A felhőfényesítés egyelőre nem opció a hőhullámok ellen
Amerikát, az USA nyugati részét ugyan lehűtené, de a mi régiónkat felforrósítaná az MCB-típusú geomérnökösködés, vagyis a tengeri felhőfényesítés. Közép- és Kelet-Európában elég meleg lenne emiatt. Ráadásul a felhőfényesítés sokáig az USA-ban sem válna be.
A módszert kis léptékben már tesztelték. Katharine Ricke, a San Diego-i Kaliforniai Egyetem kutatója által végzett modellezési tanulmány alapján a tengeri felhőfényesítés (marine cloud brightening/MCB) lehetséges és nem szándékolt következményekkel is járhat azon kívül, hogy eredményesen lehűti az Egyesült Államok nyugati részét – számol be róla a New Scientistra hivatkozva a rakéta.hu.
Az MCB célja, hogy a felhők fényvisszaverő képességét növelje úgy, hogy tengeri sórészecskéket juttat a légkörbe, amelyek aztán több napfényt vernek vissza a Földről. Ilyen kísérleteket egyébként már végeztek is Ausztráliában és a San Francisco-öbölben – igaz, csak kisebb léptékben.
A mostani tanulmány az MCB hatását a Csendes-óceán északi részén modellezte, és ebben figyelembe vették mind a jelenlegi körülményeket, mind pedig a 2050-re vonatkozó előrejelzéseket. A modellben úgy számoltak, hogy az MCB-t 30 éven át évente kilenc hónapon keresztül „használják”. A jelenlegi körülmények között az MCB ezek szerint beválhat, mivel akár 55 százalékkal is csökkenheti a veszélyes nyári hőhatást az USA nyugati részén, de ezzel együtt jelentősen csökkentette a csapadék mennyiségét is, ráadásul nemcsak az USA nyugati részében, hanem például az afrikai Száhel-övezetben is.
2050-re viszont, amikor az előrejelzések szerint a globális hőmérséklet 2°C-kal emelkedik az iparosodás előtti szinthez képest, az MCB nem csak elvesztené a hatását, de súlyosbítaná a hőhullámokat Európa-szerte az Ibériai-félsziget kivételével. A modell súlyos hőmérséklet-emelkedést mutatott Skandináviában, Közép- és Kelet-Európában, amit az MCB közel 30 éves használata okozott. Ezeket a hatásokat a nagy léptékű légköri áramlatok módosulásai váltották ki, amelyek váratlan bonyodalmakat eredményeztek az éghajlati rendszerben ezen regionális geomérnöki tevékenység miatt.
Jessica Wan, a kutatócsoport tagja így nyilatkozott: „eredményeink egy érdekes esettanulmányt mutatnak be, amely illusztrálja az éghajlati rendszer azon váratlan bonyodalmait, amelyeket a regionális geomérnöki kutatások során fedezhetünk fel, mivel a bolygó egy kis részét érinti az erősen koncentrált perturbáció.”
Az MCB-kísérletek, amelyek eddig Ausztráliában és Kaliforniában zajlottak, szerencsére nem voltak elég nagy léptékűek ahhoz, hogy kimutatható éghajlati hatásokat okozzanak, de ezek alapján a regionális geomérnöki tevékenység közelebb állhat a megvalósuláshoz, mint azt korábban gondolták. Mint Wan ennek kapcsán elmondta: „több regionális geomérnöki modellezési tanulmányra van szükségünk, mint amilyen ez a munka is, hogy felderítsük ezeket a nem szándékolt mellékhatásokat, mielőtt esélyük lenne a való világban a megjelenésre.”
Daniel Harrison, az ausztráliai Southern Cross Egyetem kutatója, a Nagy-korallzátony térségében a hőhullámok mérséklésére irányuló MCB kutatási projekt vezetője. Szerinte a tanulmány szerzői által modellezett forgatókönyvek teljesen irreálisak és szélsőségesek, mivel ezekben az MCB jelentős hatást gyakorol a globális klímarendszerre, ami elkerülhetetlenül „mellékhatásokkal” jár. Harrison kutatása ezzel szemben sokkal rövidebb időszakokra és a Ricke csapata által modellezett terület töredékére koncentrálna.
