A kampány már olyan, mintha mindenki tudná, mikor lesz a választás
A Harcosok Klubjának küldött legfrissebb üzenetében Orbán Viktor úgy köszönt el, hogy „még 268 nap!”. Persze hivatalosan sem a miniszterelnök, sem senki más nem tudhatja, mikor lesz a jövő évi választás. Az Alaptörvény azt mondja ki, hogy az országgyűlési választásokat az előző választás után számított negyedik év április vagy május hónapjában kell megtartani, a konkrét időpontját pedig a köztársasági elnök jelöli ki, legalább 72 nappal előtte. Bizonyos korlátot jelent, hogy a választás nem lehet nemzeti ünnepen, munkaszüneti napon, húsvét- vagy pünkösdvasárnap, valamint nem lehet közvetlenül ezek előtti vagy utáni napok valamelyikén. Mintegy fél évvel ezelőtt felröppent egy javaslat: 2026-ban április 12. lehet a választás napja, mivel az egy héttel húsvét utánra esik, ami megfelel a szabályoknak.
Honnan tudhatja tehát a pontos dátumot a miniszterelnök? Ez hivatalos bejelentés, vagy csupán vélemény, netán spekuláció? Kérdésünkre Tóth Zoltán választási szakértő kissé rezignáltan azt felelte: mert ő mondja meg a köztársasági elnöknek, hogy mikor legyen. Ez pedig attól függ, hogy mennyi pénzt szán a kampányra a Fidesz, s amíg a pénze kitart, addig tart majd a kampány. Utána jöhet a választás. Ez a realitásokból következik, ugyanis az országgyűlési választások lebonyolításáért politikailag a kormány, jogilag az államelnök a felelős. Van azért némi „hatásköre” a parlamentnek is, az ezzel kapcsolatos törvény megalkotása a képviselők feladata, de a döntés joga ebben is a legnagyobb kormánypártok kezében van. A többi pártnak legfeljebb javaslattételi lehetősége van, de ismerve a hazai törvényalkotás gyakorlatát, aligha vennék ezt figyelembe – mondta Tóth Zoltán.
„Nem kell küldöttséget meneszteni a delfoi jósnőkhöz, hogy a Püthiáktól tudják meg a lehetséges időpontot. Elég visszalapozni az előző négy választásig, a Fidesz mindig a lehetséges legkorábbi időpontot tartotta a maga számára alkalmasnak a lebonyolításra” – emlékeztetett Bódi Mátyás, választási térképszakértő. Ebben az ügyben az első lépést a Tisza Párt tette meg, amikor 300 nappal korábban kezdte meg a maga részéről a visszaszámlálást, most Orbán Viktor a 268. napnál mondott valami hasonlót.
A szakértő úgy látja, most a helyzet jóval kiszámíthatatlanabb, mint az utóbbi másfél évtizedben bármikor volt. A két nagy rivális politikai erő stábjaiban egyelőre még a nyilvános és a belső közvélemény-kutatások rendelkezésre álló számait elemzik. A kormány nyilván úgy akarja alakítani a maga elképzelését, hogy a rendelkezésére álló eszközökkel megnehezítse, vagy akár blokkolja a másik oldal kampányát. A nyilvánosan elérhető számok alapján, ha a napokban tartanák a szavazást, az a Tisza Pártnak kedvezne, országos szinten meglehetősen jelentős az előnyük. Bódi Mátyás azonban ismer egy másik felmérési adatot is, amely a vidéki, kisebb településeken készült és 45-45 százalékos, fej-fej melletti támogatottságot mutat a két nagy erő között.
Ezt különösen fontosnak gondolja, ugyanis az eddigi nyilatkozatokból azt lehet kiolvasni, hogy mind a két párt a kétharmados többség megszerzését tűzte ki célul, azt pedig csak az egyéni választási körzetekben lehet megszerezni. Ebbe az irányba mozdult el a Tisza kampánya, amikor országjárást terveznek, pontosan tudni lehet, hogy maguk elé teszik a korábbi választások térképét, olyan helyszínekre gyalogol el, kajakozik vagy szekerez el Magyar Péter csapata, ahol korábban a Fidesz-KDNP nagy arányban győzött az egyéni megméretéseken.
A Fidesz kampányáról egyelőre nem sok információ látott napvilágot. Azt már valószínűleg felmérték a Karmelitában is, hogy Magyar Péter személyének lejáratása most nem annyira sikeres, mint ami a korábbi választásokon kiszemelt ellenfelek esetében bejött. Az elemző szerint a Fidesznek most legitimációs gondjai támadtak, ami az ország láthatóan rossz gazdasági teljesítményéből fakad, s ezen az sem segíthet, ha jobban sározzák Magyar személyét. A választókat most a mindennapok tapasztalatai foglalkoztatják: a magas infláció, az egyre megfizethetetlenebb élelmiszerárak, a napról-napra kevesebbet érő fizetések és a munkabizonytalanság. Ahhoz, hogy ezeket a borús kilátásokat el lehessen oszlatni, a kormánynak mélyen a zsebébe kellene nyúlnia, de ott most egyáltalán nincs annyi pénz, mint amennyit a '22-es választások előtti korteskedéseken kiszórtak.
Mi a véleménye a szakértőnek a közelgő választásokkal kapcsolatos kampánylépésekről? „Aki időt nyer, életet nyer alapon, a Fidesznek most időre van szüksége, de sokáig nem halogathatják ők sem az őszi kampányuk koncepciójának bejelentését. Most még csak annyit lehet látni, hogy a központi téma Ukrajna lesz”. Jelen pillanatban Bódi Mátyás szerint sincs ennél jobb téma, mert minden olyan hír, bejelentés, amely a konfliktus eszkalációjával kapcsolatos, bizonyos körökben lelkes támogatásra talál. Ezek azok a leszakadó körzetekben élő, alacsonyan képzett választók, akik az ország és a világ dolgaiban a legkevésbé sem járatosak. Ez egy nagyon nehezen magyarázható jelenség, hiszen az Orbán-rezsim másfél évtizedes regnálása alatt ezeknek az embereknek adta a legkevesebb támogatást. Nem csak az útszélen hagyta, gyakran belökte őket az árokba is. A kormány gazdasági intézkedései nem is súrolják ezeket a milliós tömegeket, ők ebből nem sokat kapnak. A családi pótlékot nekik nem emelik, a munkanélküliekre nem vonatkoznak az adókedvezmények, és így tovább. A rendszer felfelé oszt, a magasabb jövedelmű, többgyerekes családokat feljebb segítik, a rezsi-támogatást ők tudják kihasználni, ők gondolkodhatnak a CSOK és a lakásvásárlási kedvezmények igénybevételén. A felmérések szerint a középrétegek köszönik szépen a kedvezményeket, az adományokat, de inkább az ellenzéket támogatják, nem a kormánypártokra szavaznak.
A szegények azok, akik nagyon stabilan a Fidesz mögött állnak. Egy időben meg lehetett venni a voksokat krumplis zsákokkal is, de most a falusi hangadókkal kell szót értenie annak, aki sikerre számít. A Fidesz a maga kultúrharcához a helyi önkormányzati vezetőket veszi igénybe. Ők lehetnek a „vevők” a különböző identitáspolitikai szólamokra, a falu határában felállított „No gender!”, „No War!” „No migration!” táblákra, amelyektől a kormánypártok még ma is kommunikációs sikereket remélnek. Maga Orbán Viktor azonban 2025-ben kommunikációs stílust váltott, mostanában celebekkel, nótaénekesekkel fotózkodik, „őszinte” interjúkat ad a baráti tévéknek. A tanácsadói úgy érzik, ezt legalább annyira igénylik a választóik, mint a szegényesebb közérzetjavító intézkedéseket.
Láthatóan ennek keresi az ellenszerét a Tisza Párt, amikor a figyelmét az ország nyugati települései helyett inkább a keleti térségekre helyezte át. Ők is bekopognak a legkisebb falvakba, a kisvárosokba, olyan helyekre, amelyeknek valamilyen szimbolikus jelentőségük van. Ilyen volt Tiszaújváros is, vagy mondjuk a tiszalöki víztározó, ahol Magyar bement a közeli faluba, letelepedett a hagyományos falusi kocsmahangulatot sugárzó ivóban, olyan arcokkal kezdett sörözni, akikről lerítt, hogy a lepukkant, vidéki, alacsony társadalmi státuszú emberekhez tartoznak. „Ők lehettek még két-három éve a Fidesz leglelkesebb szavazói” – vélte a fotó láttán Bódi, és hozzátette: meggyőződése, hogy jövő áprilisig a Tisza elnöke valószínűleg jóval kevesebb olyan videón fog szerepelni, amelyen egyetemi tanárokkal, vagy öltönyös emberekkel egy asztalnál ülve mondjuk az Akadémia sorsáról vitatkoznak. A következő választások sorsa nem azokban a nagyvárosi, megyeszékhelyi körzetekben dől majd el, ahol már jelenleg is élvezi a középrétegek támogatását.
„A kocsmai kampányolást jelképesnek gondolom, de értem a mögöttes szándékot. Ez is egyfajta politikai ajánlatot sugallhat, vagy talán homályos ígéretet arra, hogy ha ők kerülnek kormányra, nem felejtik el „a kocsmák népének” panaszait sem. Az új elit képviselői a „nép közül valók lesznek”, azokhoz hasonlóak, akikkel ezekben a napokban a kocsmai lócán beszélgettek. Ezt akár ki nem mondott szociálpolitikai ígéretnek is olvashatjuk, de ma még csak kommunikációs fogás. Konkrét ígéretről szó sincsen, pedig sokáig már azt sem lehet halogatni” – mondta Bódi Mátyás.
