A hatalom a maga módján szondázza a közhangulatot

Most egy újabb „ostobasággal” nem foglalkoznak: a határon túli választókörzetek kijelölésének hírét mondják puszta hírlapi kacsának. Mit gondol erről?

Az ilyen tagadások motivációja mögött a kívülállók csak nehezen tudják megfejteni a valóságot. Ismerve a hazai politikai viszonyokat, nyilvánvaló, hogy a pártok – főként a kormányoldalon – ilyen felröppentett „hírszondákkal” igyekeznek elhinteni olyan információkat, amelyek valóságtartalmát nem ismerik biztosan, vagy éppen ellenkezőleg, ismerik, és a társadalom véleményét akarják ezzel kipuhatolni. 

Az ilyen tisztázatlan valóságtartalmú híreket a világon mindenütt kezelik a kormányok. Vagy tagadják, vagy nem erősítik meg, de nem is cáfolják, illetve egyenesen elismerik. Ez idehaza miért nem működhet?   

Politológusként úgy látom, hogy azok mögött a dolgok mögött, amikről esetleg csak így, „hallomásból”, értesülünk, valós motivációk feszülhetnek. Az évek során kiderült, hogy az esetek többségében éppen a hivatalos források próbálnak így felengedni – vagy nyilvánosságra hozni – olyan kényes kérdéseket, amelyek eldöntés a közhangulatra bíznák. Ennek az az oka, hogy a magyar nyilvánosságot egy bizonyos szinten nagyon beszűkítette éppen a kormányzat. De feltételezem, talán ez nem sajátos „hungarikum”. 

Ebbe bele kell nyugodnunk?  

Sem politológusként, sem választópolgárként nem örülnék annak, ha ez még hosszú évekig így történne, de be kell látni, hogy ilyen a politika természete, hiszen a mozgatórugója a hatalom megszerzésére vagy megtartására irányuló törekvés. Ezért természetes, ha a politikai szereplők igyekeznek a számukra legkényelmesebb környezetet megteremteni 

Ok nélkül nem történik semmi…

Ebben igaza van. A jelenlegi helyzetet képzeljük el úgy, mint egy sakkjátszmát: a szemben álló felek sosem akarják azt elárulni a másiknak, hogy mi lesz a következő lépésük. Lássuk be, az elmúlt évtizedben a Fidesz kifejezetten ügyesen „sakkozik” az információkkal. Időnként, amikor kíváncsiak az emberek reakciójára, elhullajtanak bizonyos információs morzsákat, mi meg szorgosan felcsipegetjük. A legutóbbi is jól illeszkedik ebbe a képbe, hiszen a külföldi választási körzetek felvetése – ha bebizonyosodna – itthon is, nemzetközileg is port kavarna. Nem kell nagyon elmélkedni az indítékon: a Tisza párt erősödésével a 2026-os választás után a kormány kétharmados többsége veszélybe kerülhet. Jó néhány biztos mandátum sorsáról van szó, ha Romániába, a Bácskába is telepítenek egyéni körzeteket. Ilyen óvatosan dobták be annak idején az internetadó ötletét, de amikor az a sok fiatal megjelent az utcán, inkább visszatáncoltak. Vagy ott volt a vasárnapi boltzár és az olimpia ötlete… Nagyon bevált a módszer, és az ilyen „hírlapi kacsák” cáfolata még mindig jobb, mint a „csattanás” a választói akarattal. Ezzel szemben a korábbi kormányok sokkal kevésbé hajoltak meg a népakarat előtt, ők inkább harcba szálltak az akaratukért. Nem vált be. A szavazók büntettek. A Fidesz ennél finomabb, óvatosabb taktikát választott.

Nem akarom védeni az ellenzéki sajtót, de lényegében el van zárva minden valós hírforrástól. Néha meg kell próbálni kiugratni a nyulat a bokorból.

Az újságírók néha kénytelenek fölbocsátani luftballonokat, ha valamilyen információhoz jutnak, néha ezzel – jó esetben – ki is lehet kényszeríteni érdemi válaszokat. A sajtónak így is kevés muníciója van, az ilyen cseles módszereknek mind a kormány, mind a pártok elég szívósan ellenállnak. Így tényleg nagyon nehéz kipuhatolni, milyen kormányzati elképzelések formálódnak a háttérben. Még az is nehezíti a dolgot, hogy a Fidesz kívülről nagyon egységes, együtt gondolkodó pártnak tűnik, még ha belül ez nem feltétlenül van így. Azt sem tartom kizártnak, hogy akár a kormánypárt belső köreiből, a hivatalostól eltérően gondolkodók próbálhatják ezzel a módszerrel befolyásolni a döntéseket, bár nem hinném, hogy a határon túli választókerületek ügyében ez az eset állna fenn.  

A társadalmi egyeztetés hivatalos csatornáit már évekkel ezelőtt bedugaszolta a kormány…

Erre gondoltam, amikor azt mondtam, hogy akár ezek a felröppentett hírek is lehetnek akár a társadalmi egyeztetés suta formái is. 

…mert annyira erősnek tartja a legitimációját, ami erre is felhatalmazást ad.

Valóban fontos lehet, mennyire tekinti egyedüli szempontnak a döntéshozatala folyamatában a kormány a relatív kétharmados felhatalmazását. Ma ez a polarizáció jellemző világszerte, és a hazai politikára is. A többi párt is hajlamos erre. Mindegyik politikai oldal a saját szavazóit figyeli, azoknak próbál a kedvére tenni, ezért fogadta el a társadalom a korábbi egyeztetési mechanizmusok felszámolását. A politikusok pedig nem is próbálnak fellépni ez ellen, sőt, inkább fenntartani, ha nem is növelni szeretnék a távolságot a szekértáborok között.

A baloldal berzenkedik ez ellen. 

Lehet, de emiatt nem borítja rá az asztalt a Fideszre. ki-ki azzal nyugtatgatja magát, hogy ha majd valami nem tetszik a „népnek” a következő választáson elmondja. Tizenkét éve látjuk, hogy mégsem tesz ilyet a „nép”. Itthon az utóbbi majdnem harminc év még kevés volt ahhoz, hogy kialakuljon ennek a kultúrája. 

Nem sínyli meg a hazai gyengécske demokrácia ezt a fajta beletörődést?

„Egy politikai rendszert hat hónap alatt le lehet váltani, egy gazdasági rendszert hat év alatt át lehet alakítani, a társadalmihoz hatvan év kell. Ezzel utal Dahrendorf arra, hogy a demokratikus intézmények importálásával, valamint a gazdasági rendszer átalakításával még nincs befejezve a rendszerváltás folyamata. A demokratikus kultúra kialakulása még rengeteg befektetett energiával hosszú időt vesz igénybe. Mindenesetre ekkora időszak szükséges ahhoz, hogy a demokratikus értékek és gyakorlatok mélyen beépüljenek a társadalom szövetébe, és hogy a politikai rendszer stabilan működjön. Ez az állítás különösen igaz az olyan országok esetében, amelyek nemrégiben váltottak át demokratikus kormányzásra, és még mindig a demokratikus normák megszilárdításának folyamatában vannak, miközben próbálják levetkőzni az addigi történelmükben beépült, demokráciát megbénító reflexeket. Dahrendorf tétele szerint a hatvan év azért szükséges mert ennyi idő alatt a teljes társadalom lecserélődik, és a következő nemzedékek már demokratikus rendszerben szocializálódnak. Ha a második világháború utáni Németországot vizsgáljuk, ott ez a folyamat hatalmas löketet kapott, mert az oktatásba beépítették az állampolgári nevelést is, amelynek a demokráciára gyakorolt jótékony hatásait ki lehet mutatni.

Nekünk új Mózes kellene? 

Ez a hatvan év is egyfajta mózesi bolyongás Magyarország esetében, hiszen a rendszerváltás óta érdemi próbálkozás nem volt az állampolgári nevelés megvalósítására. A Méltányosságnál rengeteget foglalkozunk az állampolgári nevelés kérdésével és ugyan világos, hogy társadalmi demokratizálás felgyorsítható és hatékonyabb lehetne, egyelőre a politika nem lépett ezen a téren. Ez egyrészről abból is fakad, hogy a rendszerváltás mámorában nem tűnt szükségesnek, másrészről pedig kellene hozzá egy konszenzus a pártok között arról, hogy mi a demokrácia és milyen is lenne a jó állampolgár. Amíg viszont nincs egyetértés ezekben az ügyekben, addig a társadalom demokratizálódásának folyamata sokkal inkább ki lesz szolgáltatva az olyan demokráciára veszélyes betegségeknek, mint a polarizáció. Így történhet meg, hogy a választók a pártpreferenciáik alapján foglalnak állást akár egy iskolaigazgató leváltásának kérdésében is.