A Kúria döntése után sem nyugodhatnak meg a devizahitelesek

A döntés az Európai Unió Bíróságának „adósbarát” ítélete nyomán született: a legfelsőbb hazai bírói fórum is kimondta, „az adósoknak a folyósított kölcsön összegén túl, minden pénz visszajár, amennyiben az úgynevezett kockázatfeltáró nyilatkozat tisztességtelen volt, vagyis ha nem kaptak megfelelő tájékoztatást”. Az uniós bírói testület elsősorban a hazai bankoknak azt a tisztességtelen gyakorlatát kifogásolta, hogy különbséget tettek az adóssal való elszámoláskor a vételi és eladási árfolyam között. A Kúria ítélete nem tért ki a perújítások lehetőségére.

A Kúria döntése nyomán javult vagy romlott a devizahitelesek esélye, hogy sok év után, végre megnyugodjanak a kedélyek, és a gyakran megnyomorított családok valamilyen kárpótlásban reménykedhessenek?

A Kúria mostani állásfoglalása alapján, erre a kérdésre nem lehet egyértelmű választ adni. A devizahitelesek helyzete – jogi szempontból nézve – változatlanul jó, a luxemburgi bíróság ítélete nekik kedvez. Az elmúlt években a testület három alkalommal is foglalkozott a hazai devizahitelezés körülményeivel, ezek a perek logikai láncot képeztek, amelyek minden esetben egyetlen ponton találkoztak: a hitelesekre nézve hátrányos árfolyamrés alkalmazása minden esetben a bankokat juttatta tisztességtelen anyagi előnyökhöz. És ezen a Magyar Nemzeti Bank sem tudott érdemben segíteni, sem az árfolyamgát bevezetésével, sem azzal, hogy lehetőséget teremtett a hitelek forintra váltására. Most is egyfajta alibi döntés született, amikor a miniszterelnök kijelentette, hogy a kormánynak ezzel a bírói döntéssel nincs dolga. Visszadobta a labdát a legfelsőbb bírói fórumnak, mondván, a 2014-ben hozott akkori határozatukkal ők hibáztak, akkor ők is tegyék rendbe.   

Mi volt az a hiba, amit most Orbán Viktor is emlegetett?  

A Kúria hozott egy jogegységi határozatot az úgynevezett Kásler-ügyben született EUB ítéletet követően. Ebben kimondták, a luxemburgi ítélettől függetlenül, Magyarországnak nem kell követnie az Európai Unió Bíróságának álláspontját, noha tudták, hogy nem lehet semmilyen jogegységi nyilatkozattal felülírni az EUB döntéseit. Megjegyzem, most is pontosan ugyanazt tették. Ebben a határozatban a Kúria rendelkezett arról is, hogy a vételi és eladási árfolyamok helyett az MNB által jegyzett árfolyamokon kell átszámolni a forintot devizára, és vissza, a devizát forintra. A jogalkotót ugyanakkor rávették arra is, hogy ezt az uniós jogot sértő bírói álláspontot foglalják törvénybe. Ezért mondhatta most a kormány, hogy hallgattak a bírákra, de lám, ez lett a vége. A Kúria elnöke Varga Zs. András most szorult helyzetbe került, igyekezett kisebbíteni a felelősségüket, így született meg ez a mostani határozat, aminek a kifejezett célja az EUB ítélet hatályának korlátozása, az uniós jog megkerülése.

Arra gondol, hogy a Kúria határozata részben követi ugyan az EU-s bíróság iránymutatását, de attól most is több ponton eltér?

Pontosan. Míg az EUB megtiltotta a szerződések utólagos tartalmi módosítását, a Kúria ezt szűkítően értelmezte. Hiába mondja ki magyar törvény a vételi és eladási árfolyamok semmisségét, azt egyszerűen figyelmen kívül hagyják, noha tilos az MNB árfolyamot behelyettesíteni, a magyar törvénnyel az uniós jogot felülíratják. A fő probléma az, hogy az EU alapszerződéseiben foglaltak alapján, a tagállami bíróságnak nincs hatásköre arra, hogy értelmezze az EUB ítéleteket, a Kúria ezt mégis megtette, amit számos kúriai bíró maga is belátott és különvéleményében sérelmezett. Tiltakoztak, vagy nem szavaztak a határozatra, mert tudják, nincs hatáskörük másként értelmezni az uniós jogot, és a legkevésbé sem „gondolhatják újra” az Európai Bíróság ítéletét. Mindez hova vezetett? A Kúria megint kiadott egy olyan határozatot, amire nem lett volna joga, amivel ellentmondásos helyzetbe hozta az alsóbb bíróságokat, amelyek ezek után nem fogják tudni, hogy a Kúria vagy az uniós bíróság döntésének szellemében vizsgálják az eléjük kerülő ügyeket? Van ebben még egy logikai bukfenc: az a bíró, aki tudja, hogy a Kúria ezúttal is olyan határozatot adott ki, amihez nem volt joga, bátran gondolhatja, őt nem köti az ilyen jogegységi állásfoglalás. Jogosan kérdem: hová vezet mindez?

Ön szerint miért hozta magát ismét ilyen helyzetbe a legfelső bírói testület?

Nem tudom, kik és milyen nyomást gyakorolhattak a háttérben, de nagyon valószínű, erős befolyásuk lehet a banki kartelleknek, amelyek az ítélet nyilvánosságra kerülése óta egyre erősebben próbálják rávenni az igazságszolgáltatást arra, hogy az alsófokú bíróságok továbbra is fedezzék az ő törvénytelen eljárásukat. Ezért olyan a helyzet, mintha a határozat meg sem született volna, így érdemét tekintve, nem is nagyon lehet foglalkozni annak a tartalmával. Nekünk, ügyvédeknek, a legnagyobb problémánk éppen a határozat szakmai tartalmával van, mert azt látjuk, hogy a legfelső bírói testületben nem értik az uniós jog alapfogalmait, nincsenek tisztában az Európai Unió Bírósága ítéletének szellemiségével, az abban vázolt jogi összefüggéseket sem ismerik. A félresikerült határozat egy logikátlan önigazolás lett, aminek semmi köze nincsen az uniós joghoz, beszűkítették az ítélet hatályát az árfolyamkockázati tájékoztatás hiányosságából fakadó érvénytelenségre. Ezzel azonban már nem tudtak mit kezdeni, kénytelen-kelletlen elismerték, nem lehet érvényesnek nyilvánítani az olyan szerződést, ami még ennek a minimális követelménynek sem felel meg.

Vannak, akik úgy értékelik, lesznek, akiknek visszajár majd valamennyi a tőlük jogtalanul beszedett pénzekből, másoknak nem. Erről van szó?

A Kúria állásfoglalásából ezt lehet kiolvasni. Az OTP és az Erste Bank sietett is mindjárt bejelenteni, hogy az ő ügyfeleik nem érintettek, mert a szerződésekben valahol szerepel a kisbetűs sorok között, hogy a hitelben van egy bizonyos árfolyamkockázati lehetőség. De a jelenlegi helyzetben ez csak egy mellékes „apróság”, a luxemburgi ítélet azt a bizonyos tisztességtelen, a fogyasztókat megkárosító árfolyamrés alkalmazást kifogásolta elsősorban, és ennek fényében minősítette érvénytelennek a szerződéseket, terhelt minden ezzel kapcsolatos kártérítési kötelezettséget a bankokra. Gyakorlatilag a Kúria éppen ebben nem foglalt állást, úgy tesz, mintha az Európai Bíróság a vételi és eladási árfolyamokkal való tisztességtelen magatartást nem kifogásolta volna.  Ezzel a banki kartellt támogatja és megsérti az EU alapszerződéseit, súlyosan támadja a tisztességes, szabad versenyt, a tőke szabad áramlását, és hátrányosan megkülönbözteti a magyar fogyasztókat. Ezt úgy is értelmezhetjük, mintha egy magyar fogyasztónak nem volna joga ahhoz, amihez egy francia, olasz, vagy német fogyasztónak. Ezzel az EU strukturális alapjait támadjuk, ha úgy vesszük, egyfajta bírói önkény érvényesül, aminek semmi köze nem lehet az ítélkezéshez. 

Egyáltalán miért vállalt egy ilyen döntést az előterjesztő tanács?

Megértem, hogy nagyon nehéz helyzetbe kerültek, aminek eredményét már ők is látják. Az egész akció nemhogy egyszerűbb, de sokkal átláthatatlanabb helyzetet teremtett. Nem tisztázták a legfontosabb problémákat, ezzel szemben újabb törvénytelen állapot alakult ki. Lejáratták magukat testületként és egyénenként, bíróként is. Nem irigylem azt a tanácsot, amelyiknek majd ősszel döntenie kell a Pálffi kontra AxFina ügyben. Kíváncsi leszek, alkalmazni fogják-e a jogegységi határozatot. 

Ügyvédként mit tanácsol, az érintettek folytassák-e a harcukat, és hogyan?

Úgy gondolom, ez az a pont, amikor nem szabad feladni. Mindenkinek azt tanácsolom, folytassa a harcot, magam is ezt teszem. Annyiban változott a helyzet, hogy most már nem mondhatja a jogalkotó, amíg a Kúria nem lép, addig a parlamentnek nincs dolga. Most már van! Ősszel vissza fogunk menni a T. Házba, lesznek olyan pártok, amelyek ismét benyújtanak olyan határozati javaslatokat, amelyek egyre keményebben szorgalmazzák majd ebben az ügyben a törvény módosítását. Amennyiben a bankok szembe fognak kerülni korábbi ügyfeleik panaszos beadványaival, kénytelenek lesznek valamit lépni és nem pusztán hárítani. 

Ha mégsem ezt az utat választják?   

Már most is vannak jelei, hogy a bankok összefogva próbálnak kibújni a felelősség alól, ezért a Versenyhivatalnál tettem feljelentést kartellezés címén. A bejelentésemnek már van ügyiratszáma, ha lassan is, de megindul a vizsgálat, aminek nyilvánvalóan lesz valamilyen megállapítása. Ha kell, itt sem állunk meg, tovább „toljuk” az ügyet az Európai Bizottság versenyfelügyeleti főigazgatóságára. Már most is látszik a Pesti Központi Kerületi Bíróság folyó ügyeinél, hogy felsőbb utasításra a fővárosi törvényszék több tanácsa megtagadta az uniós jog alkalmazását, és arra kötelezik az alsófokú bíróságokat is, hogy ők se alkalmazzák az Európai Bíróság ítéletét. Sajnos, akadnak olyan bírák, akik ennek behódoltak, már születnek olyan ítéletek, amelyek folytatják a fogyasztók jogfosztását. Egyáltalán nem biztos, hogy a Kúria hátra dőlhet, mondván, ezt a problémát már megoldotta. Attól, hogy Varga Zs András csapata, vagy az ítélőtábla megfélemlíti az első fokon ítélkező bírákat, nem biztos, hogy ez módszer hosszú távon fenntartható lesz. Bízom abban, hogy az alsófokú bíróságokon lesznek majd olyanok is, akik újra az Európai Unióhoz fordulnak az ítélkezés értelmezését kérve. Borítékolom a választ: az Európai Bíróság ítéleteit szó szerint kell alkalmazni. Minden szinten!