A kérdés már az, hogy Orbán elfogadja-e a vereséget
A globális tekintélyelvű jobboldal imádja Orbánt, de ő ezzel elidegeníti leghűségesebb szavazóbázisát.
Minden támogatásra szüksége lehet a választás előtt, mert pártja a legtöbb felmérésben lemarad. A diskurzus drámaian megváltozott: a kérdés már nem az, hogy az ellenzék nyerhet-e, hanem az, hogy Orbán elfogadja-e a vereséget – írja a The Guardian.
A magyar választások jelentősége túlmutat az ország határain. Orbán a nemzetközi autoriter, nacionalista jobboldali vezetők egyik meghatározó alakja. Megfogalmazta az „illiberális állam” koncepcióját, és igyekezett bizonyítani, hogy a modell megvalósítható a gyakorlatban. Régóta állítja, hogy megnyerte önjelölt kultúrharcát, ami a nemzetközi jobboldali mozgalomban szinte szupersztárrá tette.
A mozgalom támogatja is: január közepén a populista nacionalista jobboldal tucatnyi legkiemelkedőbb alakja közös videóüzenetben jelent meg, amelyet talán Karl Marx és Friedrich Engels Kommunista Kiáltványának zárómondatának parafrázisával lehet összefoglalni: „Világ jobboldali nacionalistái, egyesüljetek!
Míg azonban a XIX. század végi nemzetközi munkásmozgalmat közös nevező kötötte össze, az új nacionalista internacionálét egy feloldhatatlan inherens ellentmondás osztja meg. A politikai vezetők, akik nemzetük érdekeit mindenek fölé helyezik, előbb-utóbb összeütközésbe kerülnek másokkal, akiket ugyanez az elv vezérel.
A történelem egyik keserű iróniája, hogy éppen ez a kísérlet egy nemzetközi nacionalizmus, az autoriter jobboldali erők közötti globális együttműködés megalkotására végső soron hozzájárulhat Orbán bukásához. A paradoxon gyökerei mélyen Magyarország múltjába, Trianonhoz nyúlnak vissza: szomszédos országokban élő magyar kisebbségekről van szó, amelyeknek Orbán szavazójogot adott, és amelyekben a túlnyomó többség azóta is támogatja Orbánt.
Úgy tűnik, ennek most vége – pontosan Orbán nacionalista szövetségeseivel való szoros együttműködése miatt.
A tavalyi román elnökválasztáson Orbán a szélsőjobboldali, Putyin-párti jelöltet, George Simiont támogatta. Válaszul a romániai magyar kisebbség túlnyomó többsége a liberális, EU-párti jelöltre, Nicușor Danra szavazott, döntő szerepet játszva szűk győzelmében. Ugyanezen okból Orbán támogatta szélsőjobboldali szlovákiai kollégáját, Robert Ficót is.
Orbán talán eljátszotta azt, ami egykor leghűségesebb szavazóbázisa volt, egyebek mellett a magyarellenes romániai szélsőjobboldali elnökjelölt és a szlovák Robert Fico támogatásával.
A globális jobboldali nacionalista pártok mind ugyanazt vallják, amit a Svéd Demokraták ideológusa, Mattias Karlsson élet-halál harcnak nevezett az „értékkonzervatív hazafiak és a kozmopolita kulturális radikálisok” között.
Saját uralmuk megőrzésére és megerősítésére irányuló elszántságuk mindig felülírja majd egy nemzeti közösség jogai miatt hangoztatott aggodalmat. Ez az autoriter reflex az, ami végső soron Orbánnak a közelgő magyar választásokba – és ezzel együtt a globális autoriter, nacionalista jobboldali populista mozgalom vezető alakjaként betöltött pozíciójába – kerülhet.
