A magyar választókat nem érdeklik a budapesti szélsőjobbos nemzetközi dzsemborik 

Külpolitikában próbál Orbán még némi szavazatot összekaparni a kampány véghajrájában. A mi pénzünkön fenntartott orbanista szervezetek szélsőjobboldali dzsemborikat tartanak a választást megelőző három hétben Budapesten. A show március 21.-én, szombaton indul: „Fel, győzelemre!” szlogennel/címmel rendezi meg az Alapjogokért Központ a CPAC Hungaryt. A sor március 23-án folytatódik, amikor is a Polgári Magyarországért Alapítvány szervezésében tartják az I. Patrióta Nagygyűlést. A két szélsőjobboldali tanácskozásról azonban már most kimondható, hogy nem lesz olyan jelentős, mint amilyennek Orbán eredeti vágyaiban szerepelt. 

A CPAC eredetileg az amerikai Republikánus Párt rendszeres konferenciája volt az Egyesült Államokban, majd jött Trump, aki átvette a hatalmat felette, majd a MAGA meghirdetésével még inkább jobbra sodródott a tanácskozás. Közben külföldön is próbálkoztak, s az orbáni Magyarországon termő talajra hullott a szélsőjobb dzsembori ötlete – a mostani már az ötödik lesz a sorban, ami nem véletlen, hiszen a kormány által folyamatosan bőségesen kitömött Alapjogokért Központ súlyos pénzeket áldoz nem csak a hazai rendezvényre, hanem még az USA-ban tartottakat is szponzorálni szokta. Ezek a CPAC-konferenciák tehát – legyenek itthon vagy az Egyesült Államokban – milliárdokba fájnak nekünk, adófizetőknek. Amikor pár hónapja napvilágot látott, hogy az idei CPAC Hungary-t a választások előtt nem sokkal tartják, akkor azt is sugallta Orbán Viktor és a kormánya, hogy azon majd részt vesz Donald Trump. De nem vesz részt. Arról is szó volt, hogy ideutazik e célból Orbán másik nagy haverja, az izraeli kormányfő, Benjamin Netanjahu – azóta kiderült, hogy mégsem lesz jelen. Egyelőre a szervezők még csak reménykednek abban, hogy talán idelátogat J.D. Vance amerikai alelnök (A Reuters e sorok írásakor még friss híre szerint van esély arra, hogy Budapestre jön a közeljövőben, de nem tudni, hogy a CPAC-re vagy sem). Mindenesetre csütörtökön este még nagyon soványka volt a CPAC Hungary honlapján olvasható résztvevői lista, amelyen az aktív vezető politikusok közül még csak Babis cseh kormányfő volt látható, a nevek között még Morawiecki lengyel exelnök szerepelt, s néhány amerikai képviselő, illetve európai pártelnök. Orbán Viktor persze ott lesz, ő tartja a fő beszédet.

Ennél komolyabb névsorral tud „büszkélkedni” a Polgári Magyarországért Alapítvány, amely megszervezte a Patrióta Nagygyűlést, amelyen szintén beszédet mond Orbán. Jelen lesz és beszédet mond még egyebek között Marine Le Pen, a francia Nemzeti Tömörülés parlamenti frakcióvezetője, Matteo Salvini, olasz miniszterelnök-helyettes, Santiago Abascal, a spanyol Vox párt elnöke, Herbert Kickl, az Osztrák Szabadságpárt elnöke, valamint Geert Wilders, a Holland Szabadságpárt vezetője.

A két dzsemborira tehát ide várják a nemzetközi – főleg európai – szélsőjobboldal krémjét. Ugyanakkor soványnak látszik a felhozatal, elsősorban a CPAC-en. Mintha megromlott volna a viszony a két nagy barát, Trump és Orbán között – vagy közelebb áll talán a valósághoz, hogy Trumpnak per pillanat nincs szüksége Orbánra, akit vélhetően már vesztes oldalon lát április 12.-e után. Ez is érdekes, de ennél idehaza fontosabb kérdés is, hiszen nálunk már minden, de tényleg minden a választás, a kampány körül forog. Egyszóval a nagy kérdés: vajon egyáltalán segítheti-e Trump, Vance és a két szélsőjobb dzsembori Orbán választási esélyeit? Szent-Iványi Istvánt kérdeztük.

„Szerintem nincs lényeges hatása, ez már nem változtat Orbán helyzetén” – reagált a külpolitikai szakértő. Az talán még átütötte volna a magyar választók ingerküszöbét, ha Donald Trump jött volna el, főleg akkor, ha az eredeti terv szerint itt írták volna alá az ukrán háborút lezáró békemegállapodást Vlagyimir Putyinnal. Az nem fog segíteni, ha esetleg az alelnök, Vance végül eljön – akár a CPAC Hungary-ra akár a Patrióta Nagygyűlésre. Az európai szélsőjobbos vezetők pedig nem igazán mozgatják meg a magyarok fantáziáját. Ráadásul a Fidesz választási kampánya már a bizonytalanokhoz szól, őket pedig ezzel nemigen lehet megszólítani.

Közbevetésünkre, miszerint az Irán ellen indított támadása után Trump talán többet ártana Orbán kampányának, mint használna, hiszen az nem volt éppen békepárti húzás, holott a Fidesz kampányának a béke a fő szlogenje, Szent-Iványi a következőkkel reagált: „A béke apostola sokat nem hoz neki április 12.-én, nem véletlen, hogy Orbán a március 15,-i beszédében említést sem tett Trumpról és az amerikaiakról”.

S habár – fejtegette – Vance esetleg a közeljövőben ellátogat Budapestre (a magyar kormány mindenesetre erősen lobbizik, hogy legalább az alelnök jöjjön el még a választások előtt), ám neki nemigen van súlya, s nem is ismert Magyarországon. Ami annyit jelen, hogy vele nem tud Orbán villogni, mint ahogy tudott volna Trumppal, főleg, ha az amerikai elnök – ahogy a vágyálmokban élt – Putyinnal együtt érkezett volna a békemegállapodás aláírására.  

Az amerikai részvétel nagyon gyér, bár lesz kifejezetten érdekes vendég és felszólaló is, az ukrán-párti republikánus történész személyében – mondta Szent-Iványi, megállapítva: amúgy általában véve inkább másodlagos és harmadlagos jelentőségű személyek várhatók.

Vance egyébként érdekes – magyarázta Szent-Iványi. Ő bírálja az iráni akciót – részint, mert már készülne a Trump utáni érára, részint pedig azért, mert ő ahhoz a MAGA-táborhoz tartozik, amelyek ellenzi a katonai akciót. Merthogy ma már a MAGA sem egységes, sokan azok közül csalódtak, akik a választási kampányban bevették a szöveget, hogy Trump elnökként nem fogja kalandokba sodorni az országot. Ők meghasonultak, nem azt várták Trumptól, amit elnökként csinál. Ez pedig a CPAC konferenciák népszerűségvesztéséhez is hozzájárul, hiszen az Trumphoz és a MAGA-hoz kötődött. Ez és az Epstein-botrány jó nagy katyvaszt eredményezett Trump és a Republikánusok számára, akik tartanak is a fél év múlva esedékes és sorsdöntő félidős választásoktól, amelyen a demokraták jó eséllyel átveszik a Képviselőházat. S habár arra kisebb az esély, hogy a Szenátusban is többségbe kerülnek, de már a képviselőházi demokrata többség is azt eredményezi, hogy ellent tudnak tartani Trumpnak, s például elindíthatják az impeachment-et ellene. (Trump ellen első elnöksége idején is indítottak ilyen eljárást, amelynek sikere azt eredményezné, hogy az elnököt eltávolítják a hatalomból – a szerk.) Habár esélye a szenátusi többség nélkül nem lenne annak, hogy sikerre vigyék, de ezzel elérik, hogy folyamatosan be lehet hívni meghallgatásra, lehet alázni, s általában véve is napirenden lehet tartani az ügyeit.