A gyülekezési jog története is mutatja, egyet előre, kettőt hátra lépve haladunk a demokrácia útján

„A gyülekezési jog mindenkit megillető alapvető szabadságjog, amelyet a Magyar Népköztársaság elismer, és biztosítja annak zavartalan gyakorlását” – idézi a pártállam végnapjaiban, 1989 januárjában elfogadott törvényt a gyülekezési jogról a Magyar Ügyvéd Blog legfrissebb posztja. Ha „a bejelentéshez kötött rendezvény megtartása a népképviseleti szervek vagy a bíróságok zavartalan működését súlyosan veszélyeztetné, illetőleg a közlekedés rendjének aránytalan sérelmével járna, a rendőrség a bejelentésnek a hatósághoz való beérkezésétől számított 48 órán belül a rendezvénynek a bejelentésben megjelölt helyszínen, vagy időben való megtartását megtilthatja” – áll az akkori törvényben, amely szerint ugyanakkor „a gyülekezési jog gyakorlása nem valósíthat meg bűncselekményt vagy bűncselekmény elkövetésére való felhívást, valamint nem járhat mások jogainak és szabadságának sérelmével”.

A rendszerváltozás előtt született szabályozás így tulajdonképpen minden lényeges feltételt megteremtett ahhoz, hogy bárki éljen a gyülekezés alkotmányos alapjogával – mutat rá a blogbejegyzés. Az persze mérlegelés tárgyát képezte, hogy mi zavarná például a népképviseleti szervek működését, és mit jelent mások jogainak, illetve a közlekedés rendjének aránytalan sérelme, ám ennek eldöntését a jogalkotó a bíróságra bízta. A törvény semmilyen más korlátozást nem tartalmazott – kivéve azt, hogy a résztvevők „fegyveresen, illetőleg felfegyverkezve” jelenjenek meg. Egy 2004-es módosítás ezen érdemben annyit változtatott, hogy „a közlekedés rendjének aránytalan sérelmével” járó szövegrészt „a közlekedés más útvonalon nem biztosítható” fordulatra cserélték ki. (És természetesen már korábban törölték a „Magyar Népköztársaságra” történő utalást is.)

Ez a törvény minimális módosításokkal akár ma is hatályban lehetne, de a Fidesz 2018-ban új jogszabályt alkotott – emlékeztet az írás.  A szerint „mindenkinek joga van ahhoz, hogy engedély vagy – az e törvényben meghatározott kivételekkel – előzetes bejelentés nélkül, békésen és fegyvertelenül másokkal közösen felvonulásokat és tüntetéseket (...) szervezzen, és azokon részt vegyen”. Ez abban kétségkívül előrelépést jelentett, hogy bevezette a „villámcsődület” – flash mob – fogalmát, amely szerint nem kell bejelenteni a valamilyen aktuális politikai eseményre spontán reagáló tüntetést – mutat rá Magyar György.

Egyben felrója: a pártállami szabályozáshoz képest is visszalépés, hogy a rendezvény betiltható, ha „megalapozottan feltehető, hogy a gyűlés a közbiztonságot vagy a közrendet közvetlenül, szükségtelen és aránytalan mértékben veszélyezteti, illetve mások jogainak és szabadságának szükségtelen mértékű és aránytalan sérelmével jár, és a közbiztonság, a közrend vagy mások jogainak és szabadságának védelme (...) enyhébb korlátozással nem biztosítható”. Ez egyértelműen gumiparagrafus – emlékeztet az ügyvéd, megjegyezve: a módosítás idején a cél egyértelműen az volt, hogy a miniszterelnök lakóhelyénél – mások jogaira és szabadságára hivatkozva – ne lehessen tüntetni.

Ehhez hozzá kell tenni Magyar szerint azt, hogy a „mások jogainak és szabadságának szükségtelen mértékű és aránytalan” sérelme a gyülekezési törvény szerint azt is jelenti, hogy a közrendet veszélyezteti, ha a „felhívás, illetve a gyűlés [...] a közlekedés rendjének sérelmével jár”. De vajon elképzelhető olyan tömegdemonstráció, amely nem korlátoz másokat a helyváltoztatáshoz fűződő jogok gyakorlásában? – teszi fel a kérdést, rögvest meg is válaszolva azt: nehezen, mert gondoljunk csak a fideszes békemenetekre. A NER mindannyiunk pénzéből gazdagodó hívei szabadon grasszálhatnak a felvonulás első soraiban a főváros belső kerületeinek életét megbénítva? Akkor hol vannak mások jogai? – olvasható, immár költői kérdésként.

Felidézi még a blogposzt a „gránitszilárdságú” alaptörvény tizenötödik módosítását: „A gyermekeknek joguk van a megfelelő testi, szellemi és erkölcsi fejlődéséhez szükséges védelemhez és gondoskodáshoz, ami – az élethez való jog kivételével – minden más alapvető jogot megelőz”. Erre a – ma még nem elfogadott – alaptörvény módosítására hivatkozva került be a gyülekezési törvénybe, hogy „tilos azt a gyűlést megtartani, amely a gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról szóló́ 1997. évi XXXI. törvény 6/A. §-ában meghatározott tilalmat sérti, vagy a Gyvt. 6/A. § szerinti tilalmazott tartalom lényegi elemét jeleníti meg”.

Vagyis: a „gyermekvédelmi törvényben foglalt célok és gyermeki jogok biztosítása érdekében tilos tizennyolc éven aluliak számára pornográf, valamint olyan tartalmat elérhetővé tenni, amely a szexualitást öncélúan ábrázolja, illetve a születési nemnek megfelelő önazonosságtól való eltérést, a nem megváltoztatását, valamint a homoszexualitást népszerűsíti, jeleníti meg”. A rendszerszintű lopást lehet népszerűsíteni, az LMBTQ-közösség jogait meg nem? – áll egy újabb költői kérdés az írásban.

Mindezzel kapcsolatban érdemes idézni 2014-ből Gulyás Gergelyt a Pride-ról. „A magyar gyülekezési jog szabályozása teljesen világos. Értéktartalom nélkül illeti meg a gyülekezési jog hatálya alá tartozó rendezvényeket az alkotmányos védelem” – mondta a miniszter akkor még a parlament egyik alelnökeként és a Fidesz frakcióvezető-helyetteseként. Gulyás az idén februárban már azt gondolta ugyanerről a rendezvényről, hogy be kell tiltani, mert „a kormánynak a szándéka egyértelműen a gyermekvédelem, és úgy gondoljuk, hogy a belvároson átmasírozó Pride-ot, most, hogy már az amerikai nagykövet nem tudja vezetni, nem kell, hogy az ország eltűrje”.

Így változott nálunk a demokrácia a rendszerváltozás óta. Egy lépés előre, kettő hátra...

A KlikkTV témához kapcsolódó korábbi, 2023. július 3-i adása itt nézhető meg: