A kormány „megmutatja”, most éppen az orvosoknak 

Ön szerint mi lehet a kormány célja a MOK elleni frontális és brutális támadással? 

Orbánék ezzel a lépéssel nyilvánvalóvá tették, hogy nekik csak és kizárólag a szándékaiknak megfelelően, őket lojálisan, gondolkodásmentesen kiszolgáló alattvalókra van szükségük. Ennek a lépésnek már korábbi nyilatkozatokkal megágyaztak, majd folytatódott Gulyás Gergely kancelláriaminiszter szokatlanul durva szombati nyilatkozatával, s végezetül – eddig legalábbis – jött a statáriális sebeséggel benyújtott törvényjavaslat, amely megszünteti a kötelező tagságot a MOK-ban. Ez a fideszes magatartás a letűnt időket idézi. 

Miben különbözik ez a mostani ügy a korábbi hasonló ügyektől, amikor a kormány erővel lenyomott véleményeket?

Meggyőződésem, hogy sokkal szélesebben kell értelmezni ezt az ügyet. Lényegében már nem csak a MOK-ról van szó, hanem az autonóm értelmiség egészéről. És ez egyben már üzenet mindenkinek, beleértve a civileket is, hogy „így járhattok, ha szembe mertek szegülni az uralkodótokkal”. Amúgy véleményem szerint nagyon világos és egyértelmű – csak a műveletlen emberek nem értik –, hogy a Magyar Orvosi Kamara a tisztességes betegellátás és betegbiztonság érekében emel szót, amikor a kiérleletlen reformtörekvéseket bírálja.

Vajon a bosszúvágy vezérli a kormányt azért, mert szembeszáll vele a MOK? 

Nem tudom. Miként azt sem, hogy mire számítottak és számítanak-e egyáltalán bármire ezzel a húzással. 

Ön jól ismeri az orvostársadalmat, ennek alapján milyen reakciókat vár? Meg fognak hunyászkodni?

Amennyire látom-hallom, az orvostársadalom nagyon összezár a MOK mögött. A kormány egy teljesen meggyengült köztestületként szeretné látni a MOK-ot, de egyelőre úgy tűnik, hogy ezzel inkább csak felháborítja az orvostársadalmat, s elszántságra, kitartásra ösztönzi. Ugyanakkor a nap végén az is ott van, hogy ha tényleg ez így folytatódik, és a Fidesz még inkább igyekszik alattvalóvá tenni a független, csak a hivatásukat gyakorló orvosokat, akkor közülük még többen veszik a sátorfájukat, hiszen tárt karokkal várja a magyar egészségügyi dolgozókat Ausztria, Németország, és a sor folytatható.

Hogyan magyarázható, hogy nincs társadalmi egyeztetés a jogszabályról? Annyira elborult a kormány agya, annyira szét akarnak csapni az engedetlenkedő orvosok között, hogy már az sem érdekli, hogy a többi között ilyen és hasonló ügyek miatt függesztették fel az uniós pénzek folyósítását? Nem fél a kormány attól, hogy ezzel éppen az uniós források érdekében törvényben rögzített vállalást szegi meg? Miért teszi ezt a számára is öngyilkossá válható lépést?

Egyértelmű, hogy ami vezérli a kormányt, az az „én majd megmutatom”. És ebben már az sem érdekli, ha nem adnak pénzt, legfeljebb majd ismét ráfogják azt a brüsszeli bürokratákra. Pedig abban biztos vagyok, hogy az EU nem fogja jó néven venni, hogy a kormány megszegi a saját ígéreteit. Magyarázkodhat majd a jó rendőr szerepét eljátszó Navracsics Tibor, de nem hiszem, hogy az meg fogja hatni az EU illetékeseit. 

Itthon is veszélyes lehet a lépés hatása? Hiszen, ha fölerősödik az egészségügyi dolgozók, köztük az orvosok ön által említett el- és/vagy kivándorlása, akkor annak eredményeként tovább romlik az egészségügyi ellátás elérhetősége, kiváltképpen vidéken és a szegényebbek között, pont a Fidesz bázisát adó rétegek számára.

Azért azt ne felejtsük el, hogy egyre kevésbé az egyetemet végzetteket, a művelt, tájékozott, világjáró polgárokat akarja a Fidesz megnyerni magának, hanem azokat az elszegényedett, nem tájékozódó vidéki alkalmazottakat, alsó-középosztálybeli embereket, akik hajlamosak elhinni azt a nacionalista, demagóg szózuhatagot, amit naponta ráöntenek, akik csak az M1 híradóra kapcsolnak be. Ez az ő táboruk, kiszámoltan úgy alakítják a szabályokat, hogy ez a támogatás biztosított legyen a Fidesz számára. 10-15 évvel ezelőtt nem így volt: akkor a Fidesz táborában rengeteg fiatal értelmiségi volt, ma már gyakorlatilag csak az idősek, a nyugdíjasok vannak, akiket „meg lehet venni” egy 13. havi nyugdíjjal, s Orbánnak a magyar állam pénzén hozzájuk eljuttatott hízelgő levelével. De ma már csak ez a tábor érdekli a Fideszt, kiszámították, hogy elég őket megtartani, a többiekkel nem foglalkoznak.

De mi lesz akkor, ha a MOK-ellenes lépés után tömegével vándorolnak ki vagy hagyják ott a pályát az orvosok?

Majd behívják őket rendőrnek, katonának... elképzelni sem tudom, de mondjuk azt sem tudtam elképzelni, ami most zajlik.

Miért jelent mást az, hogy 2023-ban a kormány megszünteti a kötelező kamarai tagságot az egészségügyben, mint az, ami korábban is megtörtént már?

Valóban, 2006-ban, a Gyurcsány-kormány idején egyszer már megszüntették a kötelező tagságot a MOK-ban. Amit egyébként 2010-ben a Fidesz-kormány alatt állítottak vissza. De a kettő között óriási a különbség: a MOK akkori vezetése ugyanis nyílt politikai szerepet vállalt az akkori ellenzéki Fidesz mögött, a mai MOK azonban egyértelműen politikamentes. A kamara mai vezetése nem is enged a közelébe sem politikai szereplőket, kizárólag beteg- és egészségügyidolgozó-barát, kiérlelt szakpolitikai reformot szorgalmaz és azért dolgozik. Az akkori ellenzéki Fidesz minden reformot elutasított, s „a minél rosszabb annál jobb vonalat” követte. Ma a MOK a szakmával közösen kidolgozott érdemi reformokat szorgalmaz.

És ebben a kormány nem partner? Pedig voltak egyeztetések, mintha elindult volna korábban valami.

A kormány valóban megemelte az orvosok bérét – de akkor volt egy kényszerhelyzet, a Covid-járvány. Az első körben az orvostársadalom, a MOK is azt hitte, hogy a Fidesz talán mégis megváltozott, amikor a Karmelitában találkoztak a miniszterelnökkel, de Orbán csak a fizetésemelésről beszélt, ugyanakkor két nappal később kiderült, hogy egy félkatonai rendszerbe kényszerítik őket, amit egészségügyi-szolgálati jogviszonynak neveztek el. Most a Fidesz nem akar visszatáncolni, nem akarja hagyni, hogy valamilyen módon vissza kelljen vonulnia az elhíresült, már elindított változtatási terveitől, bármi is lehet ennek a magatartásának az eredménye. Amikor pedig kiderült, hogy a kötelező tagságú kamarának van véleménye és küzd is, akkor a MOK-ot – szintén hazug állítással – próbálják legyőzni. 

Erőből ezt is meg lehet csinálni? Mi jöhet még?

Erre nehéz válaszolni. Az nem kérdés, hogy – a terveiknek megfelelően – 24 óra alatt lezavarják az elfogadásához szükséges lépéseket. Még kedden megszülethet a jogszabály, ami fél óra múlva már a Sándor Palotában lesz, s egy újabb fél óra múlva Novák Katalin alá is írhatja, ahogy máskor is, hiszen mérlegelni ő nem szokott, mindent aláír, amit a kormány akar.

Láttunk már ilyet nem is olyan régen, például a katával. Néhány napig volt némi tiltakozás, majd ott sem történt semmi. A pedagógusok több mint egy éve küzdenek – eredmény nélkül. Ön szerint most más várható?

Nem tudom, de jó lenne, ha az értelmiség szerveződései, a civil társadalom, a szakszervezetek megszólalnának és szolidaritást vállalnának a MOK-kal. Fel kellene ismerniük, hogy valahol róluk is szó van, még akkor is, ha esetleg ezt ők még nem látják. Hogy is mondta a II. világháború idején az egykori protestáns lelkész, Martin Niemöller? „Mikor a nácik elvitték a kommunistákat, csendben maradtam, hisz' nem voltam kommunista. Amikor a szakszervezeti tagokat vitték el, csendben maradtam, hisz' nem voltam szakszervezeti tag. Amikor a szocialistákat bezárták, csendben maradtam, hisz' nem voltam szocialista. Amikor a zsidókat bezárták, csendben maradtam, hisz' nem voltam zsidó. Amikorra engem vittek el, nem maradt senki, aki tiltakozhatott volna.” Ma már körülbelül itt tartunk.