A megbékélési politika tovább bátorítja a fasisztákat
Nem szabad könnyedén alkalmazni a „fasiszta” szót, nem lehet mindenkire rásütni, akivel nem értünk egyet, és a „rossz politikai szereplőkre” sem. A cinikus törvényhozási manőverek, valamint a fenyegetőzés és az erőszak szítása közé sem tehető egyenlőségjel. Donald Trump azonban valóban fasiszta: olyan tekintélyelvű, aki kész erőszakhoz folyamodni nacionalista céljai érvényre juttatása érekében – figyelmeztet Paul Krugman közgazdasági Nobel-díjas. Ha valamit tanulhatunk a történelemből, akkor azt, hogy velük szemben hiábavaló a megbékélési politika: a fasisztákat csak továbblépésre bátorítja, ha engedünk nekik.
Vajon akkor mégis miért próbálkozott – és próbálkozik ma is – Trump megbékítésével sok olyan közszereplő, akinek tudnia kellett volna, hogy ki Trump, és mi az ő mozgalma? – teszi fel a kérdést Krugman, akinek az írása a The New York Times hasábjain jelent meg.
A Capitolium megrohanásához vezető történések egyik jelentős pontja az volt, amikor februárban Mitt Romney kivételével minden republikánus képviselő az alkotmányos felelősségre vonás (impeachment) ellen szavazott, noha Trump bűnössége teljesen nyilvánvaló volt. Akkor Susan Collins elhíresült mondásában azzal indokolta a szavazatát, hogy „Trump megtanulta a leckét”. Az elnök azonban valójában csak annyit tanult meg, hogy büntetlenül visszaélhet a hatalmával.
A következő jelentős lépés az volt, amikor tavasszal fegyveres tüntetők – Trump bíztatásával – fenyegették Michigan állam hatóságait a vírus miatti korlátozások kapcsán, és mindössze némi fejcsóválásban volt részük ezért a republikánus politikusok részéről. Ez volt a mostani roham főpróbája. Mi több: Meshawn Maddock, az akkori események egyik vezére, aki szerdán ott volt a Capitoliumnál is, a legjobb úton halad afelé, hogy a Republikánus Párt társelnöke legyen az államban. Michiganben is világos volt az üzenet: a jobboldali aktivisták megúszhatják a megválasztott politikusok elleni fenyegetéseket, még akkor is, ha ebben benne van az is, hogy fegyverekkel hadonásznak nyilvános helyeken.
Aztán következett az, hogy Trump – példátlan módon 0 nem volt hajlandó elfogadni a választási vereséget, és sok republikánus felsorakozott mellé a nép akaratának elutasításában: a roham után a képviselőházban a párt képviselőinek közel a kétharmada szavazott arra, hogy ne fogadják el Pennsylvania állam elektorait, de a többiek sem siettek fellépni Trumppal szemben. Egy vezető republikánus azt mondta a The Washington Postnak: „Mi lehet a rossz abban, ha erre a kis időre kedvezünk neki?” Mostanra tudjuk a választ.
Végső soron mi történt szerdán? A roham messzemenően előre látható volt. De akkor miért voltak olyan lazák a biztonsági intézkedések? Miért volt csak néhány őrizetbe vétel? Amit tudunk, az azt sugallja, hogy azok, akiknek a kongresszus védelme lett volna a dolguk, nem tudták teljesíteni a feladatukat, mert nem akarták úgy kezelni a MAGA (Make America Great Again, azaz: Tegyük Újra Naggyá Amerikát) csőcseléket. A The Wall Street Journal szerint a védelmi minisztérium tisztségviselői azért aggódtak, hogyan fest majd a katonaság a Capitolium lépcsőin, de ugyanez nemigen aggasztotta őket a tavalyi, sokkal kevésbé veszélyes Black Lives Matter (BLM) tiltakozások idején. Az AP hírügynökség szerint a védelmi minisztériumban azt mondják, hogy a Capitolium rendőrsége elutasította a felajánlott segítséget.
A fasiszták megbékítésére irányuló igyekezet ezúttal is bizonyosan a felbátorodásukhoz vezet. A trumpista szélsőségesek számára eddig az az egyetlen tanulság, hogy erőszakos támadást intézhetnek az amerikai demokrácia legfontosabb intézményei ellen, és nemigen kell következményekkel számolniuk. Ők az eredményt minden bizonnyal diadalnak tekintik, és alig várják, hogy többet tehessenek. Mindennek ugyanis a legkevésbé sincs vége.
Nem figyelt eléggé az, aki nem retteg attól, hogy Trump mit követhet még el Biden beiktatásának napjáig, és aligha a szerző az egyetlen, aki aggódik amiatt, hogy mi történhet a beiktatás napján. Ha nem sikerült megvédeni a kongresszust, hogyan lehetünk biztosak abban, hogy megfelelő lesz a biztosítás az új elnök beiktatásán? Az ilyen aggodalmak még nem is olyan régen paranoidnak tűnhettek, de most nagyon is megalapozottak.
Emellett a veszély továbbra is fennáll majd akkor is, ha a beiktatás simán lezajlik. Illúzióba ringatja magát, aki azt hiszi, hogy Biden beiktatása nyomán eltűnnek azok, akik megrohamozták a Capitoliumot. A rendőri szerveknek igyekezniük kellene őrizetbe venni a lehető legtöbb embert a roham résztvevői közül. Sokakat már azonosítottak, és vannak videofelvételek, amelyek segítségével nem lesz nehéz megtalálni a többit sem. Le kell emellett tartóztatni bárkit, aki megpróbálkozik a hatalom átadásának erőszakos megakadályozásával. Végül pedig feltétlenül felelősségre vonásnak kell következnie az elmúlt négy év alatt elkövetett minden bűnért.
Van-e bárkinek kételye azt illetően, hogy Trump és társai bűncselekményeket követtek el? Ne mondja senki, hogy ne hátra, hanem előre nézzünk! A felelősségre vonás a múlt tetteiért sordöntő lesz, ha azt akarjuk, hogy a jövő jobb legyen. A megbékélés, megbékítés juttatott minket oda, ahol most vagyunk, de ennek most véget kell vetni – írta Krugman a The New York Timesban megjelent írásában.
