A Hunvald-ítélet margójára
„Korábban azért tértem vissza a helyi politika fősodrába, mert a velem történtek után rehabilitálódni szerettem volna. Ez számomra azt jelenti, hogy bármilyen választáson elindulhassak jelöltként” – így írt Hunvald György közösségi oldalán 2019. augusztus 5-én, majd tíz nappal később ezt nyilatkozta a Magyar Hírlapnak: „Különben is, Erzsébetvárosban én vagyok a legerősebb ellenzéki jelölt, három hónap alatt ötezer támogató aláírást gyűjtöttem, míg a Momentum csupán háromezer voksot tudott összegyűjteni az EP-választáson”.
Az október 13-i végeredmény ismert: Erzsébetvárosban 8.279 szavazattal (47,90 százalék) Niedermüller Péter polgármester lett, Hunvald úr 902 szavazattal (5,22 százalék) a „futottak még” kategóriába került. 2020. január 13-án megtudtuk, hogy a korábbi polgármestert (H.Gy.) – nem jogerősen – egy év szabadságvesztésre ítélték és 28 millió forint kifizetésére is kötelezte a bíróság. A tengeri kígyó hosszúságú Hunvald-ügy tehát napjainkban tovább folytatódik, végkimenetele kiszámíthatatlan.
A fentiek ismeretében, képzelje el a kedves olvasó, mi van akkor, ha Hunvald György mégis megnyerte volna az önkormányzati választást?! Most a VII. kerületnek egy olyan polgármestere lenne, aki nem a városrész fejlesztése/fejlődése érdekében dolgozna, hanem éjjel-nappal önmaga védelmén kellene gondolkoznia, miközben a kormánypárti sajtó bérencei egyfolytában vele „törölnék fel a padlót”. A demokratikus ellenzék pedig szemlesütve hallgathatná: nem elég, hogy egyszer már jogerősen elítélték H. Gy-t, most „jutalmul” még egy első fokú végzéssel is gyarapodott a perbe fogott politikus fenyítési listája. Hunvald jogi felelősségét nem tudom pontosan megítélni (elég zűrzavaros a történet), de politikai felelőtlenségét a mostani bírósági határozat tükrében még súlyosabbnak látom, mint korábban. Polgármesterré választása esetén, a derék erzsébetvárosi polgárok könnyen úgy járhattak volna, mint a győriek. Egy ország röhögött/élcelődött/gúnyolódott volna a VII. kerületi lakosokon, arról nem is beszélve, hogy a Fővárosi Közgyűlésben mekkora támadási felületet jelentene egy ott megszólaló, elítélt polgármester. Hunvald ezekkel a kockázati tényezőkkel nem számolt: volt pártja és a teljes ellenzéki oldal kérése ellenére, elindult a választáson, és isteni szerencse, hogy elbukott.
Nem vagyok kárörvendő és rosszindulatú, ezért őszintén azt kívánom a politikai téren súlyos kudarcot elszenvedő Hunvald Györgynek, hogy ne adja fel, védje az igazát és ebben a küzdelemben járjon sikerrel! De a politika porondját hagyja el örökre, és soha többé ne veszélyeztesse kerülete és Budapest jövőjét, tekintélyét!
