A egészségügyi törvényt presztízsveszteség lenne visszavonni, de csak addig él, amíg ez a kormány működik

– Az egészségügyi szakembereknek elég lesz 2021. április elsejéig eldönteniük, hogy vállalják-e a sok vitát kiváltó új jogviszonyt, jelentette be Gulyás Gergely, Miniszterelnökséget vezető miniszter a Kormányinfón. Eredetileg – az érvényes törvény szerint – ezt december 31-éig meg kellett volna tenniük Miért a halasztás? 

– Ez a kormány ugyan szeret erőből politizálni, amit a törvény megszületésének körülményei is bizonyítanak, de olyan nagy mértékű volt ellene a tiltakozás, a felmérések szerint a szakdolgozók, az orvosok közül olyan sokan helyezték kilátásba, hogy a továbbiakban nem hajlandók az egészségügyben dolgozni, hogy a járvány közepén nem akartak kockáztatni, nem merték vállalni a konfliktust az amúgy is működőképességének határán levő egészségüggyel. De azért emlékszünk rá, hogy a béremelés eufóriájára jeges zuhanyként jött, hogy egy félkatonai szervezetet ígérő törvényt terjesztettek elő. Nem csak az orvosoknak, hanem a béremelésben ilyen mértékben nem részesülő valamennyi egészségügyi dolgozónak is vezénylésekkel, másodállás korlátozásokkal, egyéb munkajogi kellemetlenségekkel, a kollektív jogok, a szakszervezeti jogok korlátozásával kellett szembenézniük

– Ez lenne a halasztás hátterében is? 

– Azt gondolom, az egész törvény időzítése is nagyon szerencsétlenül alakult. Erre utal az is (bár a jogszabály még nem jelent meg róla, de voltak különböző egyeztetések, kiszivárogtatások ezzel kapcsolatban), hogy a másodállás engedélyeztetését, a kirendeléseket – amik miatt joggal tiltakoztak az orvosok –, a végrehajtási rendeletek szerint csak jóval később, 2022 végén, 2023 január elsején léptetnék hatályba. Közben pedig maga a törvény november 18-án már hatályba lépett, ám a végrehajtási rendeletekről – eltekintve az újabb kórház-centralizáló szervezetétől, amelynek a hatáskörét felmérni is nehéz –,  magáról a törvény érdemi részének végrehajtásáról nem. Valószínűleg tényleg az van a háttérben, hogy meg akarják várni, amíg a járvány mostani nagy hulláma lezajlik, nem merik azt kockáztatni, hogy esetleg tényleg tömegesen elhagyják a pályát az egészségügyi dolgozók. Ezért inkább eltolták a nyilatkozati lehetőséget egy negyedévvel. Bár a jogszabály még erről sem jelent meg, időnként vannak róla miniszteri, miniszterelnöki bejelentések, aztán a végén kiderül, hogy a pontos jogszabály szövege nem egészen azonos a bejelentésekével. Majd meglátjuk, hogy a Magyar Közlönyben mit lehet olvasni. 

– Ha már látszik, hogy a törvény nem jó, akkor miért halasztják, miért nem vonják vissza, szüntetik meg? 

– Ez a számukra igen nagy presztízsveszteség lenne! Hozzáteszem, a háttérben benne van az is, hogy Kásler Miklós emberi erőforrás miniszter és csapata pont a veszélyhelyzetben, az egészségüggyel, a járványirányítással kapcsolatban kudarcot vallott. Mindebből azt látni, hogy napról-napra egyre több intézkedési jogkör kerül a belügyminiszter kezébe. Ezért is hihetetlen nagy presztízsveszteség lenne, ha úgy, ahogy van, visszavonnák. Erre valószínűleg nem is kerül majd sor, de az elképzelhető, hogy tovább szelídül a dolog, még több, komoly könnyítést tesznek bele, de magát a speciális jogviszonyt nem fogják megváltoztatni. Lehet, hogy majd újabb és újabb kiskapuk lesznek benne, aztán a végén már nem is veszik az egészet komolyan.

– És  pont a belügyminiszter, aki maga is rendőr, simulni fog ehhez a dologhoz?

– Hát, majd meglátjuk, mi következik mindebből. Egyelőre nagyon nehéz megmondani. Az egészen biztos, hogy a miniszterelnöknek tetszik, ha egy ilyen félkatonai rendszerben zajlik az egészségügy, ettől reméli azt, hogy rend lesz majd benne. Én pedig azt gondolom, hogy ez egyáltalán nem várható el, ahogy azt a Magyar Orvosi Kamara is leszögezte több nyilatkozatában, az orvosok nem katonák! Ezért meggyőződésem, hogy az egészségügy így nem fog működni. Ez a törvény addig él, amíg ez a kormány működik. Ha 2022-ben kormányváltás lesz, akkor a következő kormány első intézkedéseiben ezt is, mint nagyon sok minden mást, új törvényben fogja szabályozni. . 

– Ha Kásler Miklós, mint miniszter nem felel meg, miért nem mondatják le?

– Az teljesen egyértelmű, hogy nem felel meg, és bár kétségkívül iszonyú kudarcot vallott, erre lehet azt mondani, hogy csata közben nem szoktak fővezért cserélni. Ráadásul nem is most kezdődött a minisztériuma túlzott irányítói jogkörének kiüresítése. A felsőoktatás átkerült az ITM-hez, a családügynek ha nem is minisztériuma, de önálló tárca nélküli minisztere lett, és már különböző részterületek is kikerültek. Jószerével csak az egészségügy, a szociális terület és a közoktatás maradt ott, és bizonyos értelemben a kultúra, de annak is egy jelentős része már alapítványoknál van. Kásler képességeit és miniszteri alkalmasságát, illetve alkalmatlanságát is mutatja, hogy egyre kisebb a befolyása. Neki már akkor le kellett volna mondania, amikor a felsőoktatást elvették tőle – ha már emberi erőforrások miniszteri feladatra szerződött. Azután pedig, hogy az egyébként is nem fajsúlyos államtitkársággá degradálódott egészségügyi tárcát, egészségpolitikai irányítást végképp láthatatlanná, súlytalanná tették – mert veszélyhelyzet idején Horváth Ildikót és csapatát még annyira sem lehet látni, mint a korábbi államtitkárokat –, végképp le kellene mondania. Ez ugyanis tényleg azt mutatja, hogy az a csapat, amelynek az egészségpolitikai feladatok ellátása, az egészségügy irányítása lenne a feladata, kiüresedett. Azzal, hogy veszélyhelyzetben a kórházirányítást a belügyminiszter kezébe teszik, és minden érdemi kulcspozíció rendőri vezetők kezében van, azt hiszem, most már végképp.