A forráshiányos magyar gazdaság a Via Dolorosán

Persze – vethető közbe joggal – ugyan kit érdekel a költségvetés hiányának alakulása. Talán, ha ötven-száz ember foglalkozik kis hazánkban ezzel a makrogazdasági kérdéssel. A nagy többség rá se ránt, mert nem ez a dolga. Sőt, a társadalom általában kifejezetten jól érzi magát, ha a költségvetés többet költ a bevételeinél, mert ez azt jelenti, hogy csurran-cseppen neki is a mások által megtermelt, megtakarított jövedelemből. A témával foglalkozó közgazdásznak viszont kutya kötelessége felhívni a figyelmet a megemelkedett deficit és az abból adódó államadósság-növekedés veszélyeire. Sőt, arra is, hogy pillanatnyilag Magyarországon ikerdeficit termelődik, azaz a költségvetési túlköltekezéssel a külgazdasági mérlegek romlása párosul (aktivumainak passzívumba váltása, illetve a passzívum emelkedése).

Az ikerdeficitről

A külkereskedelmi mérleg – amely hosszú éveken át exportöbbletet (aktívumot) jelzett, a múlt év második felétől importtöbbletbe (passzívumba) ment át. A külföldre történő kifizetéseket és az onnan jövő befizetéseket tartalmazó fizetési mérlegben (ez szélesebb körű a külkereskedelmi mérlegnél) pedig 2020 után a GDP arányában mérve is gyorsuló ütemben emelkedik a deficit. Olyannyira, hogy gazdaságunk már tavaly is külső finanszírozásra szorult (kötelezettségei meghaladták a beáramló jövedelmeket), ami az idei esztendőben csak fokozódik.

A külső és belső deficitek nemcsak időbeliségüket tekintve minősülnek „iker jellegűeknek”, de azért is, mert egy tőről fakadnak. Ha olyan jellegű a költségvetési többletköltés, hogy ennek következtében megugrik az import, s ezzel az exportszállítások nem tudnak lépést tartani – 2022-ben erről van szó –, akkor romlanak a külgazdasági mérlegek is, és megnő a külső eladósodás. Az adósság növekedése csak akkor nem hordoz magában veszélyt a jövőre nézve, ha a deficit úgynevezett „modernizációs” jellegű, azaz, ha a költségvetési hiány és az importtöbbletek mögött olyan beruházási kereslet húzódik meg (versenyképesség-javító, korszerű fejlesztésekre irányuló), amelyből idővel a deficitek ledolgozódnak és a megnőtt kamatteherre is fedezet termelődik. Momentán nálunk nem erről van szó. Hanem arról, hogy a választásokra fókuszáló kormányzati politika, amely nagyjából kétezer milliárd forintos többletkeresletet generált, a múlt év őszétől a fogyasztást dobta meg. S hogy valamelyest ez a költségvetésben ellensúlyozódjon, a kormány összesen hozzávetőleg 1100 milliárd forintos beruházás-zárolást rendelt el. A fáma szerint pedig a kikényszerülő költségvetési konszolidáció érdekében további beruházási befagyasztások várhatók. (Ezt ugyanis el lehet adni nem-megszorításként, mert promt jellegű és nem érinti közvetlenül a társadalmi többség jövedelmét; erre Orbánék nagyon is figyelnek.) Persze a jövő szempontjából nem mindegy, hogy milyen beruházásokat állítanak le, produktívakat vagy presztízs jellegűeket. 

A külső finanszírozók gyengülő bizalma

Momentán a legveszélyesebb pályán van a magyar gazdaság: eladósodását a fogyasztás hajtja. A költségvetési konszolidáció pedig azért kényszerül ki, mert ezt az országot finanszírozó külső befektetők is látják és csökkenő bizalommal viszonyulnak hozzánk. Bizalmuk apadása megnyilvánul abban, hogy a forint árfolyama gyengülő – az MNB immár mintegy háromnegyed éve tartó kamatemelő politikája ellenére is. Noha a kamatemeléssel a jegybank megtámogatja, éppen, hogy vonzóbbá kívánja tenni a forintot. 

Nem javítja a külföldi finanszírozók bizalmát a magyar kormány felemás viselkedése az orosz-ukrán háború megítélését illetően, és az uniós források ma még időlegesnek tűnő, de már meglehetősen hosszú ideje tartó jegelése sem. Márpedig úgy néz ki, hogy kicsi a valószínűsége az uniós csapok idei megnyitásának. Hiányukat a nemzetközi pénz- és tőkepiacokról kell majd pótolni, ami egészen biztos, hogy emelkedő kamatszolgálatot jelent. Részint, mert általában is a kamatlábak emelkedése várható, részint pedig, mert a pénztulajdonosok kockázatos körülmények közt magasabb ellenértéket várnak a kockázatosabb országoktól. Magyarország pedig sajnos ezek közé tartozik. 

Hogyhogy?!

 – vethető közbe –, hiszen a pénzügyminiszter a minap jelentette, hogy az elmúlt évben a költségvetési deficit és az államadósság GDP-arányos rátáját a vártnál nagyobb mértékben sikerült visszavágnunk. Felemlítette azt is, hogy az unió kilencven százalékos átlagos adósságrátájával szemben, a múlt év végén nálunk csak 76,8 százalékos volt az államadósság aránya a bruttó hazai termékhez viszonyítva, 2,8 százalékponttal zsugorodott a 2020 végihez képest. E kétségkívül figyelmet érdemlő adatok értékeléséhez azonban legalább két megjegyzés hozzátartozik. Egyrészt, ha a kimutatott adóssághoz a 2012-ben be- és felszántott magán-nyugdíjpénztári rendszerből következő, a GDP mintegy 15-20 százalékára tehető „feltételes kötelezettségvállalást”, az implicit adósságot is hozzávesszük – márpedig hozzá kell venni, mert ennyi minimálisan hiányzik a nyugdíjrendszerből (és ez állami tartozás), akkor rögtön más a „gyerek fekvése”, hiszen az unió átlagrátája fölé kerülünk. Másrészt a várthoz képest kedvezőbb deficit- és államadósság-mutatók a Központi Statisztikai Hivatal azon áldásos tevékenységének voltak nagyrészt köszönhetők, hogy ez év április elsejével (és ez nem volt tréfa!) a hivatal újfent felfelé javította a forintban kifejezett bruttó hazai termék adatát (a már tavaly októberben is megemeltet tovább duzzasztotta). A két év (2020-2021) átlagában számított, hozzávetőleg 1200 milliárd forinttal nagyobb nominális GDP-ből pedig – mint a rátán belüli nagyobb osztóból – kisebb hányados következett. Egyébként az uniós elszámolás szerinti államadósság forintban számolva az elmúlt évben nagyjából 4000 milliárd forinttal szaporodott, a deficit nagysága pedig lényegében megegyezett – 7,1 százalékos GDP-növekedés mellett! – a 2020-as recesszióban keletkezettel. 

A járvány hatása?

Mindezek ismeretében, az a kormányzati állítás sem állja meg a helyét, miszerint a hiánynak és az adósságnak a mértékét a koronavírus hatásai befolyásolták. Különösen annak ismeretében nem, hogy nálunk tavaly áprilistól lényegében felszámolták a járvány miatti korlátozásokat; e tekintetben Európa legliberálisabb országának bizonyultunk. A lezárások feloldása éppen, hogy kiiktatta a termelés költségvetési támogatásának igényét. A deficit és az adósság ennek ellenére nőtt. Ám így sem fértünk rá (nyolcadik helyünkkel) még az unió éremtáblájára sem. Az EU átlagánál (5,5 százalék) valamivel nagyobb növekedésért viszont a világ egyik legmagasabb járvány-elhalálozási rátájával fizettünk. 

Orbán Viktor megoldásai

A magyar gazdaság momentán egyensúly- és forráshiányos pályán van. Orbán Viktornak nincs sok lehetősége a lyukak betömésére. Vagy kiegyezik az unióval, vagy drága külső hitelekből tartja fenn a versenyképességében gyenge magyar gazdaságot, ami emelkedő adósságpályát jelent, illetve megkísérel lavírozni a két szcenárió között. 

Egyfelől bizonyára megpróbál megalkudni az Európai Bizottsággal, mert az ingyen pénzekre nagy szüksége lenne, sőt, mint legutóbb bejelentette, a Helyreállítási Alap hitelhányadára is igényt tartana.  Előbb politikai érveléssel áll majd elő (Varga Judit egyébként ezt már megszellőztette). Hivatkozik a választáson elért minden korábbinál nagyobb győzelmére, mondván, ennyien támogatják az ő jogállamiságát. (Nota bene: április 3-án nem arról szavaztunk, hogy érvényesülnek-e Magyarországon a jogállam kritériumai!) Aztán felmutatja majd, hogy kormányának radikális átalakításával igazodik az unió követelményeihez, a korábbiaknál jobban követi annak gyakorlatát. Megerősíti újfent a korrupciót vizsgáló bizottság felállításának ígéretét (ezzel már kísérletezett, mire az unió válaszul az Európai Ügyészségbe való belépést proponálta). Majd mobilizálja szokásos zsarolási kapacitását vagy/és látszatengedményeket kínál fel. Olyanokat, amelyek nem rendítik meg a NER működését, hatalomgyakorlásának alapjait. 

Valószínűsíthető azonban, hogy az unió képviselőit mindez nem fogja meghatni, kielégíteni. De az is valószínűsíthető, hogy Orbán sem fogja engedni, hogy kiépített rendszerének alapjai megrendüljenek. Hosszan elhúzódó tárgyalások lesznek, miközben elveszíthetjük a Helyreállítási Alap igénybevételének határidejét.

Másfelől Orbán Viktor a korábbiaknál nagyobb mértékben fordul a pénz- és tőkepiacok forrásai felé. S az uniót átkozva, népének azt adja be, hogy Brüsszel a „gyermekvédelmi törvény” elfogadása miatt tagadja meg vagy/és korlátozza a nekünk járó pénzek folyósítását (ezt a vasat tavaly nyár óta tartja tűzben). A külső piacokhoz fordulásnál arra hivatkozik, mint vallotta ezt V. Putyin a minap a „különleges hadművelet” indoklásakor, hogy nem volt más választása. Így aztán ismét ránkég az emelkedő kamatszolgálat mellett növekvő eladósodási pálya…