A korrupció megszűntetése felrobbantaná a „viktatúrát”

Viszonylag kevés figyelem irányult arra a sokatmondó – bár nem meglepő – hírre, hogy az Integritás Hatóság mellett működő, törvényi kötelességből létrehozott, a korrupciós munkacsoport által elkészített éves jelentést az idén sem írta alá a csoport több civil tagja. Mint a Telex beszámolt róla, a K-Monitor és a Transparency International Magyarország különjelentést is készített, s ehhez csatlakoztak a KEMCS nem kormányzati szereplőket képviselő̋ tagjai közül Katus Eszter (Átlátszó.hu), Hegedűs Mihály, Kutasi Gábor (Magyar Közgazdasági Társaság), Sándor Tamás és Dr. Várady Szilvia. Szerintük ugyanis a hivatalos jelentés nem ad valós képet a magyarországi korrupciós problémákról és nem tartalmaz elég ambiciózus vállalásokat, sokkal inkább a kormányzat mérsékelten ambiciózus elképzelései vannak benne, mint az ő javaslataik. Nincs benne szembenézés a valós helyzettel, nem veszi számba az összes kiemelt korrupciós kockázatot (például a pártfinanszírozást, a kampányköltéseket, a vagyonnyilatkozatokat, a közérdekű bejelentők helyzetét). Szerintük a jelentés további hiányossága abból is fakad, hogy a munkacsoport mandátuma nem terjed ki az egyedi ügyek vizsgálatára, holott ezek bemutatása elengedhetetlen lenne az olyan rendszerszintű visszásságok feltárásához, mint például a közbeszerzési piac felülről vezérelt koncentrációja. 

Mi a véleménye erről, a civilek által megfogalmazott kritikákról Inotai Andrásnak? Az uniós kérdésekben is jártas professzor nem lepődött meg azon, ami történt. Mint fogalmazott: „nem ez az első eset, sőt, tipikus példája annak, ahogy a magyar kormányzat a nemzetközi kötelezettségeit kezeli”. Ez az uniós követelmények esetében is gyakorlat: ha nagyon kell, akkor papíron, a felszínen megcsinálják, de utána nem valósítják meg, vagy ha mégis, akkor is csak torzítva és felvizezve, esetleg az elején, látszatra, mintha csinálnák, de amint lehet, el is felejtik és visszavonják az intézkedéseket.

Ezt azonban már végre az Európai Parlament is megértette, nem véletlenül kötötte három feltételhez az uniós pénzek folyósítását – mutatott rá, megjegyezve, hogy sajnálatos módon, ennek ellenére megkaptuk a több mint 10 milliárd eurót, amiért az EP teljes joggal pereli bizottságot. A professzor emlékeztetett a három feltételre, amelyek közül az első, hogy nem elég megígérni, meg is kell csinálni. A második, hogy ha meg is csinálják, akkor ellenőrzik a szabályok szigorú betartását. S végül a harmadik: ha mindez megvan, akkor megnézik, hogyan épül az be a rendszerbe. „Ám, ha ez a három feltétel teljesülne, s ilyen dolgok beépülnének a rendszerbe, akkor a rendszer maga szétesne” – mutatott rá. Hozzátette: „egy olyan államforma, mint ami nálunk van, azaz a ’viktatúra’ nem képes magába foglalni a demokratikus alapértékeket”.

Mindennek fényében persze nem véletlen, hogy csapnivaló, és egyre csapnivalóbb a korrupció hazai helyzete, amit a Transparency International január végén megjelent 2023-as korrupciós indexében felállított sorrend is mutat. Magyarország 42 pontot szerzett a 0 ponttól (a leginkább korrupt ország) 100 pontig (a korrupcióval legkevésbé fertőzött ország) terjedő skálán. Ezzel a 180 országot rangsoroló felmérésben, a 2022-es pontszámának megőrzése mellett, egy helyet javítva, a lista 76. helyén végzett.  A javulás még kedvező is lehetne akár, de az azért intő jel – mondhatni szégyen –, hogy az Európai Unióban az Orbán-kormánynak köszönhetően 2023-ra „sikerült” letornásznunk magunkat az utolsóra a 2012-es 18. helyről.  

Ez nem véletlen – mondja Inotai. Ha csak a nyílt korrupciót nézzük, azt, amikor az Európai Unió vizsgálatot indít az uniós pénz elsíbolása miatt, akkor azt látjuk, hogy uniós szinten a folyósított pénzek kevesebb, mint 0,5 százaléka érintett korrupcióban, nálunk 3 százalék. Megjegyezte, hogy 5 százalékos aránynál mondták, hogy fizessék vissza a folyósított támogatást. 

De ez csak a nyílt korrupció, ami azonban sokkal fontosabb és nem is mérik, az a rejtett korrupció, amikor például egy pályázó van csak, vagy ugyan több, de előre tudni, ki nyer. Ebbe a kategóriába esik az is, amikor a nyertes úgy osztja le a pénzeket az alvállalkozóknak, hogy beleférjen a hatalmas túlárazás. Jellemző az is, hogy az EU vagy más által jóváhagyott pénzt végül más célra költik el. Van projekt, ami megvalósul, de rossz minőségben, s eleve selejt anyagokkal. Más esetben menet közben elfogy a pénz, merthogy ellopták. Ezek csak példák a rejtett korrupcióra – mondta.

A korrupció azonban nem kizárólag gazdasági kérdés, vannak további elemei is. A második eleme a politikai korrupció, aminek mintapéldája a magyar választási rendszer és annak 2011 óta történő folyamatos változtatása. Így lehet például 35-40 százalékból kétharmadot csinálni.

Inotai szerint ott van még a véleménybefolyásolási, s véleménykorrupció is. Legutóbbi példa erre az úgynevezett nemzeti konzultációk: milliárdokat költenek el a nép hülyítésére, olyan kérdéseket feltéve, amelyekre automatikusan is csak hülye válasz adható. Mindezt adófizetői pénzből, sok-sok tízmilliárd forintból folytatott kommunikációs kampányok kísérik, s általában is néphülyítés folyik, a propaganda ez esetben pedig nem más, mint mentális korrupció. Inotai felidézte, hogy a „nemzeti konzultációkról” büszkén hirdetik, több mint egymillióan töltötték ki, s majdnem teljes egészében a kormány véleményével megegyező kijelentésekre ikszeltek. „De kérdem én, mi van azzal, aki nem töltötte k? A maradék, 88 százalék, az mit mondott? Ők nem magyarok? Az ő véleményük nem számít?” Arról nem szólva, hogy a Fidesznek van egy durván 35 százalékos szavazótábora, annak is csak a fele töltötte ki. Ilyenkor mi van? – tette fel a költői kérdést Inotai András.