A Fidesz gyűlöletkampányra hívja az embereket
Aligha kétséges, hogy a Fidesz az előválasztással szemben találta ki, hogy petíciót indít, másként: aláírást gyűjt Gyurcsány és Karácsony ellen. Hogy pontosan miként zajlik majd a petíció feltöltése, azt nem árulta el Kocsis Máté frakcióvezető, mint ahogy azt sem, hogy az akciót milyen pénzből és mennyiért akarják lebonyolítani.
Egyébként már önmagában beszédes, hogy a bejelentésre az állami rádiót használta fel a párt frakcióvezetője. Annyiban jellemző, hogy Kocsis nyugodtan támadhatta a két említett ellenzéki politikust a csatornán, hiszen a Kossuth Rádió vezetésének esze ágában sincs megadni nekik a válasz lehetőségét, mint ahogy a csupa fideszesből álló Médiatanács sem fog szót emelni a súlyos diszkrimináció ellen. Miért is emelne, amikor ez megy már majd’ tizenkét éve, hétről-hétre, napról-napra. Ma nincs olyan hatalom Magyarországon – és úgy látszik, Európában sem –, amely megálljt parancsolna a szélsőséges kormánypárti tombolásnak az állami médiában. Az MTI nyugodtan manipulálhatja a híreket – elhallgatja, „retusálja” őket, az állami tévé dolgoztathat súlyosan elfogult riportereket, gyárthat egyoldalú híreket, az állami rádió pedig – lám – csak a hatalom embereit engedi a mikrofon elé, és persze ugyancsak súlyosan elfogult, vagy beidomított riporterek közreműködésével.
Ne legyen kétségünk: ezeken a fórumokon az előválasztás, ha egyáltalán szóba kerül, kizárólag negatív kontextusban, míg a szeptember 1-jén elindítandó Fidesz-akció szaporán és lelkesítően kerül majd adásba. Így megy ez ma Magyarországon, abban az országban, ahol a hivatalos közlemények szerint sajtószabadság van, sőt, baloldali médiatúlsúly.
De maradjunk most a legújabb kormánypárti ötletnél: tehát „Stop Gyurcsány, Stop Karácsony”. Amúgy: a „nemzeti konzultáció” még le sem zárult, vajh, miért van akkor mégis szükség arra, hogy újra megmozgassák az embereket. Gondolnám: elsősorban azért, mert ez a nemzeti konzultáció – ha bevallják, ha nem – totális kudarc, a kutyát nem érdekli, viszont sok pénzt el lehet költeni (lopni, ajándékozni), a reklámozására. Hazudhatnak akkora számokat a visszaérkezett ívekről, amekkorát csak akarnak, a valóságot akkor sem tudják teljesen kitakarni.
Muszáj tehát valami új dolgot is bedobni, felkelteni a hívek érdeklődését, tüzelni őket Gyurcsány és Karácsony ellen. Politikai reklámokban járatos ismerősöm azt mondja: a gyurcsányozás valójában már kilyukadt, új hódolókat nem lehet vele szerezni, de a régiek egy részét sem mozgatja meg, ezzel szemben az ellenzéki táborra mozgósítólag hathat. Ami pedig Karácsonyt illeti: a két évvel ezelőtti, főpolgármesteri kampányban a Fidesz már minden patront eldurrantott; a budapestiek hergelése pedig – még ha valóban is vannak dugók és helyenként szemét – már nem segít a NER-en. A főváros népe, többségében, mélyen megutálta a Fideszt, és lássuk be, Orbán mindent meg is tesz annak érdekében, hogy ez az indulat tovább mélyüljön. Ezt, ismétlem, a szakember állítja, meglehet, más szakember mást mondana.
Azt azonban egyik sem állíthatná – talán maga Deák Dániel sem –, hogy a Fidesz hozott valami újat, hogy van ötlete, amellyel megmozgathatna új rétegeket. A párt vezetői és tanácsadói nagyjából a 2000-es évek közepénél leragadtak, és nem is látszik, hogy onnan képesek elmozdulni. Csak a gyalázkodásban, az ellenfél folyamatos lejáratásában tudnak gondolkodni, és ehhez megvan minden eszközük és elegendő pénzük is. Hogy most ahhoz kérik a választók aláírását, hogy Gyurcsány tönkretette tizenvalahány évvel ezelőtt az országot, Karácsony pedig alkalmatlan, lássuk be, távol áll az innovációtól. Nem mintha jómagam valami új regiszterre vágynék, valami új stílusra. Szó nincs erről, de a régi sem jó, mi több, unalmas.
Most különben nagyon erre az egy lapra tette fel az összes zsetonját a kormánypárt: kitartóan ragaszkodik Gyurcsány és Karácsony ekézéséhez. Amiből az látszik, hogy Karácsonyt várják befutónak az előválasztáson, amelybe ezzel a petíciós akcióval akarnak belelépni.
Hát lépjenek. Csak az a baj, hogy jövő áprilisig még sok idő van ahhoz, hogy folyamatosan gyűlölködéstől legyen hangos a magyar politikai élet. Pedig így lesz, jobb, ha felkészülünk rá.