A Kádár-rendszerben imádtam a nyarakat
|
2017. december 15. 10:25
2017. dec. 15. 10:25
Elsőre röhejes, de még másodikra is: egy kutatás szerint a magyarok 39 százaléka szerint jobb volt az élet Kádár alatt. 23 százalékuk szerint rosszabb. A maradék meg nem tudja.
Felhívott reggel a főnök. Azt mondta: Árminkám, annyira örülök, hogy öreg vagy. Mivel én ennek nem örülök annyira, rögvest rá is kontráztam, hogy az ő kis szervezetéből meg még vélhetően nem ment ki a tegnapi bulin elfogyasztott nagyobb mennyiségű kaukázusi kefír... (Vagy valami más.) Mielőtt összekaptunk volna a dolgon, elárulta, hogy egy friss kutatás szerint a magyarok javarésze visszasírja Kádárt. Azért örül élemedett koromnak, mert én emlékszem arra az időszakra, és meg tudom ítélni, hogy igazuk van-e.
Sosem akartam bíró lenni, így ítéletet sem tudok mondani, de az biztos, hogy abban a korszakban már működött a szellemi kapacitásom (annyi, amennyi), most meg még működik (addig, ameddig). Szóval talán tudok összehasonlítani. Ráadásul a főnök anyagonként fizet, így lehet, hogy nem is csak egy cikkben teszem meg.
Ami biztos: akkoriban kiszámítható volt az élet. Pontosan tudtad, hogy akármi is a foglalkozásod, előbb-utóbb meglesz a lakásod (vidéken: házad). A kocsid (Lada, Skoda, Trabant, Wartburg). No és persze a nyaralód. (Szerencsésebbeknek Balaton, vagy Mátra. Kevésbé szerencséseknek kis bungaló valamelyik környékbeli tó mellett.) Ezeken a helyeken amúgy remek volt az együttélés a szomszédok között. Mivel nem nagyon volt különbség a fizetések között, simán lehetett egymás mellett nyaralója a hegesztőnek, meg a pedagógusnak. Nyilván a menő orvosok, politikusok, színészek kilógtak a sorból, de azért a leggazdagabbak "palotái" is belefértek volna a mai urak és elvtársak konyhájába...
Nem mellesleg, akkoriban pontosan tudtad már januárban, hogy melyik lesz az a két hét, amikor a családoddal elmehetsz a Balcsira (Velencére), hogy kiengedd a gőzt. Ízlelgessük csak: két hét... Ma kinek van lehetősége a közemberek táborából ennyi ideig nyaralni? Az egy hét is álom sokaknak, marad a hosszú hétvége. Az is igaz, hogy akkortájt egy rendes balatoni közért előtt félórát álltunk sorban csak azért, hogy egyáltalán bejussunk a boltba. Abba a boltba, amelyikben általában nem lehetett sört kapni. A nyaralás meg sör nélkül nagyjából olyan, mint az építőtábor csajozás nélkül. (Jut eszembe: építőtábor! Na, az is megér egy külön fejezetet.)
S az sem feledhető, hogy az úthálózat annyira gagyi volt, hogy mondjuk Orosházáról eljutni a Balatonra egy napos túra jelentett. Döcögés a két sávos utakon, órákon át, majd megálló valahol. Elő a turista szalámis szendvics, meg a kávé a termoszból, kicsi torna és vissza a trabiba. A csomagtartó amúgy tele volt kajával.
Májkrém, vagdalthús, piaci paprika, házipálinka. Szükség is volt ezekre, mert sokkal kevesebb étterem volt akkoriban, mint most, nem ritkán majd éhen haltál, mire bejutottál valamelyikbe. Inkább főztél a kempingben (NDK kempingfőző szett), vagy a nyaraló udvarában. Azok a bográcsosok, Istenem...
Levonom a tanulságot: nyaralni jobb volt a Kádár rendszerben. Megmondom az okot is: akkor ugyanis fiatal voltam, és csajozhattam. Ma viszont erre semmi esélyem sincs. Azt hiszem a fiatalok, ilyenkor írnak egy smile jelet. Tegyem én is: :D
Sosem akartam bíró lenni, így ítéletet sem tudok mondani, de az biztos, hogy abban a korszakban már működött a szellemi kapacitásom (annyi, amennyi), most meg még működik (addig, ameddig). Szóval talán tudok összehasonlítani. Ráadásul a főnök anyagonként fizet, így lehet, hogy nem is csak egy cikkben teszem meg.
Ami biztos: akkoriban kiszámítható volt az élet. Pontosan tudtad, hogy akármi is a foglalkozásod, előbb-utóbb meglesz a lakásod (vidéken: házad). A kocsid (Lada, Skoda, Trabant, Wartburg). No és persze a nyaralód. (Szerencsésebbeknek Balaton, vagy Mátra. Kevésbé szerencséseknek kis bungaló valamelyik környékbeli tó mellett.) Ezeken a helyeken amúgy remek volt az együttélés a szomszédok között. Mivel nem nagyon volt különbség a fizetések között, simán lehetett egymás mellett nyaralója a hegesztőnek, meg a pedagógusnak. Nyilván a menő orvosok, politikusok, színészek kilógtak a sorból, de azért a leggazdagabbak "palotái" is belefértek volna a mai urak és elvtársak konyhájába...
Nem mellesleg, akkoriban pontosan tudtad már januárban, hogy melyik lesz az a két hét, amikor a családoddal elmehetsz a Balcsira (Velencére), hogy kiengedd a gőzt. Ízlelgessük csak: két hét... Ma kinek van lehetősége a közemberek táborából ennyi ideig nyaralni? Az egy hét is álom sokaknak, marad a hosszú hétvége. Az is igaz, hogy akkortájt egy rendes balatoni közért előtt félórát álltunk sorban csak azért, hogy egyáltalán bejussunk a boltba. Abba a boltba, amelyikben általában nem lehetett sört kapni. A nyaralás meg sör nélkül nagyjából olyan, mint az építőtábor csajozás nélkül. (Jut eszembe: építőtábor! Na, az is megér egy külön fejezetet.)
S az sem feledhető, hogy az úthálózat annyira gagyi volt, hogy mondjuk Orosházáról eljutni a Balatonra egy napos túra jelentett. Döcögés a két sávos utakon, órákon át, majd megálló valahol. Elő a turista szalámis szendvics, meg a kávé a termoszból, kicsi torna és vissza a trabiba. A csomagtartó amúgy tele volt kajával.
Májkrém, vagdalthús, piaci paprika, házipálinka. Szükség is volt ezekre, mert sokkal kevesebb étterem volt akkoriban, mint most, nem ritkán majd éhen haltál, mire bejutottál valamelyikbe. Inkább főztél a kempingben (NDK kempingfőző szett), vagy a nyaraló udvarában. Azok a bográcsosok, Istenem...
Levonom a tanulságot: nyaralni jobb volt a Kádár rendszerben. Megmondom az okot is: akkor ugyanis fiatal voltam, és csajozhattam. Ma viszont erre semmi esélyem sincs. Azt hiszem a fiatalok, ilyenkor írnak egy smile jelet. Tegyem én is: :D
