A hosszú út vége, egy még hosszabb kezdete – a Brexit-megállapodás

A megállapodás nem volt egyszerű, ahogy a kilépő országot se egyszerű megnevezni: Anglia, Skócia és Wales alkotják Nagy-Britanniát, amely Észak-Írországgal együtt „egyszerűen” az Egyesült Királyság (voltaképpen Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királysága) névre hallgat. Ez persze csak a jogászokat és az eurokratákat érdekli, nekünk az fontosabb, hogy végül is mire jutottak a tárgyaló felek, ezért azonos értelemben használjuk a különböző megjelöléseket a továbbiakban. Három terület maradt a tárgyalások végére: a halászati jogok (hatalmas lobbierővel rendelkeznek a halászok, pedig részesedésük mindkét partner gazdaságából igen csekély), az egyenlő versenyfeltételek és a vitarendezés.

Úgy tűnt, az egymás felségvizein fogható halállomány kérdésében mindkét félnek volt valós tartaléka (egyik se tudta volna kihasználni a teljes kvótát, amelyet a másiktól elvett volna, ráadásul az angol, skót és velszi vizeken fogható halak jelentős részét nem lehet Nagy-Britanniában eladni), végül rövid távon az EU járt jobban, de megállapodtak egy rendszeres felülvizsgálatban. Az egyenlő versenyfeltételek területén a megállapodás voltaképpen a vitarendezésre futott ki: amennyiben az EU-nak sikerül egy független testület előtt bizonyítani, hogy az Egyesült Királyság cégei akár az állami támogatások, akár a lazább szabályozás (például enyhébb környezetvédelmi követelmények) miatt inkorrekt versenyelőnyhöz jutnak, jogosult büntetővámokat kivetni. Miután az áruforgalom területén a britek teljes hozzáférést kapnak az EU piacaihoz (azon áruk számára, amelyek valóban az Egyesült Királyságból származnak, vagyis teljesítik az eredetre vonatkozó szabályokat), mintha csak tagok lennének, ez létfontosságú az uniós ipar és mezőgazdaság számára. Magyarországról is jut élelmiszer az angolokhoz, az egyik legnagyobb borkereskedelmi cég tart magyar borokat is, a nagy élelmiszerláncok ugyancsak tartanak magyar termékeket.

A megállapodás ténye is nagy eredmény tehát (noha miniszterelnökünk belengetett itt is egy vétót, arra az esetre, ha a megállapodás Angliának (nevezzük így az egyszerűség kedvéért) kedvezőtlen lesz. Ez persze fából vaskarika, ha a britek beleegyeztek, ami nekik sokkal jobb, mint egy megállapodás nélküli kilépés, miért juttatná őket egy európai kormányfő az ő érdekeik védelme ürügyén a megállapodásnál is kedvezőtlenebb helyzetbe, de hagyjuk). Enélkül ugyanis a Világkereskedelmi Szervezet szabályai szerint, tehát úgy zajlott volna a kereskedelem, mint két olyan ország között, amelyek semmilyen kereskedelmi szerződést nem kötöttek: vámok, sőt, vámellenőrzés lett volna, az egyik országban engedéllyel rendelkező cégeknek ugyanezeket az engedélyeket, például ahhoz, hogy egy repülőgépük belépjen az európai légtérbe, Európában újra meg kellett volna szerezniük. Persze néhány területen, például pont a közlekedés terén, volt B-terv, de ez csak átmeneti lehetett volna. Most se rendeződött ez mindenütt: például pénzügyi szolgáltatások nyújtásához – a londoni City nagy bánatára – nincs automatikus elismerés.

A teljes szöveg (amelyet december 25-ei dátummal, 26-án tettek közzé) a mellékletekkel együtt mintegy 1250 oldal (maga a megállapodás „csak” 409), vagy 50 melléklet és három jegyzőkönyv tartozik hozzá. Ezek rengeteg kérdést szabályoznak, a bűnüldözési és biztonsági együttműködéstől a beruházásvédelmen keresztül, a hivatalos célú utazásokig. A szabad letelepedés joga nem illeti meg ezután a felek állampolgárait egymás területén, de szolgáltatásnyújtási vagy vállalatvezetési céllal ideiglenesen szabadon tartózkodhatnak európaiak Nagy-Britanniában és viszont – de például nem húzhatnak jövedelmet a tartózkodási országukban. A többi üzleti célú ideiglenes tartózkodás idejét félévente kilencven napban maximálták. A másik féltől érkező befektetők kezelése nem lehet kedvezőtlenebb, mint a belföldieké – a megállapodás szerint. Emellett érvényben maradnak az uniós tagállamok és az Egyesült Királyság közötti beruházásvédelmi megállapodások, amelyek sokban kedvezőbbek az EU-s belső szabályoknál, ezért van, aki előre jelzi, hogy egy EU-s országnak célszerű lehet egy angliai leányvállalatán keresztül befektetni egy másik tagállamban.

Az áruk szabad áramlása a legfontosabb, ami megmarad, a mezőgazdasági termékek területén is. A mezőgazdasági termékek korlátlan exportjának feltétele ugyanis, hogy az exportőr élelmiszer-biztonsági rendszerét egészében az unióssal egyenértékűnek ismerjék el. Ez volt az egyik vitapont, amellyel kapcsolatban Boris Johnson miniszterelnök kormánya olyan jogszabályt akart volna elfogadtatni a brit parlamenttel a tárgyalások közben, amely felborította volna az egyik létfontosságú megállapodást, ha ugyanis ez az elismerés nem történt volna meg, a speciális északír rendezés miatt Észak-Írországba se léphettek volna be ellenőrzés nélkül brit mezőgazdasági termékek. Ulsternek ugyanis másik oldalról a Nagypénteki Békeegyezmény feltételei szerint nyitott a határa Írország felé.

Az áruforgalom ugyan vámmentes lesz, de nem adminisztrációmentes. Ez pedig vonatkozni fog az Egyesült Királyságon belül az Észak-Írországba irányuló mezőgazdasági termékekre is. Bent maradnak a brit (és észak-ír) egyetemek és kutatóintézetek az EU Horizon kutatási programjában. Kilép viszont Nagy-Britannia az egyetemi hallgatók cseréjét biztosító ERASMUS+ programból, mert túl drágának tartja (sokkal több diákot fogad az ország, mint ahányat küld, ez tény), és egy saját alapot hoz létre a diákcsere finanszírozására. Azt már lehet tudni, hogy Alan Turingról fogják elnevezni, aki általános célú számítógépe segítségével megfejtette a második világháború alatt a német katonai kommunikáció titkos kódját, majd homoszexualitása miatt hazája bebörtönözte. Azt viszont még csak sejteni lehet, hogy ez hogy fog működni. Miután a magyar diákoknak – akik főleg angolul tudnak – fontos célpont az Egyesült Királyság, és a kevés magyarországi, angol tannyelvű egyetem is szívesen fogad brit diákokat, érdemes figyelemmel kísérni majd a fejleményeket.

A jóváhagyási folyamatban elvileg az angol parlamentnek és a két EU-s jogalkotónak, az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak kell rábólintania az alkura. Westminsterben az alsóház és a lordok is ülést tartanak december 30-án. Egyes uniós tagállamokban viszont a kormány csak akkor hagyhatja jóvá a megállapodást a Tanácsban, ha az adott állam parlamentje erre felhatalmazást adott. Még ha kevéssé valószínű is, hogy a ratifikálás bárhol akadályba ütközne, az eljárás időigényes. Várhatóan február 28-áig ideiglenes intézkedésként az Európai Parlament jóváhagyása nélkül fogják alkalmazni a megállapodást. Az első lépést mindenesetre karácsony első napján megtették az uniós nagykövetek (akik a Tanács döntéseit előkészítik): egyikük sem emelt kifogást a megállapodás ellen, ez tehát mehet a kormányokhoz és a parlamenthez. Lesz elég olvasnivalójuk, de ha minden jól megy, az unió és az Egyesült Királyság viszonya nem zuhan le a doveri sziklákból a tengerbe.

Szabó S. László