A Fidesz-korszakban már nem vonzó a katonai pálya

Ahogy a Hírklikk is beszámolt róla, egy éves toborzó kampányt indított a Magyar Honvédség, amit a miniszter azzal a pátoszos mondattal nyitott meg, hogy „szövetségbe hívom a magyar fiatalokat, legyenek részesei a Magyar Honvédségnek”. Szalay-Bobrovniczky Kristóf szerint „Magyarországnak megfelelő elrettentő erőt felmutatni képes, komoly, tiszteletreméltó hadseregre van szüksége, ehhez jól kiképzett, megfelelően felszerelt, magas morálú, fizikailag fitt, nyelveket beszélő fiatalokra van szüksége.”  

A Népszava riportjából sem derül azonban ki, hogy pontosan mit is kínálnak a pályakezdőknek. Mint a tudósító fogalmazott: olyan szóvirágokat hallottak a résztvevők, miszerint „a magyar állam a munkaerőpiacon megfelelő, lépéstartó illetményből, felvételi pontokból, egészségügyi juttatásokból álló csomagot kínál a jelentkezőknek". Az a HM közleménye szerint az egy éves toborzókampányt elsősorban fiataloknak hirdették meg, ám ahogy Ruszin Szendi Romulusz, a Magyar Honvédség parancsnoka bizonygatta, gyakorlatilag mindenkinek találnak képességeihez megfelelő helyet a hadseregben. Ez pedig némileg felerősíti a magyar hadsereg súlyos létszámhiányáról szóló pletykákat. Mint az idézett riport emlékeztet rá: a harcoló alakulatok pontos létszáma nem nyilvános, a NATO 2022-es adatai szerint 21 és fél ezer fő állt fegyverben Magyarországon.

Miért van szükség egy ilyen hangsúlyos, egy évre meghirdetett toborzókampányra? Vajon ez mit jelez? Ennyire kevés a katona? Ennyire kevesen akarnak katonának állni? Harangozó Tamást kerestük meg a kérdéseinkkel.

„Az elmúlt években is óriási létszámhiány volt a Magyar Honvédségnél, csak éppen a 2010-es választás után a kormány még a parlamenti képviselők számára is titkosította a létszámot. A baj nagyságát azonban jól jellemzi, hogy a honvédelmi miniszter a Bloomberg hírügynökségnek nyilatkozva 8-10 ezres létszámhiányól beszélt” – mondta az Országgyűlés honvédelmi és rendészeti bizottságának szocialista alelnöke. Közbevetésünkre, hogy ez miként viszonyul a hadsereg összlétszámához, felvázolta: a parlament által engedélyezett létszám 37 ezer felett van. Ezt egyébként a Fidesz emelte meg, s csak papíron létezik, a honvédelmi bizottság szocialista tagja pedig abban biztos, hogy kettessel kezdődik az effektív betölthető státuszok száma, „ha pedig ebből hiányzik 8-10 ezer, akkor nagyon nagy baj van”.

Ekkora lenne a fiatalok körében az elutasítottsága a katonai pályának? – kérdeztük. Nem csak a fiatalok körében – reagált Harangozó. Mint ugyanis kifejtette: minden hadsereg akkor egészséges, ha minden korosztály – fiatalok, középkorúak és a tapasztaltabb idősebbek – képviseltetik magukat. De ma egyszerűen elriasztja az esetleg jelentkezőket az életpálya-kilátás, a fizetés, s – amennyire hallani – a testületben uralkodó hangulat, no meg az, ahogyan kormányzati szinten vezetik a honvédséget – fejtegette. 

„És ne feledkezzünk meg az ősbűnről, a szolgálati nyugdíj eltörléséről” – hívta fel a figyelmet. Mint rámutatott: a fizetésen, a szolgálati lakáson túl, a vonzerő egyik legfontosabb része ugyanis a kiszámítható életpálya, a szolgálati nyugdíj és az volt, hogy lehetett tervezni és azt tudni, hogy kedvezménnyel lehet nyugdíjba vonulni. Ezek miatt gondolkozott el érdemben a honvédelem és a rendvédelem iránt érdeklődő pályakezdő azon, hogy az életén át szolgálja a hazáját, és hogy esetleg inkább ebbe az irányba indul el, kecsegtetőbb piaci megoldások helyett – mutatott rá.  Mint egyébként megjegyezte, minden épeszű országban van szolgálati nyugdíj, hiszen ezeket a hivatásokat – mint a katona, a tűzoltó, a rendőr – fizikailag, szellemileg és lelkileg nem lehet negyven évig űzni. S nem lesz mindenkiből tábornok vagy vezérkari főnök, márpedig a végrehajtó állomány tagjai fogják a fegyvert, s ők néznek szembe naponta a veszéllyel, ezt pedig nem lehet harminc-negyven éven át tenni. 

„Két következménye lett a szolgálati nyugdíj eltörlésének: az egyik, hogy már nem vonzó a pálya, a másik pedig a vezérkar lefejezése, aminek most vagyunk a tanúi” – szögezte le. A Fidesz most rácsodálkozik arra a helyzetre, amit ő maga állított elő vagy tíz éve – pedig előre lehetett volna látni: a szolgálati nyugdíj eltörlése miatt befagyott az előmeneteli rendszer – mutatott rá Harangozó Tamás. Ha ötven évesen kineveznek egy katonát tábornoki vezetői posztra, s ő rendben teszi a dolgát, akkor csak 16 évvel később mehet onnan nyugdíjba. „De ők most széttárják a kezüket, és rácsodálkoznak arra, hogy nincs mozgás, a fiatalok számára nincs feljebbjutási lehetőség”.

„Ez mutatja, hogy milyen kontár, kártékony munka folyik valójában az országban – bár nem csak ezen az egyetlen területen –, s hogy lassan beérnek az ostoba döntések, tapasztalhatjuk majd azok következményeit, amit ez a vezetés hozott ránk” – szögezte le.

Nehéz lehet nem a cinizmust tetten érni Szalay-Bobrovniczky Kristóf honvédelmi miniszter minapi kijelentésében, miszerint a menesztett katonai vezetők lehetőséget kapnak a civil életre – ez hogyan állhat szinkronban azokkal a csábító szavakkal, amelyekkel próbálják toborozni a pályakezdőket? Vajon nem riasztja el ez az érdeklődőket? – vetettük fel. Erre Harangozó Tamás egy kérdéssel reagált: vajon a toborzótiszt hozzáteszi-e a végén az érdeklődőnek, hogy úgy készülj, 25 év szolgálat után, ha a miniszternek kedve szottyan, kirak majd téged az utcára, s nem a te döntésed alapján folytathatod a pályafutásodat a civil életben? A szolgálati nyugdíj lényege ugyanis az volt, hogy maga az érintett mondhatta meg, ha pályát akar módosítani és azt is, mikor. Ha ezt tette, akkor a nyugdíj egy bizonyos százalékát megkapta, és tudta, élete végéig gondoskodik róla a hazája, amit ő szolgált. Egy normális országban ez így megy. „De nemhogy ezt nyitották volna újra, hanem egy olyan rendszert vezettek be, ami szerint nem a szolgálatot teljesítő kérheti, hanem a miniszter dönt a távozásáról, aki neki valamilyen okból nem tetszik, arra rámutat, hogy távoznia kell” – húzta alá, hozzátéve: ez minden, csak nem kiszámítható életpálya.

Harangozó Tamás végezetül üzent is a toborzóknak: „ne várjanak csodát, ha nem tudnak érdemben változtatni az anyagi és szolgálati feltételeken”. Hozzátette: „ha bebizonyosodik, amit titkolnak, hogy valójában nincs olyan objektív kritérium, ami alapján elküldik az embereket, hanem valakik, valahol szubjektív, vélt politikai okokból tartanak tisztogatást a honvédségnél, akkor nagyon ne várják, hogy felkészült, nyelvet beszélő, a hazájukat szerető fiatalok sorba fognak állni a toborzóirodáknál”.