A Fidesz miatt Magyarországnak ma már tényleg szüksége van az izraeli radarokra

A napokban Izraelben járt Novák Katalin köztársasági elnök és Szalay-Bobrovniczky Kristóf honvédelmi miniszter, akiknek a látogatásáról idehaza az MTI tudósítása alapján megjelent szalagcímek – így kérdőjellel – tudatták, hogy „A világ legmodernebb légvédelmi rendszeréből vásárolhat Magyarország?”. A miniszter kinti nyilatkozatában a többi között arról beszélt, hogy megmutatták nekik azt a kombinált légvédelmi rendszert, amelyet az egy héttel ezelőtti események tanulságai kapcsán is érdemes Magyarországnak tanulmányoznia. Ez az úgynevezett Vaskupola rendszer.

Idehaza már némileg másként szólt a fáma. Ahogy a Hírklikk is beszámolt róla, Szalay-Bobrovniczky a Magyar Nemzetnek nyilatkozva már azt kürtölte világgá, hogy „Világszínvonalú, légi és tüzérségi célok felderítésére és nyomon követésére alkalmas izraeli radarrendszer áll jövőre a Magyar Honvédség szolgálatába. Az izraeli Iron Dome, Vaskupola légvédelmi rendszer részeként már bizonyított, a lokátorok egyes egységeinek gyártásába a magyar hadiipar is bekapcsolódik." A lap kitért arra is, hogy a 11 darab ELM-2084 típusú légtérellenőrző, légvédelmi és tüzérségi felderítőradar beszerzéséről a Zrínyi honvédelmi és haderőfejlesztési program keretében még 2020 decemberében írta alá a szerződést Korom Ferenc vezérezredes, a Magyar Honvédség akkori parancsnoka és Stéphane Oehrli, a Rheinmetall Canada Inc. elnök-vezérigazgatója. Az izraeli IAI ELTA cég „aktív fázisvezérelt" (AESA) radartechnológiáját tartalmazó berendezésekkel a honvédség a régi szovjet P-37, PRV-17 és SZT-68U típusú rádiólokátorait váltják le. Azaz, a beszerzés már két éve eldöntetett. 

A miniszter szavai és a valóság közötti eltérés azonban egy dolog. Más kérdés az, hogy vajon valóban szüksége van-e Magyarországnak a Vaskupola-rendszerre, a radarokra? Szekeres Imréhez fordultunk a kérdéssel.

Nagyon is szükség van rájuk – szögezte le a korábbi honvédelmi miniszter. 2013-ban ugyanis a Fidesz-kormány egy gödörbe telepítette a harmadik NATO-radart. NATO-beruházásként valósították meg a három projektet, a katonai szövetség három stabil radarállomás építését finanszírozta a saját pénzén. Ebből kettőt még az Orbánét megelőző kormányok ideje alatt hegycsúcsokra helyezték, ám a harmadikat a Fidesz-kormány a tengerszint felett csak 154 méter magasságba, azaz „gödörbe”. És hát tudjuk, a fizika törvényei a Fideszre is érvényesek – jegyezte meg nem kis iróniával Szekeres, aki rejtélyesnek tartja, hogy miért telepítették a harmadik radart egy olyan helyre, ami nem teszi lehetővé Magyarország légterének hiánytalan átláthatóságát. (Amúgy választ azóta sem adtak rá.) Ezt a célt akkor lehetett volna elérni, ha a harmadik radart is magaslati pontra telepítették volna, de nem ezt tették. 

Emiatt úgynevezett réskitöltő radarokra van szükség, azaz olyan mobil eszközökre, amelyeket akárhova lehet tenni, és amelyek képesek figyelemmel kísérni a holt teret – magyarázta Szekeres. Eddig három szovjet típusú radar, három radarszázad látta el ezt a feladatot, ám ezeknek az eszközeit biztosan le kell cserélni. Ez amúgy – jegyezte meg – nagy költséggel jár, ami elkerülhető lett volna, ha megfelelő magaslati pontra helyezik a harmadik radart.

Ám a Vaskupolából most csak a V-betűt vesszük meg, nem az egész rendszert – hívta fel a figyelmet. Nincs szó arról, hogy a többi nagyon fontos részeit is megvennénk, csak a radarokat.

„Az egészről ügyről, de általában is a kormány hadi beszerzéseiről nekem a gyerekkori mondóka jut az eszembe: ez elment vadászni, ez meglőtte, ez hazavitte, ez megsütötte... csak éppen soha nem jutunk el odáig, hogy meg is egye” – fejtegette. Hiszen minden évben hírt adnak arról, hogy a rá következő évben valami csodás fejlesztés lesz. Most éppen megint arról, hogy majd 2025-ben részegységeket gyártunk ezekhez, amiből akár az is következik, hogy a radart majd csak 2025 után telepítik. S erre miért van szükségük? Szekeres szerint nagyon átlátszó okból, kommunikációs, propagandacélból. „Legalább tízszer elmondják, hogy veszünk egy puskát, amit majd valamikor ténylegesen meg is vesznek, akár már más költségvetésének a terhére.”