A magát családbarátnak beállító kormány friss intézkedése valójában nem családbarát, ámde megszorítás
Nagyon kilóg a lóláb, egyszerűen nem akarják elismerni, hogy a gazdaság borzasztóan egyensúlyhiányos helyzetében nagy szükség van a különféle megszorításokra, amiket a kormány azonban szerkezeti módosításként próbál „eladni”, Így értékelte Mellár Tamás a kormány legfrissebb családpolitikai intézkedéseit. „Valójában a kormány nem akarja, hogy az emberek újabb hiteleket vegyenek fel, mert az az egyensúlyhiány irányába ható többletkeresletet generálna a gazdaságban, növelné az importot és magasan tartaná az inflációt” – szögezte le a Párbeszéd országgyűlési képviselője, közgazdász, korábbi KSH-elnök. Az intézkedések sehogy sem illenek a kormány által magáról sugallt családbarát imázsba. Egyben megmutatja, hogy képtelenek megfelelő, célirányos, viszonylag kisebb áldozatokkal járó, s mégis megbízható eredményt hozó döntésekre – mondta.
Több, a családpolitika területét érintő intézkedésről döntött a kormány a magunk mögött hagyott héten. Az egyik, hogy átalakítják a babaváró hitelt. Miközben növelik az összegét (10-ről 15 millióra), komolyan szigorítanak is, ugyanis január 1-jétől csak azok a házaspárok vehetik majd igénybe, ahol a nő harminc év alatt van (lesz egy átmeneti időszak, amíg még marad az eddigi 40 éves korhatár). Az indok igazán érdekes (és egyben átlátszó), mint hivatalosan magyarázzák: kitolódik a gyerekvállalás időpontja.
Emellett módosítják a Családi Otthonteremtési Kedvezmény, azaz a csok szabályait. Megszűntetik az 5000 főnél nagyobb településeken, miközben falun még emelik is az összeget: egy gyermek esetén 1 millió, két gyermek esetén 4 millió, 3 gyerek esetén pedig 15 millió lesz. Az indok az ingatlanárak emelkedése (mondjuk, most éppen nem ez a jellemző).
Látva az indoklásokat, felmerül a kérdés, vajon nem lóg ki túlságosan a lóláb? Vajon nem inkább megszorításról kellene beszélni? Nem a kiadások visszafogása a cél? Mellár Tamást kérdeztük.
Az országgyűlési képviselő, közgazdász, a Központi Statisztikai Hivatal korábbi elnöke egyetért azzal, hogy de bizony, kilóg a lóláb. Mint levezette: a kormány nem akarja néven nevezni, amit pedig kellene, jelesül, hogy a gazdaság borzasztóan egyensúlyhiányos helyzete miatt nagy szükség van a különféle megszorításokra. Ezeket próbálják becsomagolni úgy, hogy szerkezeti módosításnak látszódjanak, holott valójában egyszerűen nem akarják, hogy az emberek újabb hiteleket vegyenek fel, mivel az többletkeresletet generálna a gazdaságban, ami egyrészt – az import növelésével – az egyensúlyhiány irányában hatna, másrészt magasan tartaná az inflációt. A kormány tehát próbál az egyensúly felé lépni, amit ezúttal így, szerkezeti módosításként csomagol be. Pedig semmi másról nem szól a történet, mint arról, hogy jelentősen csökkentsék a keresletet.
„Ez persze azt is jelenti, hogy messze nem háborús vagy elhibázott szankciós inflációról van szó” – szögezte le. A kormány is a túlfűtött gazdaság okozta infláció alapvető kezelési módjához nyúlt azzal, hogy megpróbálja visszafogni a keresletet. Miközben nem tudnak többletforrást szerezni. És bizony úgy tűnik, hogy Orbánék is egyre inkább lemondanak az uniós forrásokról.
De hogyan illik ez a családokat, a gyerekvállalást érintő szigorítás annak a kormánynak az imázsába, amely előszeretettel hangoztatja családbarát voltát? – kérdeztük. Sehogyan sem – jött a válasz. „Rogánéknak kell majd eladniuk és megmagyarázniuk ezeket az intézkedéseket, amelyek némi ügyetlenségről is tanúskodnak” – jegyezte meg Mellár. Talán lehetet volna találni más területeket is, ahol a visszafogás nem lett volna ennyire szembetűnő, de lehet, hogy azok már elfogytak, kimerítették őket. Ugyanakkor nem akaródzik nekik közvetlenül hozzányúlni a gazdasághoz, bízva abban, hogy valahogyan mégis csak sikerült majd elérni a kitűzött növekedési célt.
Nem lát-e némi kapkodást a kormány részéről? Mellár szerint ez is elképzelhető. Olyannyira súlyossá vált ugyanis a helyzet, amilyennel az Orbán-kormányoknak eddig egyszer sem kellett szembenézniük, soha nem volt még a miniszterelnök ennyire beszorított állapotban, mint most. „Ez egyébként azt is jelenti, hogy amikor nehéz helyzet van, akkor nemigen tudnak megfelelő, célirányos döntést hozni, olyat, ami viszonylag kisebb áldozatok árán megbízható eredménnyel járna” – szögezte le. Eddig mindig volt valami lehetőségük, külső forrás, gazdasági konjunktúra, soha nem kényszerültek még ilyen éles döntésekre, mint most, pláne, merthogy nagyon gyorsan borultak a dolgok, s nyilvánvalóan meglepetésként érhette őket a kialakult helyzet. A többi között az uniós forrásokra is igaz ez, hiszen azzal számoltak, hogy azok majd érkeznek, illetve addig meg valahogyan elevickélnek a kedvezményes hitelekkel. Ám már kedvezményes hitelekhez sem jutnak, láthatóan ugyanis egyre magasabbak a kamatok. Emellett a hazai megtakarításokat sem nagyon tudják beforgatni az államháztartás finanszírozásába. Ilyen helyzetben sem akarják, hogy annyira leromoljon az egyensúlyi helyzet – ezért azután nyúlnak ide és oda, olyan lépéseket tesznek, amelyeket egyszerűen nem gondoltak át kellőképpen.
