Malacka és Mazsola
Az Air Force One fedélzetén egy udvariatlan újságíró Epstein-aktákra irányuló kérdésére az amerikai elnök annyit válaszolt, hogy „Maradj csendben, malacka!” Egy ilyen beszólás (még ha kissé provokatív is volt a kérdezés módja) mindenhol súlyosan sértő, hát még akkor, ha az elnöki gépre feljutott újságírónak címezte a „békemágus”. Kissé nehezen viselte, hogy nem fogadta el a válaszát a médiamunkás, miszerint nagyon rossz volt a kapcsolata Epsteinnel. Gondolom, a hajtóművek is felröhögtek erre egy pillanatra, de aztán újra elindultak, hiszen ismerik a főnök stílusát.
Nem tudom mire gondolt Trump, de engedjük meg azt lehetőséget, hogy nem a riporter külalakjára célzott, hanem inkább a Milne-féle Malackára.
A Micimackó regényben szereplő Malacka egészen jól beleillik a trumpista képbe: ő egy woke, nyugati, Greta Thunberg-párti félős kismalac, akinek a nem túl okos, de igen szerethető Micimackó a legjobb barátja. Trumpot hergeli, hogy folyton lelkizik, és szinte anarchista módon kitart amellett, hogy egy „Tilos az Á" tábla tövében él a Százholdas pagonyban. A bőre rózsaszínű, és általában egy bordó-rózsaszín csíkos mellényt visel. A mese gyűlölői szerint ő az LMBTQ propaganda csendes apostola. Hát igen, ha ezt látta Trump a kérdezőben, a MAGA-hangulatából valóban következett a leugatás.
Mielőtt a patrióta magyarok sírva fakadva indulnának amerikai vízumért folyamodni, szólok, hogy nekünk is van egy saját Malackánk, akiből pedig Orbán Viktor készített az elmúlt 15 évben folyamatosan „kolbászt”. Ő a környezetvédő magyar zöld malac, Mazsola, a „Mazsola és Tádé” című meséből. Orbán az egész ellenzéket „mazsolának” tekintette mindaddig, (és elnézést, itt most az energetikusságra utalok) amíg a „Vaddisznó” megjelenése nem okozott számára politikai válságot. Ezt a csapatot nevezi (helytelenül, de érthető okból) Magyar Péter ó-ellenzéknek.
Szemben Malackával, Mazsola egy sértett, önfejű, gyakran agresszív kismalac, aki folyton hibázik, és csak itt-ott tanul is ezekből. Kissé neurotikus: igen jó szíve van, de folyton féltékeny és mindig megsértődik valamin. Idézetek a filmsorozat alapjául szolgáló könyvből, hogy lássuk, milyennek láttatja a NER és a Tisza a mi Mazsolánkat:
„– De te nem tiszteled az én hangulatomat, Manócska, te nem tiszteled! Miért nem tiszteled?
Manócska szépen kiemelte Mazsolát a vízből, beburkolta a fürdőlepedőbe, azután a következő meglepő kijelentést tette:
– Mert ez a te hangulatod egyszerű lustaság.”
„Közben Mazsolának az a benyomása támadt, hogy Tádé répája egy gondolattal nagyobb az övénél. El is kérte tőle, összehasonlítás végett. Megdöbbenve látta, hogy az övé rövidebb.
– Manócska! – fordult vissza azonnal fájdalmas képpel. – Az én répám rövidebb.”
„– Hogyisne, én énekelek! – röfögte Mazsola, és gyorsan ledobta magáról a sálat meg a sapkát. –
Először én énekelek!”
„Ezen a napon tehát Manócska kiszólt a tökházból:
– Mazsola, légy szíves, gyere, daráld meg a diót!
Mazsolának semmi kedve sem volt félbeszakítani a remek szórakozást. Nyűgösen szólt hát vissza:
– Miért én? Menjen Tádé!”
„– Hóvirágot szedtünk Fülöpkével – sietett Mazsola másra terelni a szót. – Fülöpke mondta, hogy a hóvirág a tavasz hírnöke.
– No és hol a tavasz korai hírnöke? – nézett körül Manócska kérdőn.
– Megettem. – mondta Mazsola.”
„– Szeretem, mikor bátor vagyok – mondta Mazsola szemérmes mosolygással.”
Na ugye…
Számomra véget ért az 1989-2025 közötti politikai mesekorszak, remélem ezzel legalább hatmillió választótársam is így van. A maradék kétmillió nyugodtan szavazzon a Micimackó vagy a Mazsola és Tádé felfogásában fél év múlva. Mesébe illő győzelem lenne belőle.
