A MOK és az orvosok széles rétegei elutasítják az egészségügyi törvényt

A Belügyminisztérium MTI-hez eljuttatott közleménye szerint, a találkozón elemezték a koronavírus-járvány magyarországi alakulását, a háziorvosok helyzetét, áttekintették a háziorvosi rendszer reagálóképességét. Véleményt cseréltek az állami- és a magánegészségügyi ellátás témaköreit érintő álláspontokról és megállapodtak a nézőpontok további egyeztetéséről, a felmerült adatok pontosításáról. Kincses Gyula a találkozón átadta Pintér Sándornak a MOK írásba foglalt véleményét az egészségügyi szolgálati jogviszonyról szóló törvényről.

A Magyar Orvosi Kamara elnöksége azután alakította ki a véleményét, hogy a területi szervezetekkel és a tagsággal konzultációt folytatott. Ennek az lett az eredménye, hogy a törvény jelen formájában számos elfogadhatatlan sérelmet okoz az orvostársadalomnak és a beterjesztett formában és ütemezésben súlyos működési zavarokat kelt a betegellátás folyamatosságában és a járvány elleni védekezésben. Emellett számos alkotmányossági és nemzetközi jogba ütköző problémát is felvet.

A MOK az összegzett vélemény preambulumában kategorikusan rögzíti, hogy a gyógyítás közszolgálat. A Magyar Orvosi Kamara mindig kiállt az egészségügyi közszolgáltatások dominanciájának szükségessége mellett, de realitásként ismeri el, és az egészségügy részének tekinti az emellett létező magánegészségügyet is.

A MOK kifogásait a honlapjukon részletezve elolvashatják, ezeket itt most nem részletezzük. 

Ugyanakkor a MOK véleménye szerint várható hatások közül megemlítünk néhányat.  
Például azt, hogy „a törvény előkészítés és egyeztetés nélküli erőszakos bevezetése lerontja annak a hatalmas lépésnek az orvostársadalom belüli fogadtatását, amit a vágyott, és az itthon és közszolgálatban tartó bér megadása és a hálapénz tiltása jelent.

Jelenlegi, több ponton jogszűkítő, illetve bizonytalanságot, kiszolgáltatottságot fenntartó formájában  a törvény az orvostársadalom széles rétegeiben nagy elutasításra talál. Ez megnehezíti a további átalakítások elfogadását, támogatását is. Az ellátórendszer máris az utóbbi 50 évben nem tapasztalt terhelésnek és bizonytalanságnak van kitéve a járványhelyzet miatt, így az eredményes védekezés érdekében nem célszerű más típusú kételyeket, bizonytalanságot generálni. Minden előrejelzés a járványhelyzet súlyosbodását prognosztizálja, ami kiemeli az ellátórendszer zavarmentes működésének prioritását.

A bizonytalanságot fokozza, hogy a kollégák nem ismerik – és a MOK elnöksége sem – a mester tervet, a „big picture”-t, azaz az átalakítási folyamat célmodelljét. Ezt minden­képpen közölni kellene, hogy az orvosok lássák: egy koherens elképzelésrendszer­ről van szó, ahol az egyes puzzle darabok a helyükre kerülnek.

Mindez együttesen a közellátások stabilizálása helyett, a tavaszinál nagyobb mértékű pályaelhagyást – az új szerződés aláírásának megtagadását – eredményezheti mind az orvosok, mind a szintén a törvény hatálya alá eső, de ezért értelmezésükben kompenzációt alig kapó szakdolgozók körében.

Aggályaik szerint, a törvény jelen formájának 2021 január 1-i hatályba lépése súlyos ellátási – ellátás biztonsági – kockázatokat tartalmaz. Ma az egészségügyben olyan mértékben átláthatatlanok, összefonódtak a jogviszonyok, hogy ezek egylépcsős, gyors átalakítása a kapacitások párhuzamos átrendezése nélkül súlyos ellátási zavarokat okozhat.

A személyes közreműködők alkalmazásának tiltása szolgáltatók tömegét fogja nehezen kezelhető helyzetbe hozni. Az eddig dominálóan az egy-egy napot ott rendelő, személyes közreműködői szerződéssel alkalmazott szakorvosok által működésben tartott szakrendelők ellehetetlenülnek, hasonlóan az ifjúság-egészségügyi szolgálatok­hoz (iskolák, óvodák). De nehéz helyzetbe kerülnek az eddig így alkalmazott patológu­sokkal, aneszteziológusokkal radiológusokkal működő nagyobb kórházak is, míg a kisebbekben a bedolgozók-beügyelők elvesztésével, komplett osztályok válhatnak működésképtelenné.

A jogviszonyok tisztázása, a szabályozatlan, önkizsákmányoló munkaviszonyok felszámolása csak a kapacitások és kompetenciák átrendezése és a betegutak újra-szabályozása esetén lehet problémamentes. Ezt nem lehetséges ennyi idő alatt átalakí­tani a Covid-19 járvány csúcsa közelében. Így a népegészségügyi és társadalmi hatásai is beláthatatlanok annak, ha a polgárok tömegesen szembesülnek a járvány miatt egyéb­ként is szűk ellátási keresztmetszetekben azzal, hogy ütemezett vizsgálatok vagy ellátások maradnak el.

Az egyelőre ismeretlen finanszírozási szabályok további anomáliákat okozhatnak. Amennyiben a megemelt bérek a teljesítmény-finanszírozásba épülés helyett a MÁK-on keresztül jutnak el az új jogállású dolgozókhoz, akkor azokon a szakterületeken, ahol a magántulajdonban lévő cégek szolgáltatásai meghatározó szeletet képviselnek az ellá­tási szegmensben – ilyenek a képalkotó diagnosztika, a labordiagnosztika, és kiemelten a művesekezelés –, komoly ellátási zavarok várhatók.”

Összegzésében a Magyar Orvosi Kamara megállapítja, hogy bár „a törvény az orvostársadalom előzetes igényének megfelelő bérezést garantál az új jogviszony alá tartozó orvosoknak és betiltja a hálapénzt, de alapjogokat sért, és a megalkotás módja, valamint a tartalma miatt, komoly ellenállást szül, így az ellátásbiz­tonságot és a járványügyi védekezést veszélyeztető működési zavarokat okozhat. Ezért a törvény a megalkotott formájában a MOK számára elfogadhatatlan, érdemi, egyeztetett módosítására van szükség.”