„A magyar emberek igazságérzete"
„Vannak, akik szerint Budai Gyulának / a Fidesznek mindig igaza van, hiszen megvédi a magyar embereket. Mások szerint, a sok ügyébe belebukott Budait bíróság elé kellene állítani, hamis vád gyanújával, s a negyedszázada uszító hecckampányokban utazó bűnszervezetet, a Fideszt föl kellene oszlatni. Ön melyik véleménnyel ért egyet?"
Az Orbán beintésére elindított uszító, a demokráciát, a társadalmi morált minden korábbinál erősebben romboló hecckampány, az új „nemzeti konzultáció" előkészítésének első szakasza a „börtönbiznisz" parlamenti „megtárgyalásával" ma lezárul.
Budai és társai kedvükre gyalázhattak ügyvédeket, „álcivil, sorosista" szervezeteket, és persze az ítéleteket meghozó bíróságokat is. Folytatják majd a műsorukat további migráncsozással, az erőszakos bűnelkövetők feltételes szabadlábra helyezése lehetőségének eltörlésével vagy radikális megszigorításával (megtagadva ezzel a büntetés egyik, elvileg alapvető célját), valamint a gyöngyöspatai ítéletre hivatkozó cigány- és nem mellékesen jogállam-ellenes uszítással. Mindezt úgy teszik, hogy a fenti ocsmány bűnökkel ellenfeleiket vádolják, és minden korábbinál pokolibb, primitív, sorosozó zsidózással, valamint ájtatoskodó „nemzeti kereszténykedéssel" uszítanak a jogállam maradéka és az elemi emberi tisztesség ellen.
A Fidesz végső támadást indított az alkotmányos demokrácia még létező darabjai ellen, mégpedig a „magyar emberek" állítólagos „igazságérzetére" hivatkozva. Ez a támadás minden eddiginél mélyebbre taszíthatja azokat az embereket, akiket sikerül – sokadjára – fölheccelni.
Pedig az orbáni jeladás előtt a „magyar emberek igazságérzetét" sok minden borzolta, ám a „börtönbiznisz" nem vagy alig. A gyöngyöspatai ügy sem váltott ki különösebb izgalmat, míg Orbán nem helyezte középpontba „az etnikailag meghatározott" embereknek megítélt kártérítés témáját.
Az „új nemzeti konzultációban" összegződik a Fidesz minden korábban szerzett tapasztalata és bűnös szándéka. Nincs jele annak, hogy a „párt" képviselői közül bárki is legalább elgondolkodnék.
Ilyen körülmények között működtetik a parlamentet, s az ellenzék nagy része a „tárgyalt" témákról mintha „szakmai vitát" folytatna –Budaival, Nacsával, Völnerrel, a minden megszólalásában „teremtett világról" hadováló Schandával és a többiekkel… Olyan reménytelen és értelmetlen dolog ez, mint mondjuk Rétvárival a Nemzeti alaptantervről szakmázni…
Úgy gondolom, úgy érzem, valami mást, egészen mást kellene az ellenzéknek csinálnia. Mindenekelőtt meg kellene fogalmaznia azt a demokratikus minimumot, amely minden összefogás alapja lehet, és minden más ügyet és érdeket elengedve, azt a minimumot képviselni a „parlamentben" (ha már bent vannak…) , a sürgősen létrehozandó ellenzéki kerekasztalnál, az alternatív parlamentben.
Talán az utolsó pillanatban vagyunk ahhoz, hogy nagyvonalú, az új Magyar Köztársaságot megteremtő víziót alkosson meg az ellenzék, hogy azért mindenhol, megalkuvás nélkül kiállva, a siker reményében szállhasson szembe a Fidesz mindent beszippantani akaró aljas mohóságával.
Még mielőtt Demeter Szilárdok határoznák meg életünk minden percét…
