A korrupció, az oligarcha-világ megszüntetése az érdekünk, nem a pénzek elvonása

Mint ahogy mi is beszámoltunk róla, az Európai Bizottság azt javasolja az Európai Unió Tanácsának, hogy függesszék fel a környezetvédelmi, közlekedési és területfejlesztési operatív programok 65 százalékát. Ez – mint Johannes Hahn költségvetési biztos a testület döntését ismertető sajtótájékoztatóján mondta – 7,5 milliárd eurót jelent (mai árfolyamon mintegy 3000 milliárd forintot), ami több, mint amennyi a helyreállítási alapból Magyarország számára elvben rendelkezésre áll. 

Megállapodtak a magyar kormánnyal, hogy végigvisznek egy 17 pontból álló lépéssorozatot – erről a biztos is beszélt, s részletesen foglalkozik vele a Bizottság által magyarul is közzétett javaslat. Ezeket legkésőbb november 19-ig kell megvalósítani, azaz addig végig kellene zavarni a törvényhozáson beígért törvényeket, ahol szükséges (például az uniós pénzek elköltése felett őrködni hivatott úgynevezett integritás hatóság és a korrupcióellenes munkacsoport esetében) kiírni a szükséges pályázatokat, elbírálni azokat és létrehozni a testületeket. 

Eközben azonban a tanácsnak egy hónapja van arra, hogy döntsön a javaslatról, illetve elvben még kétszer egy-egy hónappal meghosszabbíthatja a határidőt. Ezek a határidők némileg ellentmondásosak, s kérdés, vajon egyáltalán elegendő-e a megszabott idő arra, hogy a kormány meggyőzően bemutassa, komolyan veszi és végre is hajtja a vállalásait.

Persze az is kérdés, hogy mik ezek a brüsszeli feltételek. Csak annyi-e, hogy a parlament elfogadja a 17 pontos, a költségvetési biztos által „útitervnek” titulált vállaláscsomag végrehajtásához szükséges törvénytervezeteket a Parlamentben? A kétharmadnak megvan a lehetősége, hogy átverje az Országgyűlésen. Még úgy is, ha nem 36 órát szánnak rá (a kata-szigorításhoz hasonlóan), ami amúgy a sors fintora lenne, ha a megfelelő társadalmi egyeztetésre vonatkozó kormány-vállalást is tartalmazó ígérethalmazt rögtön ennek be nem tartásával próbálnák megvalósítani. 

Ám ha az Európai Unió arról is meg akarna bizonyosodni, hogy az új törvényi keretek valóban a mindennapi gyakorlat részévé válnak, akkor a biztosított idő nem tűnik elegendőnek. 

Kérdéseinkkel és dilemmáinkkal Szent-Iványi Istvánt kerestük meg.

„Problematikus” – fogalmazott azzal kapcsolatban, hogy nem adnak időt működés közben is ellenőrizni a felállítandó testületeket és a jogszabályok alkalmazását. A külpolitikai szakértőnek, aki belülről is ismeri az Európai Unió működését (lévén korábban európai parlamenti képviselő is volt) két gondja is van az ajánlással. Az egyik éppen az, hogy túlságosan szűkre szabták a határidőket. A helyes szerinte az lett volna, hogy hosszabb, határozatlan határidőre felfüggesztik a forrásokat, s mondjuk egy év múlva térnek vissza a kérdésre, akkor, amikor már látható, hogyan működik a gyakorlatban az, amit a magyar kormány vállalt. „Nem elég ugyanis, hogy mit rögzítenek a papírra” – húzta alá, megjegyezve: „mintha csak ki akarnák pipálni, hogy megvan, amit kérnek”. 

A másik problémája az, hogy az ajánlás nem érint olyan lényegi jogállamisági problémákat, amelyek szintén összefüggésben vannak az uniós pénzek elköltésével. Egyrészt a bíróságok működésére gondol (voltak törvénytelen bírói kinevezések, kérdésesek, mint Varga Zs. András feleségének a kinevezése – jegyezte meg), vagy a média helyzetére. Ez utóbbi kapcsán emlékeztetett arra, hogy az eredeti levélben volt szó például az óriási médiakoncentrációról, vagy arról, hogy az ellenzék képviselői nem kapnak helyet a médiahatóságban. S habár tudható, hogy európai médiahatóságot terveznek felállítani, de ez igen hosszú időbe telik, ráadásul nem is tudjuk, hogy megvalósul-e egyáltalán, mert igen nagy az ellenállás.

„Mindenesetre én azt mondom, ne essünk a ló túloldalára” – tanácsolta, utalva arra, hogy a kormány örvendezik, az ellenzék egy része pedig dühös, hogy nem fog semmi sem történni. „Lehet, hogy a végén fog, de még nem biztos, hiszen a tanács bárhogyan határozhat, például úgy is, hogy minél hamarabb dönt” – mondta, hozzátéve: egyelőre marad a bizonytalanság. „Ne hirdessünk tehát végeredményt, a pohár félig üres, félig tele van, akár még meg is telhet, de ki is ürülhet. Várjuk meg a következő lépést” – tanácsolta. 

Szent-Iványi egy érdekes momentumra is felhívta a figyelmet, mégpedig arra, hogy most már nem csak az év végi határidő közeledte miatt van jelentősége annak, mikor születik a megállapodás a Helyreállítási Alap magyarországi programjairól. Mint mondta: „ha rövid időn belül jóváhagyja azt Brüsszel, akkor az azt mutatja, hogy a bizottság nem elszánt, ha azonban az év végéig sem következik ez be, az a bizottság elszántáságának a jele”. Mint megjegyezte, ha az év végéig nem lesz meg a megállapodás az alap forrásainak a felhasználásáról, akkor a keret 70 százaléka elvész.  A magyar kormány mindenesetre optimista, Navracsics Tibor szerint már októberben megegyezhetnek erről – tette hozzá.

Visszatérve a kohéziós alap három operatív programját érintő források 65 százalékának felfüggesztésére: Szent-Iványi fontosnak tartotta, hogy az ajánlás felfüggesztésre, s nem elvonásra vonatkozik. A bizottság a jelen fázisban ugyanis nem akart örök elvonásra javaslatot tenni, „pedig megvolt rá a lehetősége”, az Európai Parlament ezt is követelte. Ám a bizottság nem ment ilyen messzire. A külpolitikai szakértő szerint egyébként nekünk, magyaroknak sem érdekünk a teljes és örök pénzelvonás, hanem az, hogy olyan – ténylegesen megfelelő – feltételek mellett érkezzenek az uniós pénzek, amelyek kizárják a korrupciót, az irányított közbeszerzéseket és az Orbán-közeli oligarchák gazdagodását. Ha elérik ezek a rendelkezések ezt a célt, akkor jó, ha megkapjuk ezeket a forrásokat – tette hozzá. 

Vannak azonban olyan vélemények, hogy ez önpusztító is lehet az Orbán-rendszer számára, ahogy arra Inotai András közgazdász professzor a Hírklikknek a napokban adott interjújában felhívta a figyelmet. Megkérdeztük Szent-Iványit, egyetért-e azzal, hogy ha megvalósulnának a jogállamiságot helyreállító lépések, akkor az szétrobbantaná az egész Orbán-rendszert. „Azt nem tudom, hogy szétrobbanna-e, de az biztos, hogy sérülne, mert az egész rendszer azokra a korlátlan pénzekre alapul, amelyek a klientúrát táplálják” – mondta. Erre egyértelmű adatok vannak – emlékeztetett. Megvizsgálták ugyanis, hogy kik részesedtek az előző ciklusban a kohéziós alapból, s kiderült, hogy 11 ember 40 cégen keresztül az összes pénz több mint ötödét (22 százalékát) vitte el. Azaz 11 végső tulajdonosnál kötött ki a pénz, Mészárosnál, Garancsinál, Szíjjnál, stb („legalábbis látszólag, azt persze nem lehet tudni, hogy Orbán-e a végső tulajdonos”). Volt olyan év, amikor az ilyen közbeszerzések 40 százalékát egymaga Mészáros Lőrinc kapta, ezek ráadásul főleg több éves keretszerződések voltak, ami azt jelenti, hogy miután a pályázó megnyerte a közbeszerzést, vihette is a pénzt, és utána azt csinált, amit akart. „Ha ezt meg lehet akadályozni, akkor jöjjön a pénz, ha nem, akkor ne jöjjön” – szögezte le.