Novák Zoltán: Unger Anna nemcsak a NER korrupcióját, hanem az egész rendszer működését tárhatja fel

Ungár Anna kinevezése az első komoly törés a Tisza táborában

Novák Zoltán szerint a Republikon friss kutatása önmagában még nem alkalmas arra, hogy messzemenő következtetéseket vonjunk le a Tisza támogatottságáról. A mérés ugyanis augusztus 26. és szeptember 1. között készült, így az Ungár Anna kinevezése körüli konfliktus hatását még nem tartalmazza. A következő kutatások ezért sokkal érdekesebbek lehetnek, hiszen most először fordult elő, hogy Magyar Péter egy fontos kérdésben szembement saját szavazótáborának egy részével.

A Méltányosság elemzője szerint Magyar Péter végül bizalmi türelmet kért a választóktól, azt ígérve, hogy az új intézmény Ungár Anna vezetésével képes lesz bizonyítani a létjogosultságát. Novák szerint a kinevezés mögött ugyanakkor lehetett egy világos stratégiai megfontolás is. A két jelölt közötti különbséget abban látja, hogy míg Ligeti Miklós elsősorban az ügyek feltárására és jogi végigvitelére koncentrálhatott volna, Ungár Anna ennél szélesebb koncepciót kínált.

„Az Unger-féle koncepció ott kezdődik, ahol a rivális koncepciója lezárul” – fogalmazott Novák. Szerinte az új intézménynek nemcsak az lesz a feladata, hogy feltárja a rendszerszintű korrupció konkrét ügyeit, hanem az is, hogy érthetővé tegye a társadalom számára, hogyan működött a NER, milyen szereplők és érdekek tartották fenn, és miként vált a korrupció a hatalom újratermelésének eszközévé.

Novák szerint éppen ez lehetett az, amire a Tisza szavazói „ráharaptak”. A hosszadalmas büntetőeljárások ugyanis önmagukban nem feltétlenül hozzák meg azt a gyors politikai elégtételt, amelyet a választók egy elszámoltatástól várnak. Ungár Anna koncepciója viszont történetet kínál: „magát a NER-t mint konstrukciót fogja a vádlottak padjára ültetni”, mégpedig egy szimbolikus bíróságon.

A korrupció nemcsak pénzlopás, hanem a rendszer fenntartásának eszköze is volt

Novák szerint az elszámoltatásnak ezért túl kell mutatnia az egyes korrupciós ügyeken. Meg kell érteni azt is, miért tudott a rendszer 16 éven keresztül működni, és miért fogadta el a társadalom hosszú időn keresztül. Mint mondta, azzal is szembe kell nézni, hogy a választók négy alkalommal kétharmados felhatalmazást adtak a Fidesznek.

Az elemző szerint a korrupció esetében különbséget kell tenni az egyéni haszonszerzés és a rendszerfenntartó korrupció között. Utóbbi nem egyszerűen arról szólt, hogy egyes szereplők meggazdagodtak, hanem arról, hogy a korrupciós vagyon egy része a politikai hatalom újratermelését szolgálta. Ez Novák szerint alapvetően más természetű jelenség.

Ugyanakkor szerinte vannak olyan korrupciós mechanizmusok is, amelyek nem a NER-rel kezdődtek. A pártfinanszírozás rendezetlensége például évtizedek óta beépített problémája a magyar politikának. Ha az állami támogatás nem elegendő egy modern kampány finanszírozására, a pártok könnyen olyan források felé fordulhatnak, amelyek korrupciós kényszert teremtenek. Novák szerint ezért nem az a megoldás, hogy a politikát minél olcsóbbá próbálják tenni, hanem az, hogy átlátható módon biztosítsák a működéséhez szükséges forrásokat.

A szakértő úgy látja, a NER bukásának okait sem lehet kizárólag Magyar Péter megjelenésével magyarázni. A Méltányosság korábbi kutatásai alapján a domináns pártrendszer már megérett a bukásra. Novák szerint a rendszer összeomlásának több feltétele már Magyar Péter színre lépése előtt teljesült: „Magyar Péter jókor volt jó helyen.” A rendszer ugyanis fokozatosan elveszítette azt a képességét, hogy megfelelően működtesse saját alrendszereit, és egyre látványosabbá váltak az egészségügy, az oktatás és mindenekelőtt a gazdaság problémái.

Magyar Péter legnagyobb dilemmája: működhet-e a rendszer nélküle?

A Tisza előtt ugyanakkor már nem pusztán a választási győzelem megszerzése áll feladatként, hanem annak bizonyítása is, hogy képes működőképes politikai rendszert létrehozni. Novák szerint Magyar Péter kommunikációs ereje jelenleg éppen abból fakad, hogy ő maga az információ elsődleges forrása. Több százezer ember közvetlenül követi a közösségi médiában, így nem kell megvárnia, hogy a hagyományos sajtó értelmezze és közvetítse az üzeneteit.

Ennek azonban komoly kockázatai is vannak. Ha valaki folyamatosan közvetlenül kommunikál, könnyen eltűnhet mellőle a kritikai kontroll. Novák szerint ezért idővel olyan belső „kapuőrökre” lenne szükség, akik még a közlés előtt kiszűrik a problémás vagy elhamarkodott üzeneteket. A politikusnak ugyanis nemcsak ösztönös döntéseket kell hoznia, hanem egyre összetettebb stratégiai kérdésekkel kell megbirkóznia.

A legfontosabb dilemma azonban az lehet, hogy Magyar Péter képes-e olyan struktúrát felépíteni, amely nélküle is működik. „Ha valóban rendszert bont és rendszert épít, akkor pláne, hogy egyébként nyolc évben maximálta a saját mandátumát is, akkor egy idő után ki kell alakítania azt a működésmódot, ahol a többiek is szerephez jutnak” – mondta Novák. Szerinte önálló, tekintéllyel rendelkező szereplőkre és önjáró intézményekre lesz szükség, különben a rendszer túlságosan egyetlen emberhez kötődik.

A szakértő szerint szimbolikus jelentősége van annak is, hogy a parlament elé került a vármegyék és a főispáni elnevezések megszüntetésének kérdése. Ezt egyfajta republikánus gesztusként értelmezi: a NER által használt monarchikus nyelvezet helyett új politikai szókészlet jelenhet meg. Hasonlóan szimbolikus vita lehet majd az alkotmányozás során az ország hivatalos elnevezése is. Novák szerint komoly érvek szólhatnak a „Magyarország” megtartása mellett, ugyanakkor a „Magyar Köztársaság” visszaállítása erős politikai üzenetet hordozna. A szakértő szerint a korábbi rendszerben ráadásul a birodalmi nosztalgia is megjelent, amely a Kárpát-medencei és nyugat-balkáni politikában, valamint a politikai nyelvezetben is tetten érhető volt.