A honvédelmi miniszter lefokozta Petőfit, és Mária Teréziát nevezte ki laktanyának
Petőfi Sándor már nem jó elvtárs. Ezt onnan lehet tudni, hogy a honvédelmi miniszter bejelentette: a 32. Gyalogezredet 1741-ben megalapító Mária Terézia királynő nevét veszi fel a vitéz Szurmay Sándor Helyőrség Dandár laktanyája. Szalay-Bobrovniczky Kristóf a Budaörsi úti, egykori Petőfi Sándor-laktanya átnevezési ünnepségén meg is indokolta a döntést. Szerinte azzal, hogy Mária Terézia királynőről nevezték el a laktanyát, üzennek „minden anyának és feleségnek" is, akik ma is azzal a „féltő szeretettel" engedik a haza védelmére gyermeküket, férjüket, ahogy azt Mária Terézia annak idején a testőreivel és a katonáival tette.
Petőfinek tehát kitelt az ideje, már nem elég jó arra, hogy laktanya viselje a nevét. A papír tízforintoson, ha még volna ilyen, persze továbbra is viríthatna az arcképe és legjobb tudomásunk szerint egyelőre a Petőfi híd elnevezése sem forog veszélyben. Bár ez utóbbira nem tennénk le a nagyesküt: Kubatov Gábor, a Fidesz egyik alelnöke épp a minap mondta, hogy legalább nyolc embert meg tudna nevezni, akik Karácsony Gergely főpolgármester kihívói lehetnek. Ugyanez a Kubatov egyáltalán nem tartja kizártnak, hogy a Fidesz visszaszerezze Budapestet. Márpedig, ha ez megtörténne, akkor lehet, hogy Petőfinek, mint hídnak is annyi. Egyelőre azonban nincs erről szó, a költő egyedül a laktanya nevét volt kénytelen átengedni Mária Teréziának.
Petőfi Sándor menesztése amúgy nem öncélú kardcsörtetés, épp ellenkezőleg: mint mindennek, ami a Fideszhez köthető, ennek is üzenete van. A miniszter szerint ugyanis „Mária Terézia idején alakult a legtöbb magyar ezred, akkor vált ismertté és az egész világban irigyeltté a magyar huszár.” Hogy mi irigylésre méltó van a magyar huszáron, azt Szalay-Bobrovniczky nem fejtette ki részletesen, ennél fogva jobb híján a sötétben kell tapogatózni, és azt gondolni, hogy humbug az egész.
A magyar huszárt – főleg, ha még lovat sem adnak alá – nem irigyli senki a világon.
Bárhogy is legyen, Petőfinek annyi. A lánglelkű költő, az Alföld szerelmese, hiába írta szakmányban a hazafias verseket, a fasorban sincs Mária Teréziához képest. Nyilván ennek is megvan az oka, például, hogy egyelőre még nem közölt foltokat találtak a költő múltjában. Nem kizárt például, hogy egyik őse a gendert támogatta, egy másik felmenője pedig, amint azt több nyilas házmester is tanúsította, az ukránok sikeréért szorított a muszkák elleni háborúban. Hogy mi az igazság, azt a történészek dolga kideríteni. Ma még csak annyi biztos, hogy Szalay-Bobrovniczky Kristóf honvédelmi miniszter lefokozta Petőfi Sándort, aki már nem laktanya, mindössze egy jobb sorsra érdemes koszorús költő.
Tetszett volna, Petőfikém, versírás és hősi halál helyett huszárezredeket gründolni!
