A kormány tudatos iparpolitikájának következménye a rossz szerkezet

A Központi Statisztikai Hivatal a héten tette közzé a fenti adatot, illetve annak néhány további előzetes részletét. Mint a gyorstájékoztatóban olvasható: augusztusban az ipari termelés volumene 7,3, munkanaphatástól megtisztítva 4,6 százalékkal maradt el az egy évvel korábbitól. A szezonálisan és munkanappal kiigazított adatok alapján az ipari kibocsátás 2,3 százalékkal volt kisebb a 2025. júliusinál. 

A termelés az év első nyolc hónapjában 3,9 százalékkal maradt el a 2024 azonos időszakában regisztrálttól; a szezonálisan és munkanaptényezővel kiigazított ipari kibocsátás az előző hónaphoz képest pedig 2,3 százalékkal mérséklődött.

Mint az alábbi grafikon is mutatja: a mélyrepülés nem most kezdődött, a Covid óta is jelentősen romlott a helyzet.

Forrás: KSH

A gyorsjelentés egyelőre a részletekről csak annyit közöl, hogy a feldolgozóipari alágakban – egy kivételével – csökkent a termelés volumene az előző év azonos hónapjához viszonyítva. A legnagyobb súlyú alágak közül a járműgyártásban jelentősen visszaesett a kibocsátás, míg a számítógép, elektronikai, optikai termék gyártása bővült.

Vajon van-e esély arra, hogy belátható időn belül magához tér az ipar? Vagy olyan strukturálisak a problémák, hogy középtávon esély sincs erre? Némethné Pál Katalint, a GKI iparpolitikai szakértőjét kerestük meg a kérdéseinkkel. „Bár a konjunktúra-kutatásunkból látható volt, hogy nem rózsás a helyzet, de még annak fényében is meglepő volt ez az adat” – reagált, hozzátéve: strukturálisak az okok, egyszerűen elrontották az ipar szerkezetét, „sajnálatos módon, tudatos iparpolitikával tették ezt”. Tankönyvi illusztrációk lesznek tíz év múlva abból, ami nálunk történt – prognosztizálta, megállapítva: jó gondolatok ugyan voltak, de a megvalósítás kevésbé volt jó. Mint kifejtette: jó gondolat volt egyrészt az, hogy a jó német kapcsolatokra építve hozzanak be technológiát képviselő autóipari termelést, bekapcsolódva így a vérkeringésbe. Hasonlóan jó gondolat volt az is, hogy szálljunk be az elektromos autózásba, ami a jövőnek nézett ki, és talán még most is így van. Önmagukban ezek jó gondolatok, de az nem működőképes, hogy az állam iszonyatos pénzeket beleölve telepít be termelést – merthogy a befektetők köszönik szépen a támogatást, de valójában nem épülnek be a magyar gazdaságba, ugyanis nem szervesen fejlődtek ki, s nagyon nehezen tudnak beilleszkedni. Korábban az olyan autógyárak, mint a Suzuki és az Audi többé kevésbé maguktól telepedtek be, széles hátteret építettek ki és beilleszkedtek, de már a Mercedes erre nem volt képes, miként majd a BYD és BMW sem. 

Sokszor a munkahelyteremtésre hivatkozva támogatták agyon ezeket a multikat – vetettük közbe. A szakértő azonban arra hívta fel a figyelmet, hogy már a Covid előtt sem volt munkanélküliség, már akkor is munkaerőre vadásztak a cégek, s némi visszaesés után most is ez a helyzet. Bár van, és növekszik a munkanélküliség, ezekbe a behozott új gyárakba nem találnak munkaerőt – mutatott rá, felidézve, hogy tíz éve a National Instrument első embere mondta: már begyűjtötték a térség összes villanyszerelőjét – azaz régebben is nehezen lehetett szakképzett munkaerőt találni, most pedig szinte lehetetlen. Nem véletlen, hogy máshonnan kell behozni a munkaerőt. Holott, ha ezeket a multikra kiszórt súlyos pénzeket az oktatásba fektették volna, vagy az elzártabb térségek közlekedésének a fejlesztésére, akkor ma biztosan sokkal előrébb lennénk. Életképesebbek lennének azok, akik itt vannak. Mire megyünk egy csomó kínai, vietnámi, Fülöp-szigeteki vendégmunkással? – tette fel a kérdést, meg is válaszolva azt: ki lehet ugyan mutatni, hogy az export, meg a GDP nő – de ezek a termelőegységek nem a magyar gazdaságot működtetik, nem tudnak beilleszkedni az egyenletes mozgásba, körforgásba. 

„Egy szó, mint száz, így lehet tönkre tenni egy jó gondolatot, a ráépített rossz politikával” – mutatott rá. Mint kifejtette: az más, amikor a fejlődés alapjául a vállalkozók piaci alapú meglátásai szolgálnak. Arról nem is szólva, hogy vannak Magyarországon viszonylag életképes szegmensek – mint például a számitógép-gyártás, mert ugyan az is túlfejlesztett volt, de mindig volt magyar gyökere, háttere, és sikeres cégei. Nem véletlen, hogy a KSH gyorsjelentése szerint most is ez volt az egyetlen növekvő terület, elsősorban a perifériagyártás és műszergyártás. „Hiába változik a világ, a technológia, az ipari hagyományok, s nem a tananyagokban szereplő tudás, vállalati kultúra, még mindig értéket jelentenek. Ezek tudják vinni a gazdaságot” – húzta alá az iparpolitikai szakértő.

Az ipar kapcsán még egy, nem igazán emlegetett állami feladatot is kiemelt a szakértő: ez pedig a dolgozók fizikai állapotának támogatása, azaz az egészségügy helyzete. A rossz egészségügyi ellátásnak ugyanis komoly gazdasági hatása is van: nem tudnak a munkahelyükön megfelelően teljesíteni a rosszabb szellemi, fizikai állapotban lévő dolgozók, akiknek temérdek idejét és energiáját elveszi a kezelésekre történő várakozás, illetve azok elérése, nehezen lehet a kezelésre eljutni, és várni kell a kezelésre is. Emellett a szociális szférában is lenne teendője az államnak a gazdaság állapota szempontjából is – tette hozzá, kifejtve: ha nincs idősgondozás, ha nem elérhető a megfelelő gyerekgondozás, az leköti a család egyik tagját, aki nem fog GDP-t termelni. Holott az egész közszolgálati háló arra való, azért kell rá költeni, hogy a munkaerő testileg, szellemileg, lelkileg alkalmas legyen a termelésre – mutatott rá.

Mennyi idő alatt lehet ebből a jelenlegi állapotból kiverekedni magunkat? – tettük fel a kérdést.  Némethné Pál Katalin szerint minimum középtáv, de mire végiggörög egy oktatási reform, az alsó hangon 12 év. Igaz, jegyezte meg, a felső tagozatnál még talán lehetnek gyorsabban is eredmények.

Most az állam a kkv-k 3 százalékos hitelezésének a meghirdetésével segít-e abban, hogy ennek a vállalkozói szektornak legyen elegendő pénze fejleszteni, beruházni, segítve ezzel a gazdaság előre jutását? – kérdeztük. A szakértő szerint ez nem elsősorban tőke kérdése. „Ki mer befektetni ebben az országban? Még a végén sikeres leszel és szemet vetnek a vállalkozásodra...” – mondta. Ami pedig a tőke becsábítását illeti, a világ tele van befektetésre kész tőkével, a kérdés már csak úgy merül fel, hogy egy cégnek érdemes-e nálunk befektetni. 

Ha már a kkv-k 3 százalékos hitele is szóba került, vajon az és a kedvezményes lakáshitelek adhatnak-e bármiféle löketet az iparnak? – vetettük fel. A szakértő szerint kis segítséget igen, de a kkv-kat nem fogják kirántani abból a helyzetből, amiben vannak. Akinek van terméke, piaca és tud bővülni, most könnyebben tud majd, ez tény, de inkább a forgóeszközöket tudják növelni. De ettől nem lesz piacuk, nem lesznek kisebbek a különadók, a vámok. Ami pedig a lakáshiteleket illeti – az új lakások használatba vételhez azokat persze fel kell szerelni, s az valamennyire a fogyasztási piacot is élénkíti, de korántsem biztos az, hogy magyar termékekre esik majd a választás. „Paraszthajszálnyi hatása tehát lesz a kkv-kra, de több nem – egy biztos ugyanis, hogy ezzel nem lehet ipart élénkíteni”.

Ha már említette a vámokat, mekkora galibát tud okozni a magyar iparnak a Trump-féle vámőrület? Némethné Pál Katalin szerint nehéz erre válaszolni, hiszen a helyzet állandóan változik, de egy biztos, komoly gondokat tud okozni. Jelen állás szerint a gyógyszeripar nagyon csúnyán meg fogja szívni, bár az ágazat amúgy is elvesztette fényét és dinamikáját. Ami a magyar autóipart illeti, elsősorban Európában értékesít és nem Amerikában, így a vámemelésnek önmagában nem lenne nagy hatása nálunk, pontosabban az európai gyáraknak beszállító magyarországi cégek ezt persze meg fogják érezni.  

Abban lehet bízni, hogy Amerikában az üzleti körök is látják, hova vezethet a vámok emelése, s ne feledjük, a tengerentúlon szép hagyományai vannak a vámok elleni tiltakozásnak, a vámok megkerülésének. Abban lehet bízni, hogy előbb vagy utóbb a Trumpot finanszírozó, támogató cégek is szembesülnek a valósággal, és nyomást gyakorolnak majd az elnökre – mondta Némethné Pál Katalin.