A jogtalan pénzelvonás miatt a főváros perelhetné az államot
A főváros perelhetné az államot, amiért jogalkotással okozott kárt Budapestnek. Így reagált Kende Péter ügyvéd arra, hogy a főpolgármester bejelentette, nem hajlandóak befizetni annak a 89 milliárd forintnak majdnem felét, amit a szolidaritási hozzájárulás címén a kormány elvárna. Karácsony Gergely 2023 áprilisában már egyszer megtagadta a túl magasnak ítélt szolidaritási hozzájárulás befizetését, amire a Magyar Államkincstár 5,6 milliárd forint inkasszálásával válaszolt, a Kúria pedig 2023 végén jóvá is hagyta ezt a lépést.
A fővárosi önkormányzat az Alkotmánybíróság egyik közelmúltban hozott döntésére alapoz: a taláros testület a szolidaritási hozzájárulásról kiadott indoklásában azt mondta, „a szolidaritási hozzájárulás, amikor nettó befizetővé tesz egy helyi önkormányzatot, akkor összeütközésbe kerülhet a Helyi Önkormányzatok Európai Chartájában, illetve az Alaptörvényben biztosított önkormányzati pénzügyi autonómiával.” Ez lehetne az a jogi szalmaszál, amibe Budapest vezetése kapaszkodhat?
Úgy gondolom, hogy ha jogi, és nem politikai választ keresünk, akkor egyrészt abból kell kiindulnunk, hogy a főváros most nem egy jogszabályt vitat, hanem egy törvény végrehajtását. Azt kifogásolják, hogy az állam egyértelműen többet von el, mint amennyit támogatásként kifizet a városnak, amit egy korábbi eljárásban már a Fővárosi Ítélőtábla is kifogásolt. Le is írták: „A bíróság határozott meggyőződése, hogy a szolidaritási hozzájárulás mértéke a felperesre vonatkozóan egyedileg, abszolút értékben konfiskáló, sőt, kifejezetten elkobzó jellegű.” Ezt megerősítette az Ab közelmúltban a szolidaritási hozzájárulásról szóló döntése is. „A szolidaritási hozzájárulás, amikor nettó befizetővé tesz egy helyi önkormányzatot, akkor összeütközésbe kerülhet a Helyi Önkormányzatok Európai Chartájában, illetve az Alaptörvényben biztosított önkormányzati pénzügyi autonómiával.”
Ha már van egy ilyen magas szintű jogi állásfoglalás, miért van szükség újabb pereskedésre?
Ezt a kormányt nem nagyon szokták érdekelni a különféle bíróságok döntései. Most is a törvényre fognak hivatkozni, amivel szemben valóban nagyon szűkek a jogorvoslati lehetőségek. Az elsőt, számomra érthetetlenül, már akkor elmulasztották az érintettek, amikor a Parlament döntését követően nem használták ki 45 napon belül az alkotmányossági felülvizsgálat lehetőségét, és nem kérték a jogszabály megsemmisítését. Akkor mindjárt kérhették volna, hogy vizsgálják meg ennek a törvénynek az alkotmányosságát, vagy mondják ki az alkotmány-ellenességét, és abban az esetben semmisítsék meg a törvényt.
Egy korábbi törvény megvonta az AB hatáskörét költségvetési témákban.
Ennek ellenére, a helyükben nem mulasztottam volna el ezt a lehetőséget. A joggyakorlatban gyakran előfordul, hogy érdemes meghozatni olyan bírói határozatokat is – elsősorban az „utókor” számára –, amelyekről előre tudjuk, hogy talán hiábavaló kísérlet lehet. Mindegy, ezt nem tették meg, túl vagyunk rajta. Ennek ellenére nem adnám fel. Ügyvédként jártam már hasonló cipőben, ilyenkor a magyar állam ellen „jogalkotással okozott kárért való felelősség” címén lehet pert indítani.
Mennyi eséllyel?
Tíz bíró közül nyolcat kiráz a hideg, amikor megkap egy ilyen aktát, és látja, hogy magyar állam elleni valakik jogalkotással okozott kár címén kérnek ítéletet. Ez van, ezzel nem kell törődni. Elindul a folyamat, első fok, másodfok, Kúria felülvizsgálat, onnan Ab. Ez egy „hagyományos” polgári peres eljárás, amiben a felperes kártérítést követel. Ha jól tudom, úgy 50 milliárd forint jogosságát vitatják, ez a kárérték is.
Nem kell tételesen bizonyítani, miből, mennyi kára keletkezett a városnak?
Ez a kár pontosan bizonyítható már azzal is, hogy a főváros a működése fenntartásához számított erre a bevételre. Ez egyértelmű. Szerintem ilyen esetben az önkormányzat jogászai pontosan kiszámolhatnák, mennyi a szaldója a jogtalannak vélt elvonásnak. Egy ilyen eljárásban nem csak azt kell bizonyítani, hogy a törvényhozás okozta a kárt, nem csak azt kell kimutatni, hogy valójában miből származik az a bizonyos kárösszeg, sokkal fontosabb a jogellenesség bizonyítása. Vagyis az, hogy a helyzetet az alperes jogellenes károkozó magatartása idézte elő. Ezt pedig le lehet vezetni magából az Alaptörvényből is. Még valamit hozzátennék: ha engem bíznának meg a kereset kidolgozásával, minden valószínűség szerint rögtön azt kérném az eljáró bíróságtól, hogy forduljon az Európai Bírósághoz előzetes kérdéssel. Ne hozzon addig ítéletet, várja meg a luxemburgiak állásfoglalását arról, hogy fennáll-e a jogellenesség, vagy nem? Valószínűnek tartom, hogy Luxemburgban folytattak már ilyen eljárást, bár ennek nem jártam utána, s ha igen, akkor a korábbi döntésnek precedens értéke lehet, és akkor az egész eljárás gyorsan befejeződhet.
