A gyermekvédelemben is a finn mintát kellene követni
Szilvási Léna, az SOS Gyermekfalvak szakmai vezetője szerint a gyermekvédelemben nem a törvénnyel van baj, hanem azzal, hogy a pénz-, a szakember- és a tudatosság hiánya miatt még az alapelveket sem lehet betartani. Ő a finn oktatási rendszert tartja példamutatónak amelyik egy komoly reform után ott tart, hogy származástól, anyagi helyzettől, lakhatástól függetlenül, egyenlően hozzáférhető a magas szintű oktatás. Hasonló módon kellene a hazai gyermekvédelmet is felépíteni.
Már az önmagában rendszerszintű bántalmazás, hogy hagyják az állami gondozásba vett fiatalokat reménytelen körülmények között élni. A látszat jó, hiszen 50-ről 70 százalékra nőtt a nevelőszülőnél elhelyezett gyerekek aránya. Csak éppen a nevelőszülők száma nem nőtt jelentősen, a meglévők leterheltsége lett elképesztő mértékű – nyilatkozta Szilvási Léna, az SOS Gyermekfalvak szakma vezetője a Népszavának.
A cikkből kiderül, Szilvási Léna reméli, a bicskei gyermekotthonban történtek és az eset utóéletének hatása következtében a társadalom végre kilép a közöny és a tudatlanság állapotából.
Elmondta, régóta dolgozik a gyerekvédelemben, és sokszor megrendítette már az a közöny, amely a gyerekek sorsát kíséri, legyen szó szexuális- vagy bármilyen más bántalmazásról, szegénységről. Megrázó az, ahogy a társadalom és a politika eddig hagyta reménytelen körülmények között élni ezeket a gyerekeket. Ez önmagában elhanyagolás a társadalom, és rendszerszintű bántalmazás a döntéshozók részéről. Most nyílt egy esély arra, hogy mindenki lássa ennek mélységét, borzalmát.
Arról is beszélt, hogy a kormány, meglehet most még nagyobb részben a kegyelmi-ügy politikai kármentésének részeként, de máris törvényi szigorítást ígért. Kocsis Máté, a Fidesz frakcióvezetője azt mondta, új gyermekvédelmi rendszert alakítanak ki, húsz törvény módosítására tesznek javaslatot. De szerinte ez veszélyes is lehet. Mert nem a törvénnyel van baj, hanem azzal, hogy a pénz-, a szakember- és a tudatosság hiánya miatt még az alapelveket sem lehet betartani.
S, hogy hol kezdődnek a gyermekvédelem bajai? Ott, hogy csecsemők várnak kórházakban, mert nincs elegendő nevelőszülő. Egy kisbabát csak olyan nevelőszülő tud vállalni, akinek a házastársa jól keres, hiszen a csecsemővel otthon kell maradni, nem lehet mellette dolgozni. Ezzel szemben a látszat jó, hiszen 50-ről 70 százalékra nőtt a nevelőszülőnél elhelyezett gyerekek aránya. Csak éppen a nevelőszülők száma nem nőtt jelentősen, a meglévők leterheltsége lett elképesztő mértékű.
Közben a gyermekotthonok fejlesztése is elmaradt. Egy gyerekotthon, lakásotthon működtetése sokkal többe kerül, mint a nevelőszülői hálózaté, de az állami normatíva ezt a különbséget nem tükrözi. A kevés nevelőszülő mellé, a lerobbant otthonokba ráadásul kevés szakember jut.
A rettenetes leterheltség és a megalázóan alacsony fizetések miatt hosszú hónapokig, de akár évekig futnak a hirdetéseik, mire meggyőznek például egy pszichológust, hogy maradjon náluk. A munkája ugyanis rettenetesen nehéz, mert a szakellátásba traumatizált gyerekek kerülnek. Megkésettek a mozgás- és beszédfejlődéssel, és sok más készség elmaradásával.
Nemzetközi vizsgálatok mutatták ki, hogy az állami gondozottak körében ötszörös a mentális betegek elfordulásának aránya. De említett más példát is. Egy 12 fős gyerekotthonban mondjuk hét munkatárs dolgozik. Úgy lehet beosztani őket a 12-24 órás műszakba, hogy egy időben egyszerre csak az egyik van a gyerekekkel, akik így egészen biztosan elhanyagoltak, és egy bicskeihez hasonló esetben a biztonságuk is megkérdőjelezhető. Ilyen munkarendben a munkatársak a szabadságukat sem tudják kivenni. Bele se gondoljunk, mi van, ha az egyik megbetegszik! Képzésre nincs idejük elmenni, egy-egy esetmegbeszélés is kivitelezhetetlen. Márpedig a gyerekvédelemben enélkül nem lehet, pontosabban nem lehetne dolgozni. Az SOS-nél kínálnak képzéseket, de, ha azokat nem projektforrásokból finanszíroznák, és pénzt kérnének érte, akkor a munkatársak saját zsebből és a foglakoztatójuk által sem tudnák kifizetni. Mert nincs rá pénz. Erre sincs.
Szilvási Léna a finn oktatási rendszert tartja példamutatónak. Ott volt egy olyan irányítás, amelyik elhatározta, hogy 25 év alatt megreformálja a rendszert. Először képzéseket indított, külföldre is elküldte a szakembereket, a béreket is rendezte, így a fiatalok számára is vonzó lett a munka. Most ott tartanak, hogy származástól, anyagi helyzettől, lakhatástól függetlenül egyenlően hozzáférhető a magas szintű oktatás. Hasonló módon kellene a hazai gyermekvédelmet is felépíteni.
