A háború egyértelműen csak Oroszország érdeke

– Hogyan látja, az orosz-ukrán válságban győzhet a diplomácia?

– Nagyon kétesélyes most a helyzet, párhuzamosan zajlik a katonai fenyegetés és a diplomácia.

– Az ukránok jelenleg nem a NATO tagjai, de ahhoz, hogy elkerüljék a háborút, sokféle engedményre készen állnak. Éppen ezt teszik az Oroszországgal folytatott megbeszéléseken.

– Ehhez azonban mindenféle közvetítőkre van szükség. Elsősorban a normandiai négyekre, de látszik, hogy most bedobta magát a német kancellár, a francia elnök, és rajtuk kívül az amerikai elnök is. Tehát sokan próbálkoznak most a békítéssel.

– Bármire is jutnak a megbeszéléseken, Ukrajna alkotmányában benne van, hogy a NATO-hoz akar csatlakozni. Akármikor is indítanák el ezt a kérelmüket, Oroszország hasonlóképpen reagálna?

– A NATO-csatlakozás különbözik az Európai Unióhoz való csatlakozástól. Az EU esetében valóban egy kérelemmel indul a folyamat, amit az illető ország a belső eljárása szerint megtárgyal, aztán benyújt. A NATO-ba viszont meghívnak országokat, a tagságot nem lehet kérelmezni. Lehet róla beszélni, lehet a szándékot hangoztatni, de oda meghívnak. Tehát a NATO lép, és nem Ukrajna. Most itt van egy adott szituáció, Oroszország nem szeretne a NATO-val ennyire szomszédos lenni. Vannak ugyan érintkezési pontok, mert a kalinyingrádi terület Litvániával, Lengyelországgal határos, de az messze van. Fenn, északon, Oroszország Norvégiával is határos egy kis szakaszon, az is messze van. Ukrajna azonban ott van Oroszország közvetlen közelében. Oroszország nem szeretné, ha NATO-ország lenne, de erről a Nyugatnak az a véleménye, hogy ezt nem Oroszország dönti el, hanem elsősorban a NATO, és persze, Ukrajna.

– Akkor ez egy patthelyzet?

– Ez most sajnos sokkal rosszabb, mint egy patthelyzet. Tudniillik Oroszország meg akarja előzni ezt. Senki nem akarta most Ukrajnát fölvenni, szó sem volt róla, de Oroszország valamiért nyomás alá helyezte a Nyugatot. Azt mondta, álljanak meg, ne terjeszkedjenek tovább, főleg a NATO ne bővüljön tovább keleti irányba. Ennek nyomatékául odavitt egy óriási hadsereget. Katonai nyomással akarja elérni a céljait, amire a Nyugat nem katonai lépésekkel válaszol. Vagyis nem azzal, hogy ő is fölsorakoztat egy nagy hadsereget, hanem gazdasági szankciókkal fenyeget. Egy olyan furcsa helyzet alakult ki, hogy egyik oldalon katonák, a másik oldalon gazdasági szankciók sorakoznak föl egymással szemben.

– Közben Ukrajna kétoldalú megállapodásokra törekszik az USA-val, Nagy-Britanniával. Így tudna a saját feje fölé védelmet biztosítani? Akár NATO-védelmet is?

– NATO-védelmet semmiképp, mert ahhoz NATO-tagnak kell lenni, hogy az Észak-Atlanti Szerződés Szervezete a megfelelő területvédelmet nyújtsa külső agresszió ellen. Az viszont biztos, hogy Ukrajna erősíti a pozícióit a Nyugattal, és az is látszik, hogy már többen a segítségére siettek, fegyvereket szállítottak neki. Ukrajna érzi a Nyugat támogatását, de a másik oldalról érzi Oroszország szorítását is. Óriási erő van jelen.

– Orbán Viktor hétfőn telefonon egyeztetett Charles Michellel, az Európai Tanács elnökével az orosz-ukrán határon kialakult válsághelyzetről. Egyetértettek abban, hogy a romló helyzetet békésen kell rendezni, szükség van a további párbeszédre. A háború elkerülése egész Európa, így Magyarország érdeke is. Van-e ennek a tárgyalásnak jelen pillanatban jelentősége?

– Charles Michel az Európai Tanács üléseit vezeti, de neki politikai hatalma nincs. Ott a tagállamoknál van a hatalom és a döntés. Úgyhogy ennek a tárgyalásnak túl nagy jelentősége nincs.

– Akkor ez megint egy magyar választások előtti „hírbedobás” volt?

– Valóban az.

– Viszont egy csomó állam már felszólította a polgárait, hogy távozzanak Ukrajnából. Az EBESZ kivonja a megfigyelőit Kelet-Ukrajnából, a befektetők természetesen azonnal elkezdték beárazni a lehetséges háborút. Végül is kinek az érdeke ez a háború?

– Ez Oroszország érdeke, senki másé. Moszkva most teszteli a Nyugatot. Nézi, hogy mennyire erős az amerikai elnök, mennyire nyomásálló az új német kormány, mire hajlandó Macron, aki szeretné újraválasztatni magát. Valószínűleg Putyinnak a környezetében azt mondták, nincs túl jó állapotban a Nyugat, most kell megszorongatni, próbáljuk meg, hogy mire megyünk. Lehet, hogy vissza fognak lépni ettől a pozíciótól, de az sem kizárt, hogy elindítanak egy korlátozott háborút, és megpróbálják Ukrajnát a maguk oldalára állítani. Szétlőni a határ menti területeket, megbuktatni Zelenszkijt és valami oroszbarát figurát odaültetni a „trónra”.

– Úgy, mint Fehéroroszországban?

– Igen.

– Nem nagy ár ez emberéletekben erre a tesztre?

– De igen, nagyon nagy ár. Gazdaságilag is mindenki ráfizetne, mert Oroszországra szankciókat rónának ki, és a Nyugatnak is veszteségeket okozna. Ez semmiképp sem jó, de látszik: az orosz érdek, hogy szítsa a konfliktust.

– Mennyire eszkalálódhat ez a helyzet?

– Most van olyan katonai vélemény, hogy az oroszok először semmiképpen nem vonulnának be ukrán területre, hanem elkezdenék rakétákkal lőni. Onnan már könnyen eszkalálódik, mert, ha az egyik lő, a másik visszalő, és megy tovább a dolog.

– Ez nagyon szomorú kilátás.

– Az. A II. világháború óta ilyen feszült helyzet, ilyen katonai fenyegetettség nem volt.

– Most sírjuk vissza a leköszönt német kancellárt, Angela Merkelt, vagy ezen már ő sem tudna úrrá lenni?

– Lehet, ha ő van ott, nem is jutott volna idáig a helyzet, mert az oroszok nem kockáztatták volna meg. Nem tudjuk, mi lett volna. De most itt van ez a helyzet, ebből kellene az enyhülés irányába elmozdulni. Ám ehhez elsősorban az oroszoknak kellene valamilyen gesztust tenniük. Mondjuk, a katonák egy részét elvinni onnan.

– Mennyi idő múlva derül ki, hogy mire hajlandóak az oroszok?

– A február elején kezdődött orosz-belarusz hadgyakorlatnak volt egy meghirdetett időkerete. Azt hiszem, február 20-áig tervezték. Ha azon túl is maradnak, akkor az rossz jel, ha lejátsszák a hadgyakorlatot, és utána kezdik elvinni a katonákat mindenhonnan, az jó jel. Az elősegítené a tárgyalásos megoldást. Akkor végre leülhetnének igaziból tárgyalni, és nem csak fenyegetőznének.