A főbíró a jelek szerint nem bízik saját kollégáiban
Egy jogállami módon működő bírósági rendszer esetében miért kell olyan újévi levelet írni, amelyben utalgatások, célozgatások vannak arra, hogy ki járt el a hivatásához méltóan és ki nem? Így kommentálta a Hírklikknek Bencze Mátyás jogszociológus, kutató azt az újévi köszöntőt, amelyet Varga Zs. András, a Kúria elnöke küldött a bírói karnak. Többek között azt írta, „Volt esély arra, hogy a civil szervezetek és háttérintézmények felbujtásának és szervezkedésének eredményeként veszélybe kerül a bírói és az igazságügyi alkalmazottak illetmény-korrekciója, és ez a megdöbbenés oka. Megdöbbentő volt, hogy a bíróságról olyasmi került a virtuális, majd a valóságos utcára, ami nem oda való. Vannak, mert emberek vagyunk, olyan (…) indulataink, amelyekre nyilván egyikünk sem büszke. Ezért ezeket igyekszünk kezelni, ha kell, lefojtani, tudva azt, hogy a külvilág ebből semmit nem láthat…”.
Ön szerint mi szükség volt erre a levélre?
Bennem is az volt az első kérdés, amikor végigolvastam a levelet, hogy erre mi szükség volt? Egy jogállami módon működő bírósági rendszer esetében miért kell olyan újévi levelet írni, amelyben utalgatások, célozgatások vannak arra, hogy ki járt el a hivatásához méltóan és ki nem? Kik voltak azok, akik „szervezkedtek”, és miért? De a levélben semmiféle konkrétumot nem említ a Kúria elnöke. Csak arra tudok gondolni, hogy a főbíró nem bízik a saját kollégáiban, beosztottjaiban.
A sértettség diktálta? Vagy olyan belső csaták lehetnek a Kúrián, amiket az elnök személyes támadásának érez? Úgy érezheti, a szervezet tekintélye forogna kockán, ha ezek kiderülnének?
Erre a kérdésre nem tudom a választ, a közvetlen munkatársakon kívül erre külső emberek aligha láthatnak rá. Még azok sem, akik amúgy ismerik a hazai bíróságok működését. Nem ismerjük sem a legfőbb bíró „indulatait”, amikről a levélben is említést tesz, és nincs objektív tudásunk sem az általa vezetett szervezet jelenlegi belső viszonyairól.
Ez a levél valamiféle stratégiai megfontolásból született?
Én csak erre tudok gondolni. Értsenek belőle azok a címzettek, akinek érteniük kell: mindenki tudja, hogy milyen határokat nem léphet át, milyen elvárásokhoz kell igazodnia. Persze a levél megírására más tényezők is hathattak, hiszen az elmúlt hetek bírói megmozdulásaiban voltak olyan kritikai hangok is, amelyek bírálták a Kúria lépéseit. Nem zárok ki semmit, de ennek a levélnek minden sora kettős beszédre vall. Így is lehet érteni, meg úgy is.
Persze nem a nyilvánosságnak szánták. A főbíró később utal arra a sokat vitatott „bérmegállapodásra” is, amely ellen sokan tiltakoztak. „Júdáspénzről”, a bírói függetlenséget megvásárló egyezségről beszéltek. Nem így látja?
„Már nemcsak az elhíresült megállapodás elleni fellépés hangneme fokozódott, hanem a Kúria is a támadások célpontja lett” – írja Varga Zs. András később. Arról az egyezségről beszél, amit az állam egyik szervével kötött egyik aláíró félként az Országos Bírói Tanács (OBT), és amely hatalmas felháborodást váltott ki a bírák és az igazságügyi dolgozók körében. Azt sérelmezték, hogy a bíróságok szakmai felügyeletét végző, a bírói önigazgatás csúcsszervének tekintett testület a régóta várt béremelésért cserébe belement, hogy a kormány jelentősen átalakítsa az igazságszolgáltatás működését. Ez ellen több, mint ezer bíró, illetve igazságügyi alkalmazott tiltakozott, az utcán is hangot adtak az elégedetlenségüknek, mert szerintük zsarolás történt, és a kormánnyal kötött alku sérti az igazságszolgáltatás függetlenségét. Emiatt az OBT elnöke le is mondott a tisztségéről. Amikor a főbíró „tollat” ragadott, hogy ezt a levelet megírja, azt is felmérhette, hogy lesznek egyesek, akik ezután „magukba szállnak”, és ettől kezdve óvatosabban ítélkeznek. Ezt a szakmában „dermesztő hatásnak” nevezzük. A szándék kétségtelenül kiolvasható a sorok közül. Pedig nem történt más, mint a tiltakozó bírák éltek az alkotmányos jogaikkal, amikor átadtak egy petíciót a Kúria előtt. A Bírák Etikai Kódexe szerint bármelyik bíró szabadon véleményt nyilváníthat a bíróság igazgatásával kapcsolatban.
Ezek szerint jogszerűen jártak el. Mégis az igazságszolgáltatás tekintélyének csorbításáról beszélnek?
Ebből a levélből ezt lehet kiolvasni. A főbíró ezt egy olyan akciónak nevezi, amely veszélyezteti a Kúria és a bíróságok megítélését.
Melyik lehet az a civil szervezet, amelyik a „háttérben szervezkedett”?
Erre csak utalás történik. Több igazságügyi civil szervezet működik, a Magyar Bíró Egyesület, amely állás is foglalt az elégedetlenkedő bírák mellett. A másik a Res Judicata, amelynek alapítói azért dolgoznak, hogy a bírói hivatást és a bírói munka sajátosságait szélesebb társadalmi körben is megismerhessék és megértethessék. Ők a Montesquieu-i elveket képviselik: „Akkor nincsen szabadság, ha a bírói hatalom nincsen elválasztva a törvényhozó, valamint a végrehajtó hatalomtól. Ha a bírói hatalom a törvényhozói hatalomhoz kapcsolódnék, az állampolgárok élete és vagyona feletti hatalom önkényes lenne, mert a bíró törvényhozó is volna. Ha a bírói hatalom a végrehajtó hatalomhoz lenne kapcsolva, a bírónak elnyomó hatalma lenne.” Aztán persze mindenki gondolhat az asszociációs láncon másra is, akár a többi civil jogvédő szervezetre is.
A levélben van egy másik furcsa mondat: olyan információk kerültek ki, amelyekről „a nyilvánosságnak nem feltétlenül kellett tudnia”. Milyen titkai lehetnek a Kúriának?
A béremelési megállapodás nem maradt titokban, de ezt nem is indokolta volna semmi. A Kúrián belül nem mindenki támogatta egységesen a döntéseket, ami kiderült abból az interjúból, amelyet Matusik Tamás a Partizánnak adott. Vagy arra is tudok gondolni, ami egy német szakmai blogon megjelent írás a Kúria belső átalakításáról. Arról írt a szerző, hogyan szervezte át a Kúria az egyik ítélkező tanácsot, mivel az a jogszerűség mellett kiállva, több esetben szembement igen fontos kormányzati érdekkel (https://verfassungsblog.de/taking-revenge-for-dissent/).
Lehet ezekről a bírákról valamiféle belső „nyilvántartás”?
Ilyen biztosan nincsen. Erre – alapos elemzések után – csak az egyes bírák ítéleteiből lehet következtetni.
Varga Zs. András a Kúria átalakításának befejezéséről is beszél. „A Kúria másodfokú bíróságból átalakul a jogegységet biztosító legfőbb bírói fórummá.” Eddig ez nem így volt?
A jogegység biztosítására irányuló törekvésnek önmagában nem tulajdonítanék politikai felhangot, az a Kúriával szemben régebben és most is fennálló követelmény. Kétségtelenül ideális állapot volna, ha mondjuk Magyarország összes bírósága egységesen döntene minden precedens-szerű ügyben, de meglátásom szerint elképzelhetetlen úgy megteremteni a jogegységet, hogy minden bíró szó szerint ugyanúgy ítélkezzen, ahol évente egymillió ügyben hoznak ítéletet. De nyilván az sem járható, ha a húsz vármegye bíróságai húszféle irányban ítélkeznek. Arra kell törekedni, hogy legalább a fontos ügyekben, amelyekből sok van, azokban legyenek egységes állásponton a bíróságok. Ez persze visszahat a bírói függetlenségre is: ha egy politikai kérdésben a Kúria kimond valamit, akkor azt a többi bírónak, bíróságnak követnie kellene? Ennek azonban a törvény ellentmond, ugyanis benne van, hogy megfelelő indokolással eltérhet az alsófokú bíróság a legfelső bírói fórum álláspontjától. Ha azt jogilag nem tarja helyesnek, dönthet másként is. Ezek a döntések persze megint felkerülnek a Kúriához…
Nyilvánvalóan egy ilyen hierarchikus szervezetnél, mint amilyenek a bíróságok, mindenki szeretne felfele jutni, megfelelni az elvárásoknak.
Mindig lesznek olyanok, akik – a meggyőződésük ellenére sem – fognak a felsőbbségétől eltérő döntést hozni. De szociálpszichológiai tény: nagyon sok emberben ott munkál a jól felfogott érdek tudata: ha előléptetést szeretne, azzal nem éri el, ha a döntéseit mindig megváltoztatják vagy hatályon kívül helyezik. Inkább betagozódik a rendszerbe, még azon az áron is, ha ezzel önként korlátozza a saját döntési autonómiáját.
A KlikkTV témához kapcsolódó korábbi, 2023. május 19-i adása itt nézhető meg:
