A Fidesz „pikósítani” fogja a kampányt

Az ellenzék volt köztársasági elnökjelöltje nincs egyedül ezzel a véleményével, az elemzők többsége úgy látja, hogy a kormánypárt mindent elkövet, hogy bagatellizálja a választást, illetve annak ad erőteljesen hangot, hogy a változatlanság jelent csak biztonságot. Orbán és a kormányzat ezzel megbízott tagjai az állami eszközöket használják a kommunikációra, azokhoz ugyanis az ellenfelek nem férnek hozzá. A miniszterelnök, vagy a kormányszóvívő nyugodtan kampányolhat az állami rádióban, az ellenzék tagjai sem ott, sem az MTVA egyéb intézményeiben nem kapnak válaszadási lehetőséget.

Ebben azonban már semmi meglepő nincs, mint ahogy abban sem, hogy ez ellen sem a Médiahatóságnak, sem pedig a Nemzeti Választási Bizottságnak nincs egy szava sem, nemhogy kifogásolnák az eljárást, az erre vonatkozó kérdésekre sem válaszolnak. Ami igazán furcsa a mostani kampányban az az, hogy az ország legnagyobb részében nyoma sincs a közterületen az októberi választásnak. Az ellenzék pártjai még érthetőek, hiszen nincs elegendő pénzük, de a települések java részében Fidesz-plakátokat sem találni. Úgy lehet végighajtani az országúton, hogy az útmenti falvak egyikében sem látható, mire készül az ország. Pedig a Fidesz nyilván megengedhetné magának, de nem teszi. Nem teszi, egyfelől azért, mert a kisebb helyeken inkább függetlennek mondott embereket indított, másfelől valóban azért, mert nem kívánja, hogy a kampány nagyobb fordulatszámot érjen el.

A párt a nagyobb városokra koncentrál, ott viszont szinte majdnem mindenhol egyeduralkodó; mintha nem is lenne ellenfele, mintha nem is létezne más párt Magyarországon, csak a Fidesz. Tudjuk persze, hogy a plakáthelyek döntő többsége is a Fidesz kezében van, ezért aztán más párt jelöltjei nem kapnak helyet önmaguk hirdetésére, de azért máskor az ellenzék tagjai megtalálták a vadplakátolás lehetőségeit. Olyan helyekre ragasztották ki képeiket, ahol egyébként tilos, most azonban ez a megoldás sem nagyon látszik szinte sehol.

Nincs már egy hónap hátra a választásokig, elképzelhető, hogy sokan az utolsó hetekre tartalékoltak. De igaza van Majtényinek, és mindazoknak, akik szeretnék az ellenzék áttörését látni október 13-án, hogy csak akkor van esély a változásra, a sikerre, ha minden nap beledobnak egy követ ebbe az állóvízbe. Ez nyilván nem azt jelenti, hogy újra és újra provokálni kell Tarlóst, mivel a főpolgármester láthatóan nehezen viseli a rá nehezedő nyomást, de meg kell találni azokat az innovatív módszereket, amelyeknek egy része az európai parlamenti választáson működött. Sőt, most annál több kell, az ugyanis csak az ellenzéki erők új struktúráját eredményezte, a Fidesz leváltását még nem. De Budapest, és néhány vidéki város már akkor megmutatta: van keresnivaló a kormánypárttal szemben.

Természetesen elsősorban azzal, még ha furcsa koalíciók is jönnek létre, hogy az ellenzék egy jelöltet állít a Fidesz képviselőjével szemben. Nem véletlen, hogy Kósa Lajos most is azt akarta bizonyítani veszprémi fellépése során, hogy lám-lám: jó, ha a választókörzetek egyötödében tudták megvalósítani az ellenzékiek az elképzeléseiket, mert hát ezek – így Kósa – képtelenek összefogni, mint ahogy arra is képtelenek, hogy vezessenek egy-egy várost. Ha vezetnének, káosz, háború lenne. Mellesleg ezért is indították el Berki Krisztiánt, Thürmer Gyulát – neki szegénynek nem szedték össze az ajánlóíveket -, hogy bizonyíthassák: már a választás előtt elbuktak, nem tudtak egy jelöltet állítani Tarlóssal szemben.

Ebből viszont csak annyi következik, látjuk mit csinál a Fidesz, milyen módszereket alkalmaz, és arra is fel lehetünk készülve, hogy az utolsó hetekben  „pikósítani” fogja a kampányát. Az ellenzék azonban nem elégedhet meg azzal, hogy megpróbálja kivédeni az ilyen támadásokat, azt a bizonyos követ minden nap bele kell hajítani az állóvízbe. Kisebbet, nagyobbat, szinte mindegy. Az a lényeg, hogy csobbanjon.