A kulturális emlékhelyek nem stadionok, nem is törődnek velük

Az elhanyagolt állapotú Gobbi-villa ügye a közelmúltban került reflektorfénybe, amikor Pokorny Lia színművész a közösségi médiában felhívta a figyelmet a visegrádi nyaraló állapotára. Az épület a művésznő halála után a Nemzeti Színházhoz került, majd, amikor 2002-ben felépült az új Nemzeti Színház, a visegrádi villa valamilyen okból a korábbi Nemzetinél, új nevén Magyar Színháznál maradt. Később ez az intézmény Pesti Magyar Színház lett, és 2018-ban került át a nyaraló tulajdonjoga a Nemzeti Vagyonkezelőhöz. Onnan meg – a végakarattal ellentétesen – ingyenes vagyonjuttatás címén jelenleg a Kárpát-medencei Művészeti Népfőiskola Alapítvány tulajdonában van, ahogyan a budapesti Gutenberg-otthon is, amelynek felújítása, karbantartása szintén az alapítvány feladata lenne. 

A Magyar Színházi Társaság, amely jogutódja annak a Magyar Színházművészeti Szövetségnek, amely Gobbi Hilda végakaratának megfelelően részt vállalt annak végrehajtásában is, szintén értetlenül figyeli a történteket. Nem igazán értik, mi történhetett, és miért nem tudhattak arról, mit terveznek a Gobbi-villával.

Pogány Juditot, a Nemzet Színészét, a levél egyik aláíróját arról kérdeztük, mennyire bízik abban, hogy egy ilyen levélnek a mai kulturális életben foganatja lehet? „Nehéz elképzelni, hogy a levelünk nyomán valami konkrétum történjen – mondta némi csalódottsággal a Hírklikk kérdésére, de hozzátette: ő alapvetően optimista. Nem zárja ki, hogy az illetékesek, akiknek a kezében van most a nyaraló sorsa, adnak valamiféle ígéretet a megoldásra. A legtöbben azzal is beérnék, ha valaki kijelentené, hogy a nyaraló felújítását tervbe veszik, ami persze biztosan nem történhet meg egyik napról a másikra, mert nem kevés pénzről volna szó. Ennek előbb meg kellene teremteni az anyagi hátterét, hogy valami valóban történjen. Optimizmusa ellenére úgy véli, „egyelőre nem hiszem, hogy bármilyen konkrétum történhet.”

Megkérdeztük arról is, mit gondol, egyáltalán miért alakulhatott ki ez a helyzet? Pogány Judit is az utóbbi években tapasztalható megannyi átszervezéssel, gazda- és tulajdonváltással magyarázza a történteket, amiben persze annak is szerepe volt, hogy a régi Nemzeti megszűnt, épült egy új teátrum, ami óhatatlanul elindított egy sor belső jogvitát. „Gobbi Hilda a vagyonát a Nemzeti Színházra hagyományozta, mert amikor elhunyt, joggal gondolhatta, hogy ha a nemzet színháza lesz a nyaraló gazdája, annak hasznosítása az egész magyar színész társadalmat szolgálja majd. De ebben a pillanatban fennáll egy olyan jogi helyzet, amikor mindenki azt gondolja, hogy az ő joga a nemzet színészeinek képviselete, holott a művészvilág sem menetes a politikai, ideológiai megosztottságtól” – mondta a művésznő. Hozzátette: mindez oda vezetett, hogy mindenki a másikról gondolja, hogy neki volna a feladata ápolni ezt az örökséget, és a bábák között elvész a gyerek. Jó volna, ha mielőbb lezárulnának a jogi viták, megszűnne a hallgatás, és történne valami, mielőtt helyrehozhatatlan állapotba kerül az évek óta elhagyottan omladozó értékes épület.   

Bóta Gábor színikritikus úgy látja, nem egyedi eset az, ami a visegrádi nyaralóval történik. A mai színházi világban számos egyéb példát is lehet említeni arra, ahogyan az egykori nagy művészek emlékét hagyják a múlt ködébe veszni. Példaként említi a Nemzet Színésze és a Nemzet Művésze címmel kitüntetett, háromszoros Kossuth-, kétszeres Jászai Mari- és Balázs Béla-díjas színművésznő, Törőcsik Mari velemi házát. „Nem értem, hogyan engedheti meg a művészvilág, a kulturális kormányzat, ez az ország, hogy a színművészet nagyasszonyának otthonában azon nyomban nem nyitottak meg egy múzeumot, amely ápolhatná az emlékét.” 

Utánanéztünk. A művésznő még a halála előtt a Velem közepén álló családi házat a lányára hagyta, aki a szomszédok szerint mindössze egyszer járt ott, ám azóta sem látták. Állítólag az örökös szeretne túladni az ingatlanon, bőven áron alul eladásra kínálja. A szomszédasszony, aki egyébként Törőcsik Mari egyik legjobb barátja volt, hetente átmegy kiszellőztetni, de a ház, amit senki sem gondoz, amiben senki nem él, szép lassan az enyészeté lesz. „Az emlékeink gyakran így porladnak el” – mondja a színikritikus. „Ha Gobbi Hildáról próbálok a Nemzeti Színház archívumától egy fényképet kérni, akkor nem lesz, mert a korábbi, hihetetlenül gazdag archívum valahol szintén elkeveredett.” 

Egy másik példaként a pécsi Bóbita Bábszínház ikonikus épületének hasonló sorsát említi. A korábban a belváros frekventált helyén működő színházat jó tíz éve bezárták, utódját kiköltöztették a Zsolnay-negyedbe, az épület azóta életveszélyessé vált, rohamosan pusztul. Az egykori színház Mária utcai épülete jó egy évtizede életveszélyessé vált, állagmegőrzésére évente több mint 8 millió forintot fordítanak, de a teljes felújításra, amely egy későbbi közösségi hasznosítást szolgálhatna, senkinek sincs pénze. Miért történik mindez? – teszi fel magának is a kérdést a kritikus, amire csak egy kissé cinikus válaszra telik: „mert ezek az épületek nem stadionok.” 

Némi keresgélés után még egy példát is találtunk. Ruttkai Éva és Latinovits Zoltán egykori budai házát is a család eladta, egy ideig még látogatható volt benne az a magánmúzeum, ami a két színészóriás emlékét ápolta, de egy idő után az örökösök nem tudták fenntartani, felszámolták, bezárták. 

A XII. kerületben élt egykor egy másik híres színésznő, Karády Katalin is, aki nemcsak gyönyörű volt, hanem a világ hat valaha élt legszebb magyar színésznőjének egyike. A Művész utcában található villa ugyan nem volt az övé, de hosszú évekig lakott benne. Emlékhely helyett a rendszerváltás után Antall József, korábbi miniszterelnök, majd kormányfői megbízatása idején Horn Gyula is ott lakott egészen 1998-ig. Most ez az államfői rezidencia, több mint nyolc hónappal a megválasztása után a korábbi kormány vendégházba beköltözött Sulyok Tamás és felesége. 

A KlikkTV témához kapcsolódó korábbi, 2024. május 29-i adása itt nézhető meg: