A Fidesznek nincs kiút a negatív spirálból - Orbán elgyurcsányosodik

A „Védvonal” mint politikai kapaszkodó

A beszélgetés első témája a Fidesz által meghirdetett „Védvonal” kezdeményezés volt, amelynek vezetésére Cunyiné Bertalan Juditot kérték fel. A résztvevők szerint ugyanakkor továbbra sem világos, hogy pontosan milyen funkciót töltene be az új szervezet, és kiknek nyújtana segítséget.

Lánczi Richárd úgy vélte, a kezdeményezés tartalmáról egyelőre alig tudni konkrétumokat. Szerinte még az erről adott nyilatkozatok sem tisztázták, hogy milyen problémára kínálna választ a szervezet, miközben kérdéses az is, miért van szükség vezetőre egy civil kezdeményezés élén. Felidézte azt is, hogy a korábbi politikai kommunikáció során a kormánypárt részéről rendszeresen jelentek meg éles, megosztó üzenetek, így szerinte felmerül a kérdés, mi indokolja most a „védelem” hangsúlyozását.

Bárándy Gergely ezzel szemben azt hangsúlyozta, hogy a kezdeményezést érdemes a választási vereség következményeinek kontextusában értelmezni. Úgy fogalmazott: a Fideszhez kötődő apparátusban sokan veszíthették el pozíciójukat vagy kerülhetnek bizonytalan helyzetbe, így a „Védvonal” elsődleges szerepe inkább belső támogatási mechanizmus lehet. Szerinte a párt ezzel azt az üzenetet közvetítheti korábbi munkatársai és támogató köre felé, hogy „veletek vagyunk, megvédünk titeket”.

A beszélgetés résztvevői több lehetséges funkciót is felvetettek: a jogsegélytől kezdve az állásközvetítésig, de egyetértettek abban, hogy a kezdeményezés jelenlegi formájában inkább szimbolikus politikai gesztusnak tűnik, mintsem egy világosan körülhatárolt intézménynek. Bárándy ugyanakkor megjegyezte, hogy Cunyiné Bertalan Judit személyét visszafogottabb, együttműködőbb politikusként ismerte meg parlamenti munkája során, ami szerinte arra utalhat, hogy a szervezet szerepe túlmutathat egy egyszerű jogsegélyszolgálaton.

Tóth Csaba Tibor történelmi-politikai metaforával közelített a kérdéshez: szerinte a „Harcosok Klubja” jelenthette a támadást, a digitális polgári körök a védekezést, míg a „Védvonal” inkább egy olyan eszköz lehet, amely a választási vereség után szétszóródó politikai közösség egyben tartását szolgálja. Ezt összekapcsolta azokkal a nyilvános megszólalásokkal, amelyekben korábbi kormányközeli szereplők a választás utáni egzisztenciális bizonytalanságról beszéltek.

Orbán Viktor dilemmája: maradni vagy hátralépni?

A beszélgetés második nagy témája Orbán Viktor politikai szerepe volt a választási vereséget követően. A vendégek abból indultak ki, hogy a miniszterelnök hosszabb ideig visszafogottabban szerepelt a nyilvánosságban, majd újabb megszólalásai ismét találgatásokat indítottak el arról, milyen szerepet kíván vállalni a Fidesz jövőjében.

Bárándy Gergely szerint a párt egyik legfontosabb dilemmája jelenleg az lehet, hogy mennyire választható el a Fidesz politikai identitása Orbán Viktortól. Úgy fogalmazott: miközben sok támogató személyesen a pártelnökhöz kötődik, jelenléte egyben korlátot is jelenthet a párt növekedési lehetőségei szempontjából. Felidézte a baloldal korábbi tapasztalatait is, különösen a Gyurcsány Ferenc körüli politikai helyzetet, amikor az egykori miniszterelnök személye egyszerre jelentett mozgósító erőt és politikai terhet.

Tóth Csaba Tibor szerint Orbán Viktor helyzete több ponton emlékeztet a korábbi baloldali válságokra, különösen arra az időszakra, amikor a Demokratikus Koalíció és az MSZP viszonya újrarendezte az ellenzéki térfelet. Úgy vélte, a Fidesz jelenlegi problémája is hasonló: a párt egyszerre nehezen képzelhető el Orbán Viktor nélkül, ugyanakkor kérdéses, hogy vele képes lehet-e új társadalmi támogatást építeni.

A beszélgetésben többször felmerült, hogy a Fidesz támogatottságának csökkenése nyomán a párt útkeresésre kényszerülhet. Bárándy szerint a legfontosabb kérdés az, hogy a párt képes lesz-e kilépni abból a negatív spirálból, amelybe a választási vereség után került, vagy tartósan ellenzéki szerepre rendezkedik be.

Jobbra tolódás vagy új politikai identitás?

A résztvevők harmadik fő témaként a Fidesz ideológiai iránykereséséről beszéltek. A vita apropóját részben azok a nyilatkozatok adták, amelyek szerint a párt a jövőben hangsúlyosabban építhetne patrióta vagy radikális jobboldali identitásra.

Lánczi Richárd szerint jelenleg az látható, hogy a Fideszben nincs egyértelmű konszenzus arról, milyen politikai karakterrel próbálják újra megszólítani választóikat. Szerinte a párton belül egyszerre jelenik meg a polgári közép, a gyűjtőpárti logika és a radikális jobboldali hangütés iránti nyitottság, ami bizonytalanságot sugall.

Bárándy úgy vélte, a pártvezetésben és a megmaradt politikai elitben valószínűleg komoly vita zajlik arról, mennyire lenne vállalható egy erőteljesebb jobboldali radikalizálódás. Példaként olyan, mérsékeltebbnek tartott szereplőket említett, akik szerinte aligha támogatnának egy szélsőségesebb politikai fordulatot. A politikus szerint ugyanakkor az európai trendeket sem lehet figyelmen kívül hagyni: számos országban növekszik a radikális jobboldali pártok támogatottsága, különösen gazdasági és társadalmi válságok idején.

Tóth Csaba Tibor ezzel kapcsolatban arra figyelmeztetett, hogy a nyugat-európai radikális jobboldali minták és a közép-európai politikai valóság között jelentős különbségek vannak, így nem egyértelmű, hogy a Fidesz számára melyik út bizonyulhat járhatónak. Ugyanakkor szerinte az sem kizárt, hogy a párt megpróbálja egyesíteni a különböző jobboldali identitáselemeket egy új politikai konstrukcióban.

A beszélgetés végén szóba került Takács Péter egy nyilatkozata is, amelyben ironikusan úgy fogalmazott: már nem „az elnyomó fasiszta diktatúra arca”, hanem „szexi ellenzéki politikus”. A vendégek ezt részben öniróniaként, részben a korábbi kormányzati kritikákra adott reflexióként értelmezték, ugyanakkor arra is felhívták a figyelmet, hogy az ilyen megszólalások gyakran különböző jelentéseket hordoznak attól függően, milyen politikai közegben értelmezik őket.