A halottak nem szidják Orbánt
Két napja, hogy elhangzott Orbán Viktor szokásos, állami rádiós nyilatkozata – interjúnak nem merném nevezni – de azóta sem tudom pontosan, hogy mit is akart mondani a miniszterelnök. Szavait ugyanis lehet úgy is értelmezni – maradjunk a közgazdászok által használt kifejezéseknél –, hogy U alakú kivezetést tervez a járványból, illetve a gazdaságból, de akár úgy is, hogy V alakút. Az előbbi egy fokozatos visszatérést, az utóbbi pedig egy gyors gazdasági talpra állítást jelentene. (Van itt még az ABC-nek egy betűje, az L, ami egy lassú, elnyújtott mozgást jelent, a jelek azonban arra utalnak, hogy Orbán ezt a lehetőséget kizárta.
De idézzük fel, mi is hangzott el ezzel kapcsolatban pénteken: „ha nem akarunk „bunkerszerűen” bezárva élni a vakcina előállításáig – márpedig az élet újraindítása ezt meg fogja követelni –, akkor két lehetőség állhat elő: vagy sikerül újraindítani az életet, vagy lehetnek meglepetések.
Ha az élet újraindításakor a vírus elszabadul, akkor hirtelen kellene előállítani több tízezer ágyat – közölte –, így ezért a felelősségteljes magatartás a miniszterelnök szerint az, ha kiépítjük a kórházakban azt a kapacitást, amire a legrosszabb esetben szükség lehet.”
Mondhatnám, hogy a kormányfő egyszerre fújt hideget és meleget, szólt arról, hogy a vakcina hiánya megköveteli a bunkerszerű életformát, ugyanakkor, ha a mondat egészét értelmezem, inkább értelmezhetem úgy, hogy az élet újraindítása a fontosabb, ezért kell felkészülniük a kórházaknak a legrosszabbra.
Természetesen lehetséges, hogy mindezt csak azért adta elő Orbán, hogy megfelelő magyarázattal álljon elő a rapid ágykiüresítésekkel kapcsolatban, megakadályozva ezzel az e körül kialakult vitákat, de sokkal inkább tűnik filozófiai, politikai választásnak az elhangzott és itt idézett részlet. Márpedig, ha így van, bármennyire is menekült újra kétféleképpen is értelmezhető mondatokba a kormányfő, az alapértelmezés inkább mutat abba az irányba, hogy itt hagyni fogják a vírust elszabadulni.
Orbánt jobban izgatja a gazdaság minél előbb történő fölpörgetése, és emiatt ellene van a hosszan elnyúló járványnak, hiszen a több hónapig tartó leállás – „bunkerélet” – bizonyosan súlyos recessziót eredményez. Márpedig a mély válság rengeteg gyár, vállalat, intézmény hosszan tartó leállásából következik, a százezer szám elveszett munkahelyekből, amelyek egyszerre ütik meg a kínálati és keresleti oldalt. Ha pedig innen közelítem meg a rádióinterjút, szükségszerűen oda kell eljutnunk, hogy a miniszterelnök lényegében lemondott az idősebb korosztály teljes védelméről. Kiemeli ugyan, hogy mi nem haladhatunk olyan gyorsan, mint az osztrákok, valójában azonban még gyorsabban is akar haladni.
A védekezésben, a vírus megjelenésében is, minimum két héttel vagyunk elcsúszva az osztrákokhoz képest, ugyanakkor a gazdasági és üzleti élet megnyitásában mégiscsak versenyre keltünk velük. A héten már meglehetősen sok kiskereskedelmi üzlet nyitotta meg – igaz korlátozott időben – az ajtaját, éppen abból a megfontolásból, hogy a németeknél és Ausztriában már ez megtörtént, tehát muszáj versenyben maradni. Magyarul: máris érzékelhető egyfajta lazítás, a miniszterelnöki május 3-i dátum önkényes, de mégis általánosnak mondható értelmezése.
Orbán ugyan arról beszélt, hogy most fogunk belépni a védekezés második szakaszába, ám arról fogalmunk sincs, hogy ez alatt mit is kell pontosan érteni. Azt azonban igen, hogy Orbán keretezte magát a vírust, amikor a következőket mondta: „Három dolgot tudunk biztosan: ennek a vírusnak van egy korspecifikuma, ez pedig az, hogy az idősebb korosztálynál jelentkeznek a súlyosabb tünetek. Az elhunytak életkora majdnem 78 év, jelezte Orbán. Ezen kívül azok is veszélyben vannak, akik krónikus betegségben szenvednek.”
Nem állítom, hogy az elhangzottak egyenlők lennének azzal, hogy az idősek és a krónikus betegségben szenvedők ki lesznek téve a Taigetoszra, annyit azonban igen, hogy számukra – ha elkapják a fertőzést – ott állnak majd a kórházi ágyak. Az egyelőre üresen álló fekvőhelyek mennyisége elegendő lesz arra, hogy nálunk semmiképpen ne fordulhassanak elő olyan jelenetek, mint Bergamoban, vagy New Yorkban, itt senki nem fog tudni olyan drámai képeket készíteni, mint ott, az pedig, hogy magas lesz a halottak száma, magyarázható a fentebb leírt veszélyfaktorral. De az sem biztos, hogy sokkal magasabb lesz – legfeljebb május 3-án –, hisz' a kórházak élén álló parancsnokok, illetve az orvosigazgatók nyilatkozati tilalma együttesen megoldja, hogy kontroll alatt legyenek a számok. Azok pedig, akik most kikerültek a kórházi ápolásból, kommunikációs szempontból nem jelentenek veszélyt, hiszen a bajuk, esetleges tragédiájuk nem összegződik.
Orbán tehát újra győztes csatára készül. És az ő szempontjából ez kétféle módon következne be: egyrészt, ha meg tudja előzni az elhúzódó válságot, legyen annak bizonyos rétegekre nézve, jelentős kockázata, másrészt ha továbbra is uralja a kommunikációt, értsd: nem kell visszavennie a sikerpropagandából.
A halottak biztosan nem fogják szidni őt.
