A hiányzó politikai szándék ellenére, a civilek kiállnak az SNI-s gyerekek jogaiért
„Mit tehetünk az SNI-s tanulók oktatási hozzáférésének javításáért?” Ezzel címmel szervez vasárnapra fórumot a Civil Kollégium Alapítvány (CKA) oktatási munkacsoportja, a Társaság a Szabadságjogokért (TASZ), az AutiSprektum Egyesület, a Mozaik — Egyesület az autizmussal élő emberekért és a Szülői referensi hálózat. Céljuk, hogy összehozzák olyan szervezetek képviselőit és az érintetteket, akik elkötelezettek a mintegy 100 ezer sajátos nevelési igényű gyermek megfelelő iskolai környezetének kialakítása mellett. A TASZ részéről Csabai Lucia, fogyatékosságügyi szakértő vesz részt a rendezvényen, vele beszélgettünk.
Miért tartja fontosnak a TASZ, egy civil jogvédő szervezet, hogy részt vegyen egy ilyen rendezvényen?
Mivel az érintettek érdekvédelmével foglalkozók tapasztalataira építve dolgozunk, ezért fontos nekünk, hogy velük közösen lesz egy ilyen rendezvény. Nem csak klasszikus jogi munkára van szükség, sőt, első lépésként tudásátadásra – ehhez készítettünk és készítünk jogtudatosító anyagokat, például, hogy a szülők hiteles és valós válaszokat kapjanak, mi a teendő, amikor felmerül a sajátos nevelési igény, az SNI gyanúja. Ez a szülőknek tudásátadást jelent, de segítjük a szerveződést, és felerősítjük az érintettek hangját
Tulajdonképpen milyen helyzetben vannak az SNI-s tanulók ma Magyarországon?
Többszörösen hátrányosan érinti őket az egész oktatási rendszerben tapasztalható tanárhiány, mert a gyógypedagógus munkakörben dolgozók száma több éve 10 ezer fő körül stagnál. (2022-ben 4200 gyógypedagógus és konduktor, körülbelül 1000 utazó pedagógus és 800 fejlesztőpedagógus dolgozott általános iskolákban Magyarországon), miközben az SNI-s gyerekek száma megközelítette a százezret. Ezen túl ott van az információhiány: sokszor se az intézmények, se a szülők nem rendelkeznek elég információval és ismerettel a sajátos nevelési igényű gyermekek nevelését, napközbeni ellátását, fejlesztését végző köznevelési intézmények elérhetőségéről, férőhelyeiről, pontos tevékenységéről. Az pedig különösen szomorú, hogy ma összességében a rendszer működésképtelensége határozza meg, hogy a „különleges” gyerekek egyáltalán részt tudnak-e venni fejlesztő órákon, vagy be tudnak-e kapcsolódni olyan szabadidős tevékenységekbe, például közös kirándulásokba, ahová minden más gyerek el tud menni.
Azt tudjuk, hogy az SNI-s gyerekek száma egyre nő, egyre többen vannak, de valójában hány gyerek érintett?
Mára már mintegy 80.000-100.000 főt érintenek a sajátos nevelési igény egyes kategóriái, de az, hogy ezek a számok növekvő tendenciát mutatnak, nem csak feltétlenül azt jelenti, hogy valami miatt mostanában több gyerek születik ADHD-val (neurológiai természetű veleszületett vagy fejlődési rendellenesség), figyelemhiányos hiperaktivitás-zavarral, vagy autizmus spektrumzavarral, azt is mutatja, hogy nő a tudatosság ezekkel kapcsolatban, illetve fejlődnek a diagnosztikus eszközök, módszerek. Ezt onnan is tudjuk, hogy sokakat csak mostanában diagnosztizálnak felnőttként, ők a saját gyerekkorukban értelemszerűen nem jelentek meg a statisztikákban.
Szomorú példa rá, hogy mivel nincs pénz fenntartani, ezért bezárták a halmozottan sérült fiatalokat nevelő békéscsabai Napraforgót (október 7-éig még működik). A Belügyminisztérium kommunikációs főosztálya szerint – ahogy a Telex megírta – a tízezer lakosságszámú településeken a fogyatékos személyek nappali ellátása az önkormányzat kötelező feladata, az állam normatív támogatást biztosít a feladatellátáshoz. Mi az oka annak, hogy hidegen hagyja az oktatáspolitikát az SNI-s gyerekek és ezzel a családok sorsa? Csak a pénz hiánya miatt van ez így?
Nyilvánvaló, hogy szükség van pénzre is, de hogy nem csak pénzkérdésről van szó, hanem a politikai szándék is hiányzik, az látszik abból is, ahogy néhány nappal a tanévkezdés előtt záratták be Iványi Gáborék egyházának Wesley iskoláit. Az érintettek közül sokan sajátos nevelési igényűek, számukra a tollvonással bezárt iskolájuk volt az utolsó mentsvár. Mi ebben a helyzetben is ott vagyunk a cserbenhagyott diákok (legyenek akár sajátos nevelési igényűek, akár SNI-státusszal nem rendelkezők) és a családok mellett. Az ingyenes jogsegélyszolgálatunk minden érintett szülőnek segít, és két esetben felajánlottunk jogi képviseletet is, hogy precedenst teremtsünk az ügyben, és a bíróság is kimondja: jogszerűtlenek ezek az iskolabezárások, és az érintett családok nem kaptak érdemi segítséget, magukra hagyta őket az állam.
|
Minden gyereknek legyen lehetősége a fejlődésre! A „Mit tehetünk az SNI s tanulók oktatási hozzáférésének javításáért?” című rendezvényt szeptember 15-én, vasárnap tartják 10:00 és 15:00 óra között Budapesten, a VII kerület, Rákóczi út 14 szám alatt. A Civil Közoktatási Alapítvány szeretettel vár minden érdeklődő szülőt, pedagógust, szakértőt, segítőt, az érdekvédelmi szervezetek képviselőit ismerkedős beszélgetésükre. A tervezett témák a jogtudatosító anyagok mellett a helyi szerveződések erősítése, és az SNI-s pedagógusképzés a felsőoktatásban. Céljuk, hogy összehozzák az érintetteket az olyan szervezetek képviselőivel, akik elkötelezettek a sajátos nevelési igényű gyermekek megfelelő iskolai környezetének kialakítása mellett. Olyan nyitott, befogadó és támogató oktatási közeget szeretnének teremteni, amely képes biztonságot nyújtani az SNI-s tanulóknak, ahová örömmel tartoznak. Az esemény lehetőséget nyújt arra, hogy a megjelentek bemutassák futó projektjeiket és ötleteiket, és egyben arra is alkalmat teremt, hogy megtalálják a közös, együttműködési pontokat. A CKA szerint közös erőfeszítésre van szükség ahhoz, hogy valóban érezhető változásokat érjünk el a támogatásra szoruló tanulók oktatásában. Abban is bíznak, hogy a jövőben rendszeresen találkoznak, és együtt dolgoznak azért, hogy minden gyereknek lehetősége legyen a fejlődésre és a sikeres tanulásra. |
