A felhatalmazási törvény elfogadása elé
Mert elfogadják, afelől kétsége senkinek sem lehet. Hiába minden „okoskodás”, „kekeckedés”; hiába 100.000-nél több ember petíciója, az EU és az ENSZ figyelmeztetése (ejnyebejnyéje), a nemzetközi média tiltakozása.
Elfogadják, pedig demokráciában ilyen nincs: a fölhatalmazás vége sehol sincs a fölhatalmazott kénye-kedvéhez kötve. Elfogadják, pedig nyilvánvaló, hogy a járvánnyal kapcsolatban semmi ilyesmire nincs szükség, hiszen például az egészségügyi törvény minden indokolt fölhatalmazást megad. Az persze más, ha a Vezér nem járványban, hanem háborúban gondolkodik, és katonákat vezényel mindenhová. Ha az a legfontosabb, hogy a Nemzet Generalissimusa, Atyja, Lelkipásztora és Orvosa a maga fantazmagóriái szerint vezényelhessen…
Elfogadják, mert a Vezérnek ez a követelése, és azt a 133 legbátrabb magyar bármikor kész teljesíteni – akár önnön jogfosztása árán is. Igaz, az Országgyűlés eddig is dísz volt csupán: akkor rángatták össze kivételes vagy sürgős eljárásra, amikor a kedvük tartotta. Márpedig a kedvük gyakran tartotta: rendszerint péntek éjjel nyújtották be törvényjavaslataikat, és azokat a következő kedden meg is szavazták.
Mehetne ez továbbra is, legföljebb – ha a helyzet megkívánja – az Országgyűlés is átállítható online üzemmódra. De amikor szükséges lehet ez az eljárás, valamiért nem akarják alkalmazni – inkább dekrétumokkal óhajt a Vezér kormányozni.
A járvány idejére – hogy meddig tart, azt majd ő megmondja – kinevezhetnék akár kormányzóvá is…
Luciferként kérdezhetnénk: „Méltó-e ilyen aggastyánhoz e Játék”…
Orbán Viktor persze még nem aggastyán – csak remélhetjük, hogy megéri azt a kort, különben megúszhatná a felelősségre vonást. Bár aggodalommal leshetjük majd a törvényszéki orvos szakvéleményét…
Mit tehet ilyenkor az ellenzék?
Nehéz szabadulni attól a gondolattól, hogy ha mondjuk az alaptörvényük elfogadása után elhagyják a Házat, Orbánia talán már a múlté lehetne. És volt még legalább három-négy alkalom… Csak az a baj, hogy az ember semmiben sem lehet biztos – azon kívül, hogy Orbán közpénzen megvásárolta, megvadította a média túlnyomó részét és azokat az embereket, akiknek támogatására szilárdan számíthat. És úgy tűnik, a támogatók száma vírusjárvány idején – hiába minden hazug „sajtótájékoztató”, arcátlan kioktatás, lesöprés – bizony még nő is.
Hiába minden hazug „sajtótájékoztató”, hiába a „köz”- és terrormédia szüntelen uszítása: gyűlölködéssel ők vádolják ellenfeleiket. Közben arról ábrándoznak, hogy legjobb volna baseballütővel elrendezni a dolgot…
Minden bizonnyal benne marad a törvényben a rémhírterjesztéssel kapcsolatos szöveg is. Ez biztosan nem lesz visszamenőleges hatályú, mert Tényi István, a Nemzet Följelentője bepanaszolhatná az egész „kormányt”, a Fideszt és háttérembereit meg médiáját a folyamatos sorosozó zsidózás, cigányozás, buzizás stb. miatt. A goebbelsi Soros-plakátok miatt; a filozófusok és más kapa-kaszakerülők elleni, a szélsőjobbal (igaz: akkor még nemzeti elkötelezettségű volt a Jobbik, legalábbis a mai Fidesz-duma szerint – csak újabban lettek nácik) közösen űzött hecckampányok; civil szervezetek, ügyvédek, bíróságok elleni hangulatkeltés, uszítás miatt.
Bár, ha meggondolom, akár visszamenőleges is lehet: ők mondják meg, mi volt, mi lesz rémhír…
Nem hiszem, hogy számítani kell majd tömeges eljárásokra, letartóztatásokra. Megteszi néhány olyan eljárás, mint a mohácsi polgármester elleni, és a többség tudni fogja, hol a helye. Talán nem is újságírókat fognak először büntetni, hanem civileket – esetleg olyan „rémhírekért”, amelyek nagyon is valódiak voltak. Vagy másnap azok lesznek…
Aztán már büntetés sem kell – elég a büntetés kilátásba helyezése.
Nem lesz itt természetesen semmiféle valódi nácizmus – legföljebb annak halvány utánzata, amolyan külvárosi gengszterek módjára: csak ami a rablások folytatásához szükséges. Különben is: nem Hitler a példakép, hanem Mussolini (bár a goebbelsi Soros-plakátok legalábbis elgondolkodtatóak voltak) – nem véletlenül hivatkozott Orbán 2000 körül kedvencében, a förtelmes – uszítón rasszista, demokráciaellenes – Vasárnapi Újságban az összefogott vesszőnyaláb erejére. Az infrastruktúra már készen van: a fékek és ellensúlyok rendszere szétverve („minek az ellensúlyok rendszere, ha jó a kormány” – ezt a szónoki kérdést írta le Orbán egyik talpnyalója), vannak „hivatásrendek”, fasiszta mintára megalkotva, amelyek megvédik tagjaikat – nem a hatalomtól, hanem önmaguktól.
Szóval, zökkenő nélkül át lehet állni a rendeleti kormányzásra – eddig is az ment, csak picit álcázva.
Némelyek arról írtak, hogy az ellenzék belefutott a Fidesz csapdájába: tulajdonképpen megszavazhatta volna a fölhatalmazási törvény kivételes eljárásban való tárgyalását, vagy akár elhagyhatta volna a termet, így segítve a kormánynak.
Szerintem ez tévedés: elvi jelentőségű kérdésről volt szó, az ellenzék semmiképpen sem támogathatta a javaslatot, és a szavazás elől sem térhetett ki.
A Fidesz csapdái nagyon is hatásosak: éppen primitívségük miatt kikerülhetetlenek. Az ellenzéknek, ha ellenzéknek tartja magát, muszáj belefutnia. Ki volt ez számítva rendesen.
Hogy hétfőn mit kell, mit lehet tennie, bizony nem tudom. Talán nem kell részt vennie már a szavazásban: elég, ha egy közös vezérszónoklatban megindokolják az elutasítást, aztán kivonulnak…
Mert alakoskodhat bárhogyan is a Fidesz, előbb-utóbb kiderül mindenki vagy legalábbis a nagy többség számára: mindenért, ami történt és történik, s azért is, aminek történnie kellett volna, de elmulasztották, a fő felelősség, a büntetőjogi is – egyedül az övé.
