A kormány a dél-amerikai modellt követve, egyáltalán nem bánja a magas inflációt
Mint minden népszerűséget hajhászó kormány, a magyar sem bánja a magas inflációt, hiszen az adók egy részét úgynevezett inflációs adóként szedi be, aminek az ő szempontjukból az is az előnye, hogy kevésbé észrevehető, s az átlagpolgár nem is nagyon érti, hogy ilyenkor is adót fizet – mondta Mellár Tamás. A Központi Statisztikai Hivatal korábbi elnöke, országgyűlési képviselő szerint ezt a módit főként Dél-Amerikában láthatjuk, „de hát mi ilyen dél-amerikai modellt követünk”. Arra voltunk kíváncsiak, vajon csak lózung-e az infláció elleni küzdelem hangoztatása a kormány részéről, vagy éppen ellenkezőleg, a kormány érdekében állhat a pénzromlás fenntartása.
„Én azt remélem, hogy áprilisban már érzékelhetőbb lesz az infláció csökkenése, általánosabbá válik, nemcsak egy-egy termékre vagy termékcsoportra terjed ki, hanem általában szélesebb inflációcsökkenés lesz, és május-júniusban pedig egy határozott esésre is számítok. Ugye, van ez a vakcina, inflációellenes politikának nevezzük, amit beadtunk, és várjuk, hogy kifejtse a hatását. Biztató ez a néhány százalékos vagy tizednyi csökkenés, de ez sajnos nagyon kevés. Tehát az infláció túlságosan magas, a kormánynak továbbra is az infláció letörésén kell dolgoznia.” – ezt fejtegette Orbán Viktor a Kossuth Rádióban elhangzott legutóbbi „interjújában”.
A gazdaságfejlesztési minisztere, Nagy Márton is bevetette az új lózungot, amikor a Világgazdaságnak a következőképpen fogalmazott: „Jó úton haladunk, hiszen ahogy azt a kormány várta és előzetesen jelezte, az év elején, azaz januárban már tetőzött az infláció, ezt követően pedig elindult egy mérséklődés... Az intézkedések működnek, egyre látványosabb lesz a hatásuk, azaz eredményes a szankciós infláció elleni vakcina. (Arról talán ne ejtsünk szót, hogy Nagy februárban még gyors inflációcsökkenésről fantáziált márciusra: „az infláció januárban valószínűleg még benéz 25 százalék fölé, de februárban már mérséklődés várható, és ezután gyors csökkenés következhet be, év végére pedig egy számjegyűvé válhat a drágulás”. )
Nos, Orbán és a minisztere, Nagy is „inflációellenes politikáról”, „vakcináról” beszél, aminek szerintük biztató eredményei vannak, vélhetően azt a néhány tizednyi – konkrétan érzékelhetetlen – csökkenést értik ez alatt, az utóbbi két hónapban sikerült elérni a nagy harcban. Mint ismert, márciusban 25,4-ről 25,2 százalékosra – azaz 0,2 százalékponttal – mérséklődött az elmúlt év azonos időszakához mért inflációs ütem. Ám a kérdés ezúttal nem is az ütem, hanem az, hogy valóban olyan nagyon szeretnék-e Orbánék, hogy ennél dinamikusabban mérséklődjön az infláció. Mert a laikusok is látják: bár politikailag elvben nem tesz jót a kormánynak a magas ráta, de egyelőre a választás még messze, van egy év arra, hogy egy számjegyűvé váljon a mutató, amivel majd büszkén – s megfelelő demagógiával – lehet kampányolni. Amúgy pedig a jelenlegi, a költségvetés számára pénzszűkés időben kifejezetten jól jönnek a kincstár számára például az általános forgalmi adókból beszedhető plusz tíz- és százmilliárd forintok. Mindezek fényében felmerülhet a kérdés: pesties kifejezéssel élve, vajon csak jól hangzó duma az infláció gyors letörésének kormányzati ismételgetése, vagy talán tényleg komolyan is gondolják azt Orbánék.
„A kormány egyértelműen nem akarja csökkenteni az inflációt, ha akarná, már hónapokkal ezelőtt beiktattak volna valamifajta antiinflációs politikát” – szögezte le a Hírklikknek Mellár Tamás. Mint a KSH korábbi elnöke, a Párbeszéd országgyűlési képviselője kifejtette: a népszerűséget kereső populista kormányok általában az adók egy részét infláció formájában szedik be, úgynevezett inflációs adóként. „Ezt Dél-Amerikában látjuk, mi ilyen dél-amerikai modellt követünk” – állapította meg, hozzáfűzve: ez érdeke Orbánnak, mivel ez az inflációs adó kevésbé észrevehető, s az átlagpolgár nem is nagyon érti, hogy ilyenkor ő adót fizet.
|
Az inflációs adó A definíció szerint az inflációs adó a kormányzatoknak az indirekt, az infláció hatásából származó bevétele. Az infláció hatására a gazdaság szereplőinél lévő pénzkészletek értéke csökken, hiszen egységnyi pénzért kevesebb árut lehet megvásárolni. A kormányoknak pedig ebből ahhoz hasonló hasznuk származik az inflációból, mintha adót vetettek volna ki. |
További előnye a dél-amerikai típusú kormányok – így az Orbán-kormány – számára, hogy ennek köszönhetően, a kiváltságos osztály, az őket támogatók érdekében továbbra is meg tudják hagyni az alacsony adókat, hiszen az inflációs adó nagy részét a szegény emberek fizetik, akiknek nincs megtakarításuk, ezért az egész jövedelmüket kénytelenek elkölteni, s így a jövedelmeikhez képest, arányosan több adót rónak le, mint a gazdagok. Az infláció hatására emelkednek az árak, ezzel pedig csökken az embereknél lévő pénzkészletek értéke, s egységnyi pénzért kevesebb árut tudnak csak megvásárolni. A növekvő infláció ugyanakkor azoknak általában kedvez, akik hiteleket vettek fel, hiszen ezzel a kölcsönük reálértéke csökken.
Mindenfajta áremelkedés inflációs adót vonz be, ami egyben azt is jelenti, hogy az így keletkező plusz pénzt a kormány tudja felhasználni. Maga az áremelkedés pedig a kormány számára nem jelent problémát, mert a Magyar Nemzeti Bank, ha kell, tud többlet pénzt teremteni – magyarázta Mellár. Az inflációs adó alapvetően az alacsony jövedelműeket sújtja – szögezte le, hozzátéve: ezért normális országokban az inflációt alacsonyan tartják és a magasabb jövedelmeket progresszíven megadóztatják – nálunk azonban pont fordított a helyzet.
De nem csak a fent sorolt okok miatt jön mostanság különösen jól az Orbán-kormánynak a magas infláció: ha ugyanis az infláció magas, akkor a nominális GDP is nő, s így az adósság GDP hányadosa is kedvezőbben alakul, ami az ország megítélése szempontjából sem rossz a kormány számára. Így azután megállapítható, hogy – szemben a társadalommal – a kormánynak kifejezetten jól tud jönni a magas infláció – szögezte le Mellár Tamás, hozzátéve: nem véletlen, hogy olyan nagyon nem is küzd ellene.
