A Fidesz megakadályozná az előválasztást
„Magyarország Európa egyik legeredményesebb oltási programjával küzd a koronavírus világjárvány ellen", de „az új vírusvariánsok azonban Európa-szerte terjednek és Magyarországon is jelen vannak, ezért elengedhetetlen a fokozott védekezés".
Ehhez pedig „gyors és hatékony döntéshozatalra van szükség", a járvány elmúlt egy éve „bebizonyította, hogy a korábban elfogadott rendkívüli és átmeneti jogi keretek jól szolgálták ezeket a célokat". – Ezekkel a mondatokkal indokolta a törvény beterjesztője, hogy miért kell a rendeleti kormányzást meghosszabbítani, azaz – a jelek szerint – minimum szeptember végéig fenntartani a veszélyhelyzetet.
Természetesen már azon is elgondolkodhatunk, hogy megint miért az esti órában érkezik egy ilyen javaslat, de ennél nyilván fontosabb feltárni a valódi okokat. Az persze nem lehet vita kérdése, hogy a parlament – 133 bátor ember! – el fogja fogadni a javaslatot, bármennyire is ágál majd ellene az ellenzék. Pedig a veszélyhelyzet elnyújtását egyelőre semmi nem magyarázza, kiváltképp, ha a kormány az ország újranyitását célzó kampányára gondolunk. Már csak napok választanak el bennünket attól, hogy – mint olvashatjuk fentebb – a kormány „Európa egyik legeredményesebb oltási programjának” köszönhetően, zöld utat adjon a teraszok nyitásának, Aztán pedig hasznossá teszi a „védettségi igazolványokat”, és 4 millió beoltottnál már mehetünk e kártyával moziba, szállodába, étterembe. Sőt, és ez most nem a demagógia helye: mehetünk futballmérkőzésre is majd júniusban – akár 67 ezer emberrel együtt szurkolhatunk a magyar válogatottnak.
És mégis: a szép perspektíva, a kabinet – halottakat félretevő – sikerpropagandája ellenére, előállnak a veszélyhelyzet meghosszabbításának tervével. Vagyis azzal, hogy a kormány szeptember végéig azt csinál, amit akar, bár a kétharmaddal eddig is azt tett, amire kedve támadt. (Tudjuk, mi mindenre, és mi mindenhez támadt kedve.)
Ám, ha így van, akkor miért ez a gyors lépés most, bő egy hónappal a veszélyhelyzet lejárata előtt. Miért kell már most a május 23-a utáni időkre készülni, ha egyszer addigra – állításuk szerint – lényegében elérik a nyájimmunitást? Ez a rezsim megtanított bennünket arra, hogy ne feltételezzünk róla hátsó szándékot, ne gondoljunk arra, hogy vannak ötletei, amelyeket a szerzésre, illetve az ellenzék hátrányos helyzetbe hozására találnak ki. És nem lehet félresöpörni azt a feltételezést, hogy – egy esztendővel az országgyűlési választások előtt – olyan rendeletek fognak születni, vagy olyan rendeleteket hagynak életben, amelyek előkészítik a jövő áprilisi Fidesz-sikert, illetve lehetetlen helyzetbe hozzák az ellenzéket. Nem lehet kizárni, hogy ez a mostani javaslat pont azért született, hogy megakadályozza az ellenzék előválasztását. A fővárosi próbafutam után Orbán már pontosan látja, hogy ez a processzus milyen veszélyeket rejt számára. Igen, az előválasztás fontos eszköz a hat összefogott párt kezében, megmozgatja az embereket, és a média figyelmét is magára irányítja. Márpedig ez nem jó a Fidesznek, hiába igyekszik a teljes médiájával lejáratni ezt az innovatív megoldást.
Nyilván még sok egyéb terv is ott rejtőzik Orbán Viktor fiókjában, olyan tervek – például a választási törvény kényszerű megváltoztatása, mindenféle – futballmérkőzésen kívüli – gyülekezés megakadályozása, népszavazás ellehetetlenítése, és ki tudja még micsoda. Nem tudhatjuk. Abban azonban bizonyosak lehetünk, hogy a rendkívüli felhatalmazás, Orbán teljhatalmának időbeli kiterjesztése nem azért történik, mint amit az indoklás tartalmaz.
A kérdés inkább az, hogy mit lehet tenni az illiberálisból totalitás felé lopakodó hatalom ellen.