozásokat támogatják.
Elvárják továbbá a magáncégektől, hogy ne rúgjanak ki senkit – lásd fenn, Tóth Bertalan javaslatát: „a multinacionális cégeknél tiltsák meg az elbocsátásokat”; s ne kelljen kisvállakozói adókat fizetni – lásd fenn Tóth Bertalan javaslatát: „függesszék fel a szociális hozzájárulási adó és az egészségi hozzájárulás fizetési kötelezettségét”.
Egyértelmű öröm, hogy az ellenzéki összefogás jegyében, a DK alelnöke, mint Karinthynél Steinmann, a grófnő, evidenciákat fogalmaz meg és olyan közös problémákat vet fel – még ha lelkes plagizálással is –, amelyek a kormány bástyáin ütnek rést – asse’ baj, ha kölcsönszekercével teszi is mindezt.
