A hatalmi önkény szorításában
Nem elég a vírusjárvány: az orbáni hatalom megindokolhatatlanul korlátlan fölhatalmazást követel magának. Nincs Európában még egy ország, ahol a fölhatalmazott mondhatná meg, meddig tart fölhatalmazása…
A törvény benyújtása, majd a házszabálytól való eltérés ellenzéki megakadályozása előre kiszámított, aljas indítékból végrehajtott provokáció: el lehetett volna kerülni, ha a hatalom nem éppen ezt akarta volna előidézni. Még nem is szavaztak, de már megindult a gyalázatos hecckampány: „az ellenzék egy része a vírusnak szurkol”…
A magyar lakosság jelentős része nemhogy nem bízik a kormányban, hanem kifejezetten rossz véleménye van róla: aljas szándékokat tulajdonít neki. Rengeteg az elborzasztó tapasztalat.
Most csak két dologról szólok, röviden: a „migránsválságról” és a fokozott rendőri ellenőrzésről.
Változatlanul hatályban van a migránsok miatti különleges állapot, bár a migránsok száma hosszú ideje meg sem közelíti a törvényben meghatározott minimumot. A „válság” ürügyén elrendelhető intézkedések a valóságban ugyan aligha érvényesülnek, egyelőre nem is nagyon akarják érvényesíteni őket, mert a helyzet fenntartása a fontos – nem lehet hosszú éveken át válsághelyzetet szimulálni –, ám minden előírás bármikor élesíthető. Nem is olyan régen „alagutak” mutogatásával próbáltak izgalmat kelteni.
Évek óta, megszakítás nélkül, rendőri „fokozott ellenőrzés” van az országban – ez sem valóságos, de alkalmat ad arra, hogy bármikor bárki ellen bármit meg lehessen tenni.
A „fokozott ellenőrzés” fogalmilag rendkívüli intézkedés: meghatározott időtartamra vezethető be. Formailag ennek eleget is tesznek: elrendelik, mondjuk, január 1-jén 0 órától június 30-a 24 órájáig – csak éppen a következőt rögtön életbe is léptetik, július 1-jén 0 órától. És ez így megy évek óta, nyíltan visszaélve a törvény adta lehetőséggel.
Abszolút nyilvánvaló, hogy a szükséges rendkívüli intézkedéseket a kormánynak módja van megtennie a „majd én megmondom, mikor ér véget a válsághelyzet” önkényes követelése, törvényesítése nélkül.
Ezért vetődik föl a gyanú, hogy valami másra szolgál(hat) a különleges fölhatalmazás. És demokráciában (tudom, tudom…) nem engedhető meg olyan szabályozás, amely akár csak a lehetőségét megteremti annak, hogy a hatalom önmagát teljhatalommá változtassa.
Joggal beszélnek ellenzéki- vagy egyszerűen jogász körökben államcsínyről.
Az államcsínyt a puccstól az különbözteti meg, hogy a hatalom birtokosai hajtják végre. 2010 óta Magyarország a lopakodó államcsíny viszonyai között él. Ennek nyilvánvaló jelei voltak például a visszamenőleges hatályú, vagy személyre szabott törvények; az elvileg a végrehajtó hatalomtól független intézmények sorának fideszes megszállása, a közmédia elbitorlása, a kormánypárti terrormédia-hálózat kiépítése stb.
Nagyon fontos, mondhatni, döntő lépése volt ennek az államcsínynek a fideszes alaptörvény elfogadása.
Az előzmények ismeretében, az ellenzék nem tehetett mást: szavazatával kifejezte bizalmatlanságát. Bár sokkal többről van szó, mint bizalmi kérdésről.
Például a rémhírterjesztés büntetésének szigorítása elfogadhatatlan általában is – de különösen azoktól, akik évek óta uszító rémhíreket terjesztenek.
Ahogy várható volt, az EU-n belüli visszhang nem éppen kedvező az Orbán-kormány számára. De nem is elég erőteljes ahhoz, hogy a hatalmat szándékai megváltoztatására bírja: a szokásos „figyelemmel kísérés”; tanácsok…
Ejnye-bejnye tehát, amit az EU eddig produkált – de Orbánék már ettől is megvadulnak. A szelídnek mondható, a fenyegető veszéllyel messze nem arányos figyelmeztetésekre Deutsch Tamás, Kovács Zoltán és Orbán Viktor is elszabadult tahó módjára válaszolt. Különösen arcátlan Orbánnak az a pimasz szövege, hogy „ha már nem segítenek, legalább ne akadályozzák” a védekezést.
Mindaz, amit Orbánék művelnek, hosszú ideje, egyre erősebben fenyegeti magát az EU-t, a sokszor hangoztatott alapértékeket. A mai Magyarországnak nyilvánvalóan nincs helye az EU-ban, ugyanakkor a tagság jelenti az egyetlen valamelyes védelmet saját kormánya ellen. Az EU alapító atyái nem számoltak a bővítés lehetőségével, veszélyeivel: nincs hatékony eljárás az Orbán-félék ellen. Az a képtelen helyzet állt elő, hogy az EU tagja, támogatásainak haszonélvezője lehet az az Orbánia, amely rágalmazza az EU-t, és undorító, társadalomzüllesztő hecckampányt folytat itthon azok ellen, akik nem támogatják. Nagyjából a társadalom fele ellen. Egészen fölháborító, ahogy ignorálják a társadalomnak ezt a részét.
Messze még az alagút vége..?
