A Fidesz vajon miért fél a jogállamisági vizsgálattól?
Magyarország elemi érdeke, hogy a fejlettebb nyugati tagállamokhoz történő felzárkózásunkat és fejlődésünket segítő uniós fejlesztési források ügyében minél előbb megállapodás szülessen. A Fidesz most mégis ennek megakadályozására készül.
Kövér László – aki szerint a fékek és egyensúlyok rendszere csak „egy hülyeség” – és néhány kormánypárti politikus ugyanis azt kezdeményezte, hogy a miniszterelnök kötött mandátummal menjen Brüsszelbe. Azt akarják, hogy a miniszterelnök – néhány más feltétel mellett – csak akkor fogadja el pénzügyi megállapodásokat, ha cserébe az unió lezárja az Orbán-kormány demokrácia-ellenes és jogállamiságot lebontó lépéseit vizsgáló, úgynevezett „hetes cikkely szerinti eljárást”, és az uniós források felhasználásához a jövőben sem kapcsolódnak jogállamisági feltételek.
Ez nem más, mint beismerés. Beismerése annak, hogy a fideszes politikusok úton-útfélen hazudtak a magyar jogállam, a demokrácia és a szabadságjogok helyzetéről. Beismerése annak, hogy valójában tíz éve egy önkényuralmi rendszert építenek, amelyben nincs elszámoltathatóság, az ellenőrzést garantáló fékek és ellensúlyok már nem, vagy csak alig érvényesülnek, korlátozottan érvényesülnek a szabadságjogok, nem működik a hatalmi ágak elválasztása, nem tiszta és pártatlan a választási rendszer, romlott a sajtószabadság helyzete. Beismerése annak, hogy a Fidesz az elmúlt tíz évben arra használta hatalmát, hogy korlátozza, vagy egyenesen ellehetetlenítse az ellenzéket, a médiát, a vallási felekezeteket, a tudományos életet, a civil szervezeteket, a bíróságokat és a privát szektort.
Ha nem így lenne, mi félnivalójuk lenne egy jogállamisági vizsgálattól? Ha nem így lenne, miért akarnának ideológiai, politikai alapon ellehetetleníteni egyes civil szervezeteket?
Egy működő jogállamban és demokráciában nehogy már a Fidesz központi bizottsága döntse el, hogy kinek szabad politizálni, vagy, hogy egy zöld, emberjogi vagy éppen az átláthatóságért küzdő mozgalom tevékenysége politikai tevékenységnek minősül-e vagy sem!
A Magyarországnak járó uniós források felhasználásánál – legyen szó akár a közös költségvetésből, akár az unió hitelfelvételéből származó forrásokról – nem elegendő kizárólag a „gazdaságra” koncentrálni. Éppen ellenkezőleg: koncentrálni az esélyteremtésre, az elmaradott régiók fejlesztésére, az egészségügyi ellátásra, a mindenki számára azonos módon elérhető tudásra (oktatás, szakképzés, diplomaszerzés) és a társadalmi mobilitásra kell! A közös pénzek felhasználásának akkor van valódi értelme, ha fontos, kiemelt cél az elmaradottság felszámolása, a tiszta ivóvíz, a környezetvédelem, az energiahatékonyság növelése, a higiénia biztosítása mindenhol, minden településen, hogy megszűnjenek a hatalmas különbségek az országon belül!
Lehetővé kell tenni, hogy a felvett hitelből olcsó forráshoz jussanak a városok és falvak is, sőt, a hátrányos helyzetű kistérségek (járások) esetében pozitív diszkriminációt kell alkalmazni (például kamatmentes források biztosításával)!
Nyilvánvaló, hogy az unió előnyösebb feltételekkel képes hitelhez jutni, mint egy kis félperifériás ország, ezért támogatjuk a közös uniós hitelfelvételt, mert az előnyös számunkra!
De nem fogadható el, hogy a Fidesz el akarja kerülni a jogállamisági próbatételt, és korlátozni akarja a civil szervezetek mozgásterét! Ez nem szolgálja a nemzet érdekét, és elfogadhatatlan precedenst teremtene a jövőre vonatkozóan is.
Egy ilyen mandátumosztáshoz az MSZP nem járul hozzá!
