A kalandorpolitika zsákutcába juttatja Magyarországot

Sebes György 2022. június 12. 14:30 2022. jún. 12. 14:30

Kéri László rendkívül borúlátó. Ezt erősítette meg, amikor azt kértük, magyarázza meg, miért említette néhány napja az ATV Egyenes beszéd című műsorában, hogy a jelenlegi kormány kalandorpolitikát folytat, aminek az árát az egész magyar társadalom fizeti majd meg. A politológus fenntartotta ezt a különösen erőteljes értékelést, és kifejtette, hogy mindez egyre nagyobb konfliktusokkal és mind több áldozattal járó pályára löki Magyarországot.

Elismerem, hogy ebből a kalandorpolitikából napjainkban még kevés látszik, sőt azt is, hogy a magyar társadalom döntő többsége még nem is érzékeli – kezdte a beszélgetést Kéri László. Amit az emberek nagy része jelenleg érzékel, az az infláció elszabadulása, valamint a kamatterhek növekedése, és valamennyire talán az, hogy Magyarország láthatóan elszigetelődik a nemzetközi porondon. Csakhogy a politológus aggasztónak véli mindennek a nemzetközi, a gazdasági és a hosszú távú társadalmi polarizációs következményeit is.

Kéri emlékeztetett rá, hogy Orbán Viktor politikájának lényege – amit többször be is vallott –, hogy mást mond és mást tesz. Kalandorpolitikájának megnyilvánulása pedig az, hogy meghirdetnek valamilyen elméletet, de nem számolnak a hatásaival. A valóság tehát egészen egyszerűen nem képes követni, amit a hatalmon lévők eldöntenek. Hogy mindent megtehetnek, arra jellemző a háborús veszélyhelyzet kihirdetése. Egész egyszerűen nincsenek ellensúlyok, sem a parlament, sem a köztársasági elnök, sem az Alkotmánybíróság nem az. A média kis része kérdez vissza, de azt nyugodtan figyelmen kívül is hagyhatják.

Ugyanúgy példa minderre az a közelmúltban meghirdetett csomag, amely brutális beavatkozást jelent a gazdaságba. A forráskivonás, a kiadások csökkentése és a bevételek növelése jó esetben is mintegy háromezermilliárd forint fölötti összeget érint. Azzal igyekeznek nyugtatni híveiket és az egész lakosságot, hogy ez csak néhány cégre vonatkozik, az extraprofitot szerzőkre érvényes, ám két olyan következménye máris látható, ami milliókat érint. Az egyik az elszabadult infláció, amilyenre húsz éve nem volt példa Magyarországon. A leggazdagabbakat persze nem rázza meg, de a pénzromlásról joggal mondják, hogy a szegények adója. A nagy dérrel-durral beharangozott béremelések nagy részét máris elvitte, akiknek pedig nem nőttek a jövedelmei, azok még nehezebb helyzetbe kerültek, hiszen a drágulás főleg az élelmiszereket és a szolgáltatásokat érinti. Hasonlóképpen sokakat érint a kamatok növekedése. A jegybank tavaly indult kamatemelési hulláma azokra is kiterjed, akik korábban még az olcsó pénz reményében vettek fel kölcsönt, de most már lehet látni, hogy egy csomó családnak jóval nagyobb kiadást jelent majd a hitelek törlesztése, mint amire számítottak. Vagyis mindez brutálisan érinti az egész társadalmat.

Hosszú távon is komoly hatásai vannak a kalandorpolitikának – folytatta Kéri László. Lassul ugyanis a növekedés, noha a konvergencia-programban és a jövő évi költségvetésben is nagyon optimista számok szerepelnek. Nem mellesleg semmi értelme nem látszik annak, hogy már kidolgozták a jövő évi büdzsét, miközben még erről az évről sem tudunk semmit. A háború amúgy is mindent felforgatott, de a választás előtti osztogatás teljesen kiszámíthatatlanná tette az idei gazdasági folyamatokat. Egyszerűen félrevezetik az embereket, hiszen olyan gazdasági jövőt rajzolnak eléjük, amiről a mai számok ismeretében biztosan lehet mondani, hogy semmi sem lesz belőle. A szakemberek például egyetértenek abban, hogy a meghirdetett négy-öt százalékos növekedés tarthatatlan. Így elnyúlik az a felzárkózási pálya, amit a hatalom korábban megcélzott. Napjainkban már aligha hirdetik, hogy 2030-ra utolérjük Ausztriát. Eközben viszont az egyelőre nem érkező brüsszeli pénzeket igyekeznek kiváltani másutt felvett devizapiaci akciókkal. Ami természetesen azt jelenti, hogy növekedni fog Magyarország külső eladósodása. A politológus felidézte, hogy ezt a pályát Magyarország egyszer – a hetvenes-nyolcvanas években – már bejárta. A Kádár-korszakhoz hasonlóan most is az lehet a vége, hogy az ország kiszakad a modernizációs folyamatokból. Nem jön ide a tőke, fojtogat az adósság, elmaradnak a fejlesztések.

A kalandorpolitika igazán szemléletesen látszik az Európai Unióval fennálló kapcsolatokban – mondta a politológus. A támogatási összegek elmaradását azzal próbálják magyarázni, mintha a szuverenitásunkat sértő okok miatt próbálna velünk „kekeckedni” Brüsszel. A lakossággal azt igyekeznek elhitetni, hogy a magyarságot a magyarságában sértő okok miatt büntetik és tiszteletlenek az országgal szemben. Miközben nyilvánvaló, hogy az unió azért indított kötelezettségszegési eljárásokat, mert például nem átlátható módon használják fel az uniós forrásokat. Már korántsem védik ennyire a szuverenitást – tette hozzá az elemző –, amikor az Oroszországgal fenntartott együttműködésről van szó. Miért van szükség Paks2-re, amely ezer sebből vérzik? Miért nem lehetett 12 év alatt tenni valamit, hogy Magyarország ne legyen kiszolgáltatva az orosz gáznak és olajnak? Vagy miért kellett idehozni egy olyan bankot, amelyet minden mérvadó forrás egy kémfinanszírozó pénzintézetnek tart? A kérdéseket sorolva Kéri László arra a következtetésre jutott, hogy a kormány az oroszokkal szemben egyáltalán nem annyira kényes a szuverenitására. Márpedig az idén kezdődött háborúban olyan vérforraló módon tart ki az oroszok mellett, amit joggal kérnek számon az uniós országok.

Mindez oda vezetett, hogy ennyire elszigetelten ’90 óta egyetlen magyar kormánynak sem kellett dolgoznia. Az Orbán-kormánynak sem az unión belül, sem azon kívül nincs egyetlen olyan szövetségese sem, amelyre számíthatna ezekben a súlyos időben, a Covid utáni helyreállítás, a kiszámíthatatlan háború, az emiatt várható élelmezési és világgazdasági válság közepette. A politológus szerint világos pillanataiban Orbán Viktor is látja ezt, hiszen volt olyan beszéde, amelyben megemlítette, hogy nehéz idők várnak a magyar családokra, csakhogy erről a legtöbbször igyekszik megfeledkezni. A kalandorpolitika egyik legsúlyosabb következményének tehát Kéri azt tartja, hogy Magyarország szerepe nagyon leértékelődött a nemzetközi színtéren, szövetségesei is egyre kevésbé megbízható partnernek tekintik. A NATO-ban láthatóan nem szívesen osztanak meg a magyarokkal olyan információkat, amik az ukránok melletti kiállást jelentik, mert nem bíznak abban, hogy titokban maradnak a szövetségen belül.

Ennek a kalandorpolitikának rettenetesek a következményei – mondta összefoglalóan Kéri László. A gazdaságban akkora összeget kellene most visszaszedni, amennyivel túlosztották a tavalyi évet és az idei első három hónapot, mert mindenáron meg kellett nyerni a választást. Nemzetközi téren pedig a kormány állandóan lelepleződik, miután mást mond és mást tesz, ezért magára maradt. Ennek az igazi ára – tette hozzá –, hogy a magyar társadalom az utóbbi tíz évben elindult egy vészes polarizáció útján. Egyre többen emlegetik a latin-amerikai modellt, ami azt jelenti, hogy nagyon kevés jómódú emberhez hatalmas nincstelen tömeg kapcsolódik. Még nem vagyunk itt, de közelítünk felé. Ha pedig a következő egy-két évben nem lesz valami nagy váltás, akkor a kalandorpolitika nyomán fokozódik ez a polarizáció. Az állami újraelosztás vesztesei, a nyugdíjasok, a kis jövedelműek, a munkaerőpiacon nem versenyképesek, a nagycsaládosok, a betegek egyre inkább lemaradnak, miközben a szupergazdagok még a válság idején is gyarapodtak, esetükben szó sincs a közteherviselésről, amiről annyit beszélnek. Magyarország mindinkább elveszíti versenyképességét és a presztízsét a világban. S ha most még ezt nem is látja az egész társadalom, azért előbb-utóbb valamennyien érezni fogjuk – zárta elemzését Kéri László. 

 



Hírklikk

Támogasd a munkánkat, hogy egyre több tényfeltáró anyaggal, izgalmas riportokkal tartsunk ellent a kormányzati propagandának.

Támogatom
Támogatom